2010. június 18., péntek

A HAlottak és a Hold völgye

  Az első kirándulás során, melynek kiindulópontja San Pedro volt, a Halottak völgyéhez, a Só folyóhoz és a Hold völgyéhez vittek el. Nincs messze San Pedrótól talán 40 percet mentünk a busszal és valóban holgbéli tájra vittek bennünket, pedig még csak a Halottak völgyéhez jutottunk és nem a Hold völgyéhez:)

Az első képek a Halottak völgyénél készültek. Igazi holdbéli táj, a legnagyobb alapossággal elvégzett laboratoriumi kutatások sem tudtak semmilyen élő organizmust kimutatni ezen a tájon...
  Ahogy egy barátom találóan megjegyezte: ahogy igy elnézem Te vagy az egyetlen szerves anyag azon a tájon:)))


A fenti kepekhez nincs sok hozzafuznivalo. A Halottak es a Hold volgyebe delelott es delutan is inditanak turakat. Aki megnezi a fenti kepeket, azt hiszem egyertelmuen ugy dont: a delutani turara erdemes befizetni. A naplemente sziporkazo szineit csak ekkor elvezhetjuk igazan.

Es akkor a "Sofolyo": ez egy kilometereken at kigyozo kanyonrendszer, azert is hivjak "folyonak", mert valamikor(az idok kezdetekor:), ezen az egesz teruleten viz volt.
A sziklakon  so egeszen kulonleges formakat es rajzolatokat hozott letre:

Persze minden lokott turista(beleertve engem is), fol-le rohangalt ezen a fantasztikus holdbeli tajon es vadul fenykepezett, mig az idegenvezetonk le nem csendesitett es annyit mondott: hallgassuk meg a sivatag eneket...mindenki elhallgatott es a tokeletes csendben hallgathattuk a sokristalyok hangjait. Az erdekes, kattogo, folyamatos hangot a hoingadozas hatasara tagulo sokristalyok adjak. Hogy kozelrol hogyan neznek ki ezek a "sosziklak", ime ket kozeli kep:


Aki San Pedroban jar, annak azt hiszem kotelezo program kell, hogy legyen a Hold es Halottak volgye kirandulasra elmenni. Feledhetetlen elmeny.

2010. június 16., szerda

A falu - San Pedro

  Chile szépségeinek további felfedezéséhez San Pedro de Atacama-ba kellett utaznunk.
San Pedro de Atacama az Atacama sivatag szivében fekszik. 
Az Atacama-sivatag az egyik legszárazabb hely a földön (kivéve valószínűleg a  
Mc Murdo szárazvölgyeket az Antarktiszon). A nedvességtől az egyik felén az Andok, a másik felén a parti hegység védi. Az átlagos csapadékmennyiség Antofagastánál  3 mm/év és voltak olyan időszakok, amikor itt 40 évig egyáltalán nem esett eső. Az Atacama 15 millió éves és 50-szer szárazabb mint a Californiai Halál völgy.
No mi ide készültünk:)))
  Persze mi is az Atacamában élünk, de itt legalább évente egyszer lehullik valamiféle pára az égből, ami picit sötétebbre szinezi a betont néhány helyen és kollektiv agybajt képez az indiánok körében:))) Ők ugyanis a földrengésekre egyetlen szót sem szólnak: lelassitanak, fapofával megvárják mig vége, oszt továbbmennek, de ha lehullik valami pára az égből meghülyülnek, leáll a közlekedés, minden autó megáll és miután az autókon az esetek többségében nincs ablaktörlő(itt minek?!?!:), vadul törölgetik a szélvédőt:)
No a csapadékból Antofagastánál ennyi sem jut.
  Vasárnap letettem a munkát a Pachangában(a család dizsije), kialudtam magam és este indultunk Arica busztermináljára. Mindenki mondta, hogy vasuthálózat hijján(azt lehetetlen kiépiteni a napi szintű földrengések miatt), Chile igen magas szintre fejlesztette a távolsági buszközlekedést az országban. A buszok első osztályúak, kényelmesek, patyolattiszták, az ülések sokkal nagyobbak, kényelmesebbek, mint nálunk a távolsági buszokon, ráadásul lábszár támaszosak. Vagyis az előtted levő ülés hátuljáról lehajthatsz egy párnaszerű valamit, amire fektetheted a lábaidat. Szinte vizszintesre hátrahajtahatóak az ülések, igy a körülményekhez képest telative kényelmesen utazhatsz. Mellesleg az uthálózat első osztályú.



  Az Arica - Calama járatra váltottunk jegyet, hisz San Pedroba közvetlen járat nincs, annyira picurka. A buszut 10 órás volt és 12.000 pesot(4.000 Ft-ot), fizettünk érte.

Reggel 6-ra értünk Calamaba, ahol nem sok mindent tudtunk csinálni, hisz veszekedett hideg volt és még minden zárva volt, igy az okosan magunkkal vitt plédekbe burkolózva üldögéltük és vártuk a 7.45-kor induló buszunkat San Pedróba. 

  A buszut kétórás volt és verőfényes napsütésben érkeztünk meg San Pedroba. A falu 2.440 méteres magasságban fekszik a tengerszint fölött. Az 1500-as évek közepén alapult(amennyiben a spanyol hóditókat vesszük alapul - természetesen már jóval előttük is létezett....)
  Fehérremeszelt nádfedeles vályogházak, burkolatlan utcák jellemzik a kifejezetten turistákból élő közel 2000 lelket számláló települést. Mintha megállt volna itt az idő....csend van, az esetek többségében csak a turisták verik föl a falucska csendjét...


   A falu látványossága a San-Pedroi templom. Nemzeti emlékmű. A spanyolok épitették az 1600-as évek közepén, többszöri helyreállitás után jelenleg a falucska fő látványossága:


 És akkor pár csendélet a falu életéből:



  A szállásunkat még Aricából foglaltuk, meglehetősen borsos áron(7500 peso - 2500Ft/éjszaka), és ez itt még elég olcsónak számit. Ugyanis San Pedro nem azért drága, mert egy sivatagi falucska egy szép templommal, hanem mert innen közelithető meg Chile nem egy természeti látványossága.

 Nos akkor a szállásunk: azt hiszem a célnak kiválóan megfelelt, a sétálóutcától egyetlen sarokra a falu kevés aszfaltozott utcájának egyikében volt, szerintem minden igénynek megfelelt amit egy falusi szállástól elvárni lehet.



 A szállás elfoglalása után, azonnal elindultunk fölfedezni a falut és mivel tudtuk: kevés időnk van, felkerestük az első utazási irodát is, ahol befizettünk a Hold völgy és Halottak völgye elnevezésű kirándulásra....


Ezeken túl a következő kirándulásokra nyilik még innen lehetőség:

- Lagunas Altiplanicas (az Altiplano lagunái...az Altiplano az Andok magasfennsikja)
- El Tatio gejzirek
- Hold völgye és Halottak völgye
- Laguna Cejar, a sósisvatag szeme valamint egy másik laguna, ahol bevárjuk a naplmentét(ez kihagyható - de megnézitek a képeket és eldöntitek)
-  Egy 4 napos körutazás Boliviában a Fehér, a Zöld és a Szineváltó laguna megtekintésével, valamint az UYUni sósivatagban történő kirándulás. Erre mi idő hujján sajnos nem tudtunk elmenni, de a fotokat megnézve, vissza kell térnem San Pedroba, hogy megnézhessem:)