2010. április 30., péntek

Pár szó általánosságban

  Később  ez alatt a cimke alatt szeretném finom chilei ételek receptjét megjelentetni, ha lehet fotókkal és pontos elkészitési móddal, valamint kivitelezhető receptekkel. Vagyis nem tervezek olyasmiket irni, hogy végy egy fél bálnatüdőt, vagy pl szeleteld a kék cápa husát 3 centi vastag csikokra:)), vagy vágj bele kb 8 centi tengeri algát(itt amugy a piacon árulják száritva és tekercselve:))) Mellékelem az alábbi képen. Főleg levesbe használják izesitőként...amugy ahogy ki is van irva 300 peso kilója, azaz 100 Ft. A chilei pesot ugy forintositjuk, hogy egész egyszerüen osztjuk hárommal és megkapjuk a forint árát.


  Valami olyasmit szeretnék, amiről tudom, hogy Magyarországon is megtalálhatóak a hozzávalók és nem a különleges tengeri herkentyűk  részlegben fagyasztva, súlyos ezrekért, vagy ott sem:))  Olyan fűszereket sem tervezek szerepeltetni, melyek otthon beszerezhetetlenek. Viszont ha helyettesithetőek, akkor igen.

Akkor előbb irok arról mi az,

ami itt nincs:
- Jelentem tisztelettel, itt tanultam meg, hogy bizony a magyar pirospaprika méltán világhirű. Chilében ha 50-féle pirospaprikaport nem árulnak, akkor egyet sem, de egyik sem jöhet mégcsak a közelébe sem, a nálunk kapható legolcsóbb pirospaprikának. Rengeteget kipróbáltam, amikor próbáltam magyar kaját főzni és egész egyszerűen nincs sem ize, sem szine! Volt, hogy egy paprikáskrumpliba 2 zacskóval beleöntöttem és még igy is csak épp lett valami pirosas szine. Otthon bezzeg bármilyen ételbe belerakok egy teáskanál magyar pirospaprikát, az bizony piros lesz és izes...
- Tudjuk, hogy a magyar szalámik világhirűek és finomak. Na az itt nincs:) Van vagy 3 féle szalámi(egyik sem paprikás), és egyik iztelenebb és szárazabb a másiknál! Ne tudjátok meg mit nosztalgiázom egy kis paprikás vagy téliszalámin!:) Amig otthon éltem, alig vettem...bezzeg itt!:) Vennék, de NINCS!:)
- Nem számit hungaricumnak, de itt jegyezném meg, hogy a magyar kolbásznak sincs párja! Van itt többféle kolbász, de iztelen és szintelen...:( A legócskább hazai lecsókolbásszal sem kelhet versenyre a legdrágább chilei kolbász sem...
- Nincs és nekem bizony rettenetesen hiányzik az erős pirospaprika...vagy pl az Erős Pista. Vannak amolyan "picante"-erős pirospaprikák, de ezek a számomra bizony nem erősek:) A chili sem:) Már megszoktam, hogyha valamire egy étteremben a chileiek azt mondják: "muy picante"-nagyon erős, abból nyugodtan belelapátolhatok 5 kanállal is a kajámba, akkor sem lesz nekem elég erős:)
- Nincs és rettenetesen hiányzik: a tejföl. Az persze nemcsak itt, a bolygó tulfelén nincs, hisz pl hozzánk jóval közelebb, Görögországban sincs. De ott legalább van natur kefir és joghurt. Itt az sincs! Csak a gyümölcsjoghurtot ismerik:( Az ember vért izzad mire kitalál valamiféle besamelt, hogy a legalapvetőbb magyar ételeket el tudja késziteni, mert bizony nálunk szinte minden ételhez alapjárulék a tejföl...
- nincs savanyukáposzta:( Pedig néhanapján bizony mennyire ennék egy töltöttkáposztát!!!:(de még ahhoz is tejföl kell!!:)
- nincs savanyúuborka, kovászos uborka, csalamádé és egyéb vecsési savanyúságok! Nagyon hiányoznak! Az olajbogyóválaszték nyújt némi kompenzációt:)

És akkor ami van:
- hihetetlen zöldség és gyümölcsválaszték. Ennyi idő ittlét után a legtöbbnek még a nevét sem tudom, annyi féle van. Csak fejessalátából vagy ötfélét árulnak! És döbbenetesen olcsó minden! Az avokadót itt kilószámra esszük, gyakorlatilag naponta. A sárgadinnyét 3 db-ot(jóval nagyobbak mint nálunk, úgy gyerekfej nagyságúak), adnak 1000 pesoért, kb 300Ft-ért. A paradicsom kilója szezonban 60 Ft körül van. Amikor nincs szezon akkor kb 100:) Mellékelek pár képet valamiféle gyümölcsökről, melyeknek nem tudom a nevét a mai napig:)))) Bár a lenti képen az a rücskös izé, az a Chirimolla...de hogy miképpen kell enni...ne kérdezzétek....sose kóstoltam:) Ami mellette van, arról sejtelmem sincs hogy hivják és milyen ize van:)


Ez meg állitólag vayava...de ilyet se ettem soha...bár gyümölcslevet ittam belőle, az finom:)



- MINDEN gyümölcslevet, amit étteremben rendelsz vagy utcai árustól veszel, frissen, előtted felvágott és ledarált gyümölcsből készitik. Utcán és étteremben kizárólag ilyet ihatsz. Persze nagyáruházakban itt is árulnak dobozos gyümölcslevet(x % gyümölcstartalommal), de utcán és mindenhol másutt csak friss gyümölcsből facsartat vehetsz.



- ugyanigy: sültkrumplit itt kizárólag frissen tisztitott és kézzel felvágott krumpliból árulnak. Mindenhol. Itt nem ismerik a  szalmakrumpli fogalmát...ennek megfelelően leirhatatlanul finom itt a  sültkrumpli:)
- A grillcsirkét itt szabad levegőn, faszén felett készitik, folyamatosan forgó nyársakon, időnként sós vizzel megspriccelve...nem üvegkalitkában elektromos árammal grillezve...mit mondjak? Leirhatatlan az ize:)
- a savanyitott olajbogyóból hihetetlen a szin-iz, és méretválaszték! A piacon mindent meg is lehet kóstolni mielőtt veszel belőle. Az átlag olivabogyó-ár piacon 800-1000 peso körül mozog(270-330 ft kilója). Az utolsó képen a hatalmas olviaolaj választékból is láthatunk pár üveggel....




Pozitivumok a gasztronómiában:
- Valamiért nem szeretik a  chileiek sem a fagyasztott termékeket, sem a tartós dolgokat. Ha az ember belegondol, akkor persze igazuk van...sokkal egészségtelenebb mindaz ami mondjuk papirdobozban hónapokig eláll, mint a friss áru...ugyanigy a hosszu időn át fagyasztott termék, nyomába sem jöhet a friss árunak. Ennek megfelelően pl itt nem létezik tartós tej. Ezt nem is nevezném pozitivumnak, mert engem inkább zavar a dolog. Itt 5 napos tej van, vagyis felbontás után, hűtőben tárolva 5 napig fogyasztható, utána megsavanyodik. A kenyér itt gyakorlatilag egy napig finom és friss(van olyan finom, mint a legfinomabb pesti házi kenyér, de másnapra bár ehető természetesen, már közel sem olyan az ize és az állaga). Viszont nincs benne egy csomó adalék, ami miatt a hazai kenyerek, x nap után is gond nélkül fogyaszthatóak Itt amugy nem létezik kilós kenyér csak péksüteményfélék. A marraketa nevű kenyér a kedvencem(majd teszek föl fotót is róla, de az is sokkal kisebb mint a hazai kilós kenyerek). Aminek egyedül kenyérre emlékeztető formája van, az a franciakenyér, ami persze hosszu és vékony. Zsömle és kifli nincs, csak egy zsömle méretű, de jóval sűrűbb tésztáju péksüti, amit annyira nem szeretek. Olyan felfujt, kelesztett tésztáju, könnyű péksütik mint a zsömle, kifli, itt nincsenek.
  A legnagyobb áruházak fagyasztópultjai kb huszadannyi helyet foglalnak mint a mieink és gyakorlatilag pár fagyasztott zöldségfélén kivül alig van benne valami, max jégkrémek. Gyakorlatilag a félkész-fagyasztott termékek teljes egészében hiányoznak a kinálati palettáról, amivel nálunk tele vannak az áruházak fagyasztóládái.
  Nagyon kevés a zacskós áru: vannak levesporok, de pl szószok, öntetek, vagy mondjuk milánói alap stb zacskós, poros kiszerelésben nem kaphatóak. Vannak ilyenek, de csak folyékony állapotban, zacskóban, rövid időn belüli felhasználásra. Általában kevés dolog TARTÓS. Nem szeretik itt, akármennyire is kényelmes.
  Ugyanigy mindent, pl a húst is frissen szeretik venni. A hentesek amúgy nagy segitséget nyújtanak a háziasszonyoknak, ugyanis minden fajta húst amit vásárolsz úgy és olyan méretűre szeletelnek, apritanak ahogy kéred. Vagyis konyhakészen viheted haza a húst, még fel is kockázzák Neked:) Félelmetes milyen késekkel dolgoznak...na olyanok Pesten nincsenek:))) Hihetetlenül élesek, mindent úgy vágnak mint a vajat:) Élvezet nézni a henteseket munka közen:) Kérni sem kell amúgy őket. Amikor azt mondod, hogy pl kérsz csirkemellet, azonnal kérdik, hogy hogyan vágják fel...szeletekre vagy kockázzák. Ha farhátat veszel pl levesbe, megkérdik felaprózzák-e. Ha csirkecombot, akkor azt kérdik, hogy kettévágják-e az izületnél...vagyis mikor hazaérsz és főzni kezdesz, a hússal semmit nem kell csinálnod, mert konyhakészen kapod. Azért irok erről, mert pl amikor egyszer mondtam Pesten a hentesnek, hogy apritsa föl nekem a farhátat(amit leves alapanyagnak vettem), hogy ne otthon nyaszatoljak az életlen késeimmel, közölte, hogy nincs éles kése és amúgy sem kéri senki a farhátat darabolva...és amúgy az csont...na köszi:)
  Furcsa viszont, hogy nem szeretik és ehetetlennek tartják a belsőségeket. Fel nem fogják miképpen lehet megenni pl a májat vagy a zúzát, szivet. A gyomrot mint a magyar gasztronómia egyik csúcspontját meg sem mertem emliteni nekik, mert szerintem elhányták volna magukat:))) Itt valami olyan ködös elképzelés él Európáról, hogy ott minden SOKKAL szebb, SOKKAL kultúráltabb És SOKKAL SOKKAL....szóval minden sokkalabb:)
NA ezt a nimbuszunkat nem akartam olyasmivel lerombolni, hogy bezony mi megesszük a gyomrot is pacal formájában....és milyen finom is tud lenni az:)))))
Vagy pl a körömpörkölt....háááátttt szerintem kitérnének a hitükből, hogy mi képesek vagyunk megfőzni egy disznónak a lábfejét:)))))
A resztelt májról és a rántott májról meg a ragulevesről szivvel és zuzával még meséltem nekik, de a körmöt meg gyomrot azért már nem mertem megemliteni:))))

Negativumok a gasztronómiában:
 - A zöldség terén tiszta lököttek az indiánok:) Minden zöldséget lelkesen meghámoznak:) Legyen az paradicsom, paprika, uborka vagy bármi más:) Én még anno a szüleimtől azt hallottam, hogy a héjában van a vitamin, namost ők ezt tuti nem hallották, mert mindennek lelkiismertes és fárasztó munkával leoperálják a héját(még a paradicsomét is!!!), és úgy adják a salátához!:) Egyszer megkérdeztem a cselédünket - nem hagyományos cseléd...mindenki imádja, mert egy angyal és együtt eszik a családdal meg amúgy is gyakorlatilag családtag - hogy miért szeded le mindennek a héját. Annyit mondott: mert itt mindenki igy csinálja...nem ész érvből, hanem mert mindenki igy csinálja...:) Ugyanigy valamiféle ködös chilei elképzelés szerint csak az a jó, finom és emberi fogyasztásra alkalmas zöldség és gyümölcs, ami óriási. Az apró szemű(amúgy isteni izű és ropogós), paradicsom itt pocsék árunak számit, ennek megfelelően fillérekbe kerül. A gigászi paradicsomokért a piacon elkérik az aprószemű árának a tizszeresét is és ők lelkesen kifizetik:) Egyszer megkérdeztem anyósomat, hogy miért vásárolunk tizszer olyan drágán óriási paradicsomokat, amikor a Szonja úgyis apróra vágja salátának, annyi választ kaptam: mert az a jobb...:))))))
-  Ismeretlen fogalom a főzelék...nem tudják mi az...
-  fogalmuk sincs arról, hogy miképpen lehet bármit: hust - zöldséget rántani vagy akárcsak bundázni:) Nekik csak sült és főtt dolgok léteznek:)
- mindent nagyon vegyesen készitenek....vagyis nagyon sok hozzávalóval. Ezt nem tudom egyértelmüen negativum vagy pozitivum közé sorolni. Az ételeik mindenképpen finomak és izesek. Sokszor fogalmam sem volt arról, hogy mit eszem, csak annyit tudtam, hogy finom:)
- a husokat rendszerint tisztán - szósz nélkül készitik: sütik-párolják. Sokszor van hozzá szósz, de azt külön főzik mellé.
Egyelőre ennyit, de majd még folytatom:))))

2010. április 25., vasárnap

Peru - Canon del Colca

És akkor a Colca kanyon és a kondorkeselyűk:)

Hajnalban csörgött az ébresztő és miután este 11-kor sikerült lefeküdnünk, éjjel 2-kor kelni kellett, hisz 02.30-ra jött értünk az utazási iroda kisbusza és indultunk a Colca kanyonba. Azt hittem oda is nagy turistabusszal megyünk,de tévedtem. Egy 7 személyes kisbusszal mentünk, aminek furcsán nagyon nagyok voltak a kerekei, eleinte nem értettem miért. Aztán hamar rájöttem:)
  Amint kiértünk Arequipából és ráfordultunk a Chivay felé vezető útra, kb 1-2 kilométer után egy földúton zötykölődtünk tovább, ami ráadásul fél méter mély kátyukkal volt tele. A sofőrünket egyáltalán nem zavarta, hogy szemmel láthatóan elfogyott az aszfalt a buszunk kerekei alól és éppolyan nyaktörő sebességgel ment tovább a földúton, mintha a betonuton lett volna:) Ennek az volt az egyenes következménye, hogy úgy rázkódott és ugrált a kocsi, hogy vagy a fejünket vertük be a busz tetejébe, vagy az oldalának csapódtunk. Amikor megkérdeztük, hogy nem lehetne-e lassabban, köztölték hogy nem, mivel hosszú az út és ne érnénk vissza időben:)
  Amugy igazi kis nemzetközi csapat gyült össze a buszon:) Volt egy olasz fiatal házaspárunk(Kiara és Stephano), volt egy belga pár(Tim és Paola), volt egy perui férfi(Juan), ott volt a debora, aki chilei és én aki magyar vagyok:)
  Kb 4 óra  mulva már minden porcikánk fájt, tele voltunk lila foltokkal :)
  Aztán elkezdtek sorban rosszul lenni az emberek. Fejfájásra, hányingerre, szédülésre és migrénre panaszkodtak, én akkor már tudtam miért, mert láttam magunk körül az Andok jellegzetes magashegyi növénytakaróját és úgy saccoltam, 4000 méter fölött járhatunk. ELőbb a Tim lett rosszul, aztán a Stephano és a Juan is. Ekkor szólt a turavezető, hogy igen, lehet, hogy rosszul leszünk, mert 5000 méter magasan vagyunk:) Gondoltam köszi:) Nekem ugyan nem volt semmi bajom, de sem az olasz pár, sem a belga pár nem járt még 3000 méter feletti magasságon és az utazási iroda nem szólt nekik, hogy mekkora magasságba megyünk és hogy van aki ezt nem birja(fogalmazzunk úgy: a legtöbben nem birják). Szerencsére volt nálam Movalis, másoknál hányingerre gyógyszer, igy begyógyszereztük a fiukat és robogtunk tovább, bár néha meg kellett állni, hogy hányjon valaki egy békéset:))))
  Érdekes, hogy a csapatunk 4 nőből és 3 férfiból állt(mindhárman fiatalok, edzettek, erősek). A nők közül senki nem volt rosszul, 3 férfitársunk viszont kidőlt a sorból:)

  Az egész napi rázkódás összekovácsolta a csapatot és mindenki összebarátkozott mindenkivel.
Mindenesetre estére már együtt szidtuk az utazási irodát Chivay békés, 4000 méter alatti magasságában, hogy nem szóltak, hogy nincs út és hogy nem terepjáróval, hanem egy ócska rugózású kisbusszal megyünk, valamint azt is elfelejtették közölni, hogy többször elérjük az 5000 méteres magasságot és aki magashegyi betegségben szenved, az inkább ne jöjjön:)
   Chivayban álltunk meg először, ott volt a szállásunk is. Chivay 3700 méteres magasságban fekszik az Andokban és a Colca kanyon központi települése. Termálforrásairól nevezetes és festői vulkánok közt helyezkedik el az amúgy kicsiny település. Amint megérkeztünk kokateát adtak mindenkinek aki rosszul volt (nekem a világon semmi bajom se volt, viszont rettenetesen vágytam már egy forró kávéra, igy én azt ittam:)


  Reggel indultunk tovább a Colca kanyonba. A vicces az volt, hogy amint betettük a lábunkat Chivayba, azonnal legomboltak rólunk fejenként 35 soult(kb 2500Ft), mondván, hogy ennyiért lehet kirándulni  a kanyonban. Ezért a pénzért SEMMIFÉLE szolgáltatást nem kaptunk, többek közt még utat sem:)
Amugy Peruban mindenért pénzt kérnek. Az ország összes természeti látványosságánál valahol találsz egy bódét ahol pénzt kérnek:) A vicc az, hogy a perui turistáktól szintén! Egy perui ember nem nézheti meg a saját országa természeti látnivalóit, csak pénzért...
  Ezen túl, az ország úthálózatára jellemző, hogy amint aszfalt kerül az autód kerekei alá, azonnal feltünik egy rendőr és egy sorompó és utdijat kérnek:) Nemcsak a sztrádán(hozzáteszem egyetlen sztrádával sem találkoztam eddig Peruban:), hanem a sima országuton is:)
A Debora egyik alkalommal már nem birta tovább és mikor az egyik templomba is belépti dijat kellett fizetni megkérdezte: azért nem kell fizetni Peruban, hogy levegőt vegyek?!?!:)

  Naszóval elindultunk a kanyon szerpentinjein fölfele. Az ut leirhatatlanul gyönyörű volt. A kanyon véges végig inka teraszokkal boritott, az indiánok a mai napig az inkák által hátrahagyott teraszokat tartják karban és termesztik a növényeket rajtuk. Utunkat hófödte vulkánok és olyan gigászi hegyek szegélyezték, amilyeneket még életemben nem láttam.


   Több kis településen megálltunk rövid pihenőkre, templomnézésre és fotószünetekre. Ott találkoztunk egy hatalmas sassal is, akit (természetesen pénzért:), bármely testrészedre ráültettek és szemmel láthatóan békésen türte a torturát:)


Az utunkon rengeteg házi indián szőttest árusitó, gyönyörű népviseletbe öltözött asszonnyal találkoztunk, szinte minden kilátóhelynél árulták a  portékáikat:)


  Az Andok és az Andokot jelképező hatalmas madár volt azonban az, amiért mi is többek közt idejöttünk, hisz azt igérték, hogy láthatunk kondorkeselyüt. Őszintén megmondom: nem hittük el. Meg voltunk róla győződve, hogy csak turistacsalogató az egész és nem látunk semmit, vagy ha mégis, akkor többezer méter magasban egy fekete pontot:)

