2013. szeptember 30., hétfő

A chilei gasztronómia magasságai avagy mélységei és jó sok recept:)

  Amikor Chilébe érkeztem, egy olyan családba kerültem, ahol a háztartási mindenes(itt nana-nak hívják), perui volt. Ügyes, fiatal lány, jól és változatosan főzött, igy nekem az a kényszerképzetem támadt, hogy a chilei ételek alapvetően nagyon finomak:) Hosszú időbe tellett mire megismerkedtem kicsit a helyi gasztronómiával és a tavernákban a felismerhető ételeken túl(sült krumpli, sült csirke stb), mást is mertem kérni. Ehhez elsősorban meg kellett tanulnom spanyolul. Az utóbbi egy évben már bátran rendeltem mindenfélét, lévén még ha a nevét az ételnek nem is értettem, egyszerűen megkérdeztem mi van benne. Rá kellett ébrednem, hogy ebben az országban (amit amúgy imádok és ami hihetetlen tárházával rendelkezik az egzotikusabbnál egzotikusabb gyümölcsöknek és zöldségeknek, ráadásul szinte egyeduralkodója a Csendes óceán déli részének hihetetlen gazdag hal és tengeri herkentyű-készletének), a gasztronómia egyáltalán nem tör művészi magasságokba:). 
  Ebben az országban az őslakos indiánok kezdetleges konyhája keveredett a legsötétebb spanyol martalócok ízvilágával, amiből érthető módon semmilyen nívós dolog nem sülhetett ki.
  Igazság szerint ha osztanának a legjobb alapanyagokból legrosszabbul főző nemzetnek valaha valami díjat, Chile méltán esélyes lenne:)))
  Jól jellemzi az itteni állapotokat, hogy minden hét végén fél Arica felkerekedik és átmegy a perui határon...hogy minek?? Végre valami finomat enni:)))

Van egy-két verhetetlen ételük pl a "paila marina", ami egy tengeri herkentyű leves, vagy a "lomo a lo pobre"(ez egy marhahúsból készült szték és leginkább az a baja, hogy pont ugyanannyira perui kaja mint chilei:) Ezekről az ételekről, ebben a posztban már írtam.

  Van ami itt még finom, ezek közül mindenképp megemlíteném a "pastel de jaiba"-t. A jaiba az a chilei kő rák(a tarisznyarákok egy fajtája), amit nagy mennyiségben árulnak a piacokon, ráadásul élve - ennek egyenes következménye, hogy én sosem veszek:)
Ezt a fotót, itt az aricai halpiacon lőttem róluk - szegények állandóan lemászkáltak a tálcáról és egyáltalán nem lelkesedtek a gondolattól, hogy a chilei gasztronómia oltárán áldozzák fel őket:



  Az ételt igen egyszerűen készítik: hagymát és fokhagymát pirítanak üvegesre, megtisztítják a rákokat, friss, ropogós kenyeret tejbe áztatnak majd jól kinyomkodják és mindent mindennel összekutyulnak, cserépedénybe porciózzák, leöntik jó sok sajttal és bedugják a sütőbe, magas hőfokra úgy 15 percre. A végeredmény így néz ki és legalább ugyanannyira finom, mint ahogy kinéz:)




  De vágjunk bele a receptek sorába:)

CHILEI SALÁTA:

  Indítsunk valami egészen könnyűvel és azt kell mondjam, chilei viszonylatban mindennapos étellel. A főételhez itt mindig esznek salátát és a leggyakrabban chilei salátát. Ennél egyszerűbb és finomabb salátát el sem tudok képzelni. Itt úgy rászoktam, hogy ebédhez szinte mindig ezt csinálok. Pofonegyszerű az elkészítése, az egyetlen kicsit pepecselős, hogy a paradicsomoknak le kell húzni a héját(pl beledobjuk egy percre lobogó vízbe és lehúzzuk vagy egyszerűen meghámozzuk), e nélkül sokkal rosszabb, mert nem veszi át a paradicsom húsa a fűszerek ízét, vagyis csak hámozott paradicsomból készítsük!



Hozzávalók: 

- 4-5 szem közepes paradicsom(héjától megtisztítva), vékonyabb cikkelyekre vágva
- 1 közepes vöröshagyma vékonyan felszeletelve
- 2 e.k olívaolaj
- só ízlés szerint

- bors ízlés szerint
- jó sok apróra vágott friss koriander
- citromlé

Elkészítés: 


A hagymát a fotón látható módon felszeleteljük, a paradicsomoknak lehúzzuk a héját és feldarabolva hozzáadjuk.

Megsózzuk, olíva olajjal meglocsoljuk, kis citromlevet csavarunk rá és összekeverjük. Jó alaposan megszórjuk friss korianderrel:)


A CHILEI CHACARERO SZENDVICS:




  A chilei büfék kínálata homlokegyenest eltér a magyar büfékétől. Ez végülis nem meglepő, mégiscsak a bolygó túlsó felén vagyunk:) Itt sