Villlarica - Santiago

Ahogy haladtunk észak felé, megbeszélt program volt, hogy betérünk Villaricába, két okból is. Egy részt megnézzük a legfőbb látványosságát, a Villarica vulkánt, másrészt a Villarica tavat(Amúgy szinte minden tüzhányó lábánál, Chilében meszép tavat talál az ember, amit a vulkán olvadékvize táplál). Estére értünk oda, igy ott kellett éjszakáznunk - ismerős nem lévén, ismét a "Hotel Copec" nyujtott nekünk éjszakai szállást:) Természetesen a Copec benzinkuthálózat kutjai meseszépek(jelentem tisztelettel: kenterbe verik a legluxusabb kivitelű magyar benzinkutat is), mindegyik fürdőben, külön 2 db zuhanyzófülke van és ez nem kis teljesitmény, révén, hogy van nemcsak női és férfimosdó, hanem rokkant mosdó és gyermekmosdó is, külön zuhanyzóval. Vagyis tényleg gyönyörű. Igy megálltunk a benzinkutnál, bevonultunk zuhanyozni és átalakitottuk a mikrobuszt szállodává:) Ami még abszolut pozitivum és különbség a magyar(és általában az európai kutakkal ellentétben), hogy senki nem néz ki onnan, ha pl nem ott tankolsz, vagy nem veszel semmit, de használod a kut létesitményeit. Mindig nagyon kedvesek voltak velünk az ott dolgozók, rendszeresen ébresztettek a megbeszélt időben, szemmel tartották az autót, megmondták hova álljunk(hol látnak ránk és hol nem zavarjuk a kút átmenő forgalmát). Amúgy ez egy teljesen elfogadott szállásforma Chilében. Copec kutak mindenütt vannak, mindenütt ennyire szépek és sokan kemping helyett, ezt használják ingyenes szállóhelyül, ahogy mi is. Természetesen, mi mindig az adott kutnál tankoltunk és adtunk az éjszakásoknak egy kis zsebpénzt is(tök képletes összeget...pl 300Ft-ot), mert Chilében teljesen ismeretlen a borravaló fogalma, igy ha akármennyi borravalót is adsz, egészen meghatódnak:) 

Az időjárás sajnos nem volt kegyes hozzánk. Egyetlen pillantást vethettünk csak a Villarica vulkánra este, mikor odeértünk, reggelre, beborult az ég és esni kezdett az eső. Vulkánturáról szó sem lehetett, hisz az orrunkig sem láttunk. Én könyörögtem, hogy adjunk a vulkánnak még egy esélyt és várjunk délutánig, hátha kiderül az ég. A többiek megszántak és bár már szoritott az idő(haza kellett érnünk), megszavaztuk, hogy átruccanunk a közeli(kb 10km) Calafquen tóhoz, hátha mig csónakázunk kiderül az ég Villaricában:)Sajnos mikor visszaértünk a hol borús, hol derült kirándulásunkról, Villaricában ismét csak zuhogó eső fogadott igy továbbindultunk Santiagoba.

  Számomra Santiago csupán egy nagyváros volt(amilyen az összes világváros: felhőkarcolkókkal és tömeggel), igy nem volt egy nagy élmény a számomra, de készitettem pár képet, az egy napos városnézésünk során:

Szállásunk, a Chave egy másik(ixedik:), barátnőjénél ismét csak volt és mégcsak meg sem lepődtem, mikor megálltunk a  házuk előtt és kiszálltunk, igy köszöntött: de jó, hogy ideértetek!!! Persze magyarul:))) Ő is Magyarországon élt anno:) A férje és a gyerekei nem, igy ők nem beszélnek magyarul, viszont az estét össznépi borozással és cumbiázással töltöttük:)