Szerencsére tévedtünk:)
  A helyzet, mint a turavezetőnktől megtudtuk a következő: úgy 20 éve csaknem kipusztultak a kondorkeselyük a Colca kanyonból, hisz a természetes táplálékforrásukat(az elhullott, vadon élő guanacok, lámák, alpakák és vikunyák tetemei), az ember részben kiirtotta, részben háziasitotta. Az óceánból partra kerülő méreganyagokkal teli haltetemek is sok keselyűt megöltek és megölnek a mai napig.
  A perui Andokban ráadásul egyetlen szabadon élő lámafélét sem láttunk. Tökéletesen üres a táj. Ez azért is döbbenetes, mert Chilében, ahányszor fölmentünk az Andokba, vikunyák csapatainak erdejével találkoztunk lépten-nyomon. Tele van velük a chilei Andok. A vadon élő lámafélék Peruban is védettek, de akkora a szegénység, hogy ennek a  törvénynek nem lehetett érvényt szerezni és több helyről gyakorlatilag kiirtották őket. Szomorúan üresek az Andok magashegyi legelői nélkülük.
  Az indiánok viszont rájöttek arra, hogy miután a turisták nem láttak kondorkeselyűt, megcsappant  a számuk. Igy(miután a turistákból származik a megélhetésük fele), elkezdték etetni a keselyűket, teljesen maguktól. Az elhullott állatokat elvitték az Andoknak azon szakadékaihoz ahol még fellelhető volt az az 1-2 madár ami megmaradt és ha nem volt elhullott állat, akkor leöltek nekik 1-2-őt és ledobták a kanyon lejtőire a madaraknak. 20 év alatt elérték azt, hogy ismét kondorkeselyük szárnyalnak az Andokban és a Cruz del Condor kilátóról csodálhatjuk a szárnyalásukat az ezer méternél is mélyebb kanyon felett. Nekünk még mázlink is volt, mert nemcsak repülni láttuk őket, hanem egy a szakadékban, tőlünk kb 20 méterre levő sziklán 3 kondorkeselyű üldögélt és békésen tollászkodott vagy 15 percig:) A turisták fürtökben lógtak a szakadék oldalain és vadul fényképezték őket, de ez a madarakat, láthatóan cseppet sem aggasztotta:)

   Amugy az andoki kondor testhossza 145 centiméter is lehet, a szárnyai fesztávolsága akár a 3 métert is meghaladhatja, testtömege pedig a 15 kilót. 40-50 évig élnek, sokszor párban. A párok nem hagyják el egymást, ha az egyik elpusztul, a társa nem keres uj párt magának. 2 évenként egyszer költenek és egyetlen tojást raknak csak. Mondta az idegenvezetőnk, hogyha szerencsénk lesz fiatal madarakat is láthatunk, ezeknek még barna a tollazata, később, kifejlett korukra lesznek feketék. Hihetetlen látvány volt, ahogy a sziklán üldögélő 3 madár egymás után kiterjeszti a hatalmas szárnyait, elsiklik a kanyon felett és az emelkedő légáramlatokat kihasználva, egyre magasabban vitorlázik az égen.


   Miután nekem semmi bajom sem volt a magasságtól, ugy gondoltam, hogy bejárom a Cruz del Condor völgyét és fényképezek, hisz itt több mint 2 óra szabadidőt kaptunk arra, hogy nézhessük a keselyük szárnyalását. Nem számitottam azonban azzal, hogy hiába birom jól a magasságot, azért annyira nem könnyű ilyen magasságban hegyre föl és hegyről le császkálni:) A végére teljesen kifogytam az oxigénből és úgy kiszáradtam, hogy rekedten tudtam csak beszélni:) A hideg üditőt árusitó indián asszony elérhetetlen távolságra volt tőlem és majd meghaltam mire odaértem hozzá:)


  A kanyon szerpentinjein kanyarogva, szinte minden sarkon megálltunk fényképezni, annyira döbbenetesen gyönyörű volt a táj:


És egy nem mindennapi templom, egy nem mindennapi tájon:


   Az indiánok minden lehetőséget kihasználnak a pénzgyüjtésre:) Népviseletbe öltöznek, felkapnak 1-2 alpaka gidát és kiállnak valamelyik forgalmasabb helyre. És melyik turista tud ellenállni egy hópihe kinézetű, gyönyörű szemű alpaka gidának?! Egyik sem!:) Persze mi sem:) Azonnal megrohamoztuk őket és felkaptuk az állatkákat. Amugy érdekes módon az alpaka gida szemre nagynak tünt, de alig volt sulya:) Az állat legnagyobb része a hihetetlenül vastag, selymes bunda, ami az értékét is képviseli. Az asszony gyerekei, akik vele együtt "dolgoztak", talpraesettek voltak és az egyik pöttöm kislány, mikor az anyukája kezébe nyomtam 3 soult, azonnal odanyujtotta a kezét és rámszólt, hogy "Da me tambien!" - Adjál nekem is!:) Persze neki is a kezébe nyomtam egy soult és megelégedetten szaladt rágógumit venni magának:)

Peruban kezdtem rájönni arra, hogy milyen jó dolog, hogy valamennyire már beszélek spanyolul. Bármelyik országba teszem be a lábam a kontinensen, mindegyikben megértenek:)