Amit a városról tudni kell

Arica-ban élek, mely Chile legészakibb megyéjének megyeszékhelye, közel 200.000-es népességgel. Kis város vagyunk, vámszabadterületként és azért is, mert a perui határ itt van tőlünk 10 km-re, talán ez a legolcsóbb város Chilében. Persze magyar léptékkel merve, még Santiago is olcsó Pesthez képest:)
  Arica, az Atacama sivatagban, az óceánparton fekszik, igy a város előtt az óceán, mögötte pedig a sivatag látható. Talán az egyik legkellemesebb klimájú hely a földön. Az örök tavasz városaként is emlegetik, mert itt a legkisebb az éves hőmérsékletingadozás. Nyáron 29-30, télen átlagban 25-26 fok van. A julius és az augusztus talán a leghűvösebb hónap, olyankor átlagban 20-22 fok van. Eső soha nem esik. A sivatagban vagyunk, vagy mi:) Az Atacama pedig a föld legszárazabb sivataga. Az éves csapadékmennyiség gyakorlatilag mérhetetlen, azt irják a hivatalos lapok, hogy évente kevesebb mint 0,2 mm:) ennek megfelelően a levegő nedvességtartalma igen csekély(20% körüli), szemben a pesti 80%-os átlaggal. 
  Ezzel magyarázható az, hogy a legrekkenőbb nyári napokon sem fulladozik az ember a hőségtől, mint Pesten, nomeg azzal, hogy az Atlanti óceán felől, állandó hűvös szél fúj, belengi a várost, átjárja az épületeket és igen kellemes hőérzetet biztosit.
  A sivatagban élünk, mégis Aricában pl gyakorlatilag nincsenek klimaberendezések, hiába van az év szinte 365 napján meleg, sőt általában nagyon meleg, de ez a meleg egyrészt száraz meleg, másrészt csupán ki kell nyitni az ablakokat és az óceáni hűvös szél átjárja a házakat. Azért ennyire hűvös a szél, mert Chile partjai mentén fut végig az Antarktisz felől érkező Humboldt áramlat, melynek a vize igen hideg. Ennek az is a következménye, hogy az óceán vize itt igen hűvös, a legrekkenőbb hőségben sem több 24-25 foknál. Én nem is merészkedem bele, mert én a görögországi 28-30 fokos tengervizhez vagyok szokva, nekem ez tul hideg:)
 

    Nagyon kellemes itt az élet összességében. Kis város vagyunk, mindenki szinte mindenkit ismer, a városközpont nagyon kicsi és oda van összesűritve minden hivatalos hely, nagyáruház stb. Pillanatok alatt kiismeri magát az ember. Az emberek nagyon vidámak, nem sok lehorgasztott fejű, szomorú embert látsz az utcákon sétálni. Talán az örökös napsütés teszi(itt egész évben, minden nap süt a nap:), talán a nyugodt vérmérsékletük, nem tudom.
  Egy biztos: bármi baj történik, a chileiek nem állnak neki hisztizni és a hajukat tépni...nem zuhannak kétségbe, hanem megnézik mi a lehető legjobb megoldás és aszerint cselekednek.      
  Erre jó példa a nemrégiben, Chilében lezajlott földrengés. Katasztrófa volt a szó minden tekintetében, mégis megmozdult az egész ország és az ország vezetése is. Mindenki összefogott és küldte a segitséget délre, az érintett megyékbe. Gyakorlatilag egyetlen hét alatt nagyjából rendet tettek, mindent müködőképessé tettek az országban, csak az ujjáépités maradt hátra, de mindenhol ott volt az élelem, a segitség, a speciális mentők, a cunami pusztitotta területeken a sátrak a családoknak, meleg takarók, az orvosi ellátás.
  Szóval nem az a magyar természetü gondolkodásmód, hogy még nem is történt semmi baj, de mi már a hajunkat tépjük előre:) Mindenhez nagyon nyugodtan állnak hozzá. Sajnos a szerelők a  munkához is:))) Arra fel kell itt készülni, hogyha kihivsz egy mosógépszerelőt, az sosem jön el az általa megadott időpontban:)))

  Nem ráznak meg senkit itt a szinte napi szinten elofordulo földrengések sem. Naponta átlag 7-8 földmozgást regisztrálnak, de ezekből keveset érezni. Általában két-három hetenete érzünk csak meg 1-1 rengést, mikor himbilimbizünk éjjel az ágyunkban, vagy remegnek a butorok és akaratlanul is megkapaszkodunk valamiben. Ezt tényleg meg lehet szokni, a chileiek föl sem veszik. Akkor riadtak meg páran, mikor egy 6,5 -ös földrengés volt itt Aricában novemberben és akkor az ijedősök(velünk egyetemben), leszaladtak az utcára:). De pl az egyik kollégámnak mikor meséltem, hogy mennyire megijedtem, elhült arcot vágott és megkérdezte: ETTŐL?!?! Nézz meg egy 8-ast! Az már picit izgisebb...de ez! Ez nem is rengés, csak kis földmozgás volt!:)

Amugy Arica óceánpartja gyönyörű, nemigen lehet betelni vele... 
Ha az ember csupán egy kis nyugalomra vágyik, elég kisétálni a partra És nézni az azurkék vizet, hallani a hullámok moraját...

  Nagyon szerencsésnek érzem magam,hogy 40 évi pesti élet után, a bolygónak erre a varázslatos pontjára kerültem...
  Mi Aricának a központjában lakunk gyakorlatilag, igy a lakás összes ablaka szuperpanorámát nyujt az óceánra. Kellemes a reggeli fölkelés, mikor kinézve az ablakon elsőként amit megpillantasz, az a ragyogó napsütés és a "nagy kékség":) 

  Az aricai kikötő sem mindennapi látvány pelikánékkal és a kikötőben élő fókacsaláddal:) Ők amugy lusta egy népség. Nem halásznak, a halászok etetik őket naponta, csak lébecolnak egész nap a vizben, süttetik a hasukat és összességében igen kellemes életet élnek:)

A kikötőtől kissé távolabb, úgy 1-2 km-re a parttól másfajta fókák élnek, ők déli oroszlánfókák és nem sok hal marad életben, ahol megtelepednek. A hajókikötésre szánt bólyákon élnek, ők nem jönnek a partra, de nem is távolodnak el tőle. Ennek a következménye, hogy a chilei flottának messze az óceán mélyére kell merészkednie jobb zsákmányért. Amugy elég veszekedős egy bagázs:)