Az Osorno vulkánnál tett egész napos ut után már csak annyi időnk maradt, hogy levezetésképpen beugorjunk egy termálfürdőbe. Amikor megálltunk a fürdő parkolójában, a Ravo nem szólt nekünk, hogy van egy ismerőse, akinek a révén ingyen bemehetünk, így, miután láttuk, hogy óriási a sor a bejáratnál,a Chavéval gyorsan beálltunk a sorba. Békésen sorban álltunk, de mikor utolért minket a Ravo, átorditott a tömeg feje fölött: HÁT TI MEG MI A F...SZT KERESTEK ITT?:))))
Kirobbant belőlünk a röhögés:) Egyrészt fura volt ordítva, tömegben ilyet hallani, de azt is tudtuk, hogy rajtunk, hármunkon kívül senki nem értette:)))
A Ravo magyarságával semmi gond nincs:) Folyékonyan káromkodik:)))
A fürdő nekem szokás szerint tul meleg volt, így hamar kimásztam.
A Sandráék viszont mondták, hogyha átkelek a folyó fölött átívelő hidacskán, egy kirándulóösvényre jutok, ami egy szép, erdős részen vezet keresztül, tele kis zuhatagokkal zúgókkal. Így elindultam egyedül bejárni a környéket.
Miután összeszedtük Entre Lagosban a sátorfánkat, visszaindultunk és bár fájó szívvel, de San Carlosban búcsút kellett mondanunk a Sandráéknak, hisz ők hazaértek. Persze mi még attól nagyon messze voltunk:) Konkrétan több ezer kilométerre, de ekkor már folyamatosan észak felé haladtunk, vagyis hazafele:) Út közben persze hazafele is betértünk pár helyre. Pl Villaricába, Santiagoba és utoljára Pedig Antofagastára.
Út közben megláttunk egy indián tájházat, persze azonnal megálltunk és megnéztük. Egy idős indián tartotta rendben és bár nem volt belépti díj, mielőtt elmentünk adtunk 3e pesot(1000Ft-ot), mert a bácsi tényleg nagyon kedves volt. Beöltözhettünk igazi, régi indián öltözetbe, a házban is mindent kipróbálhattunk:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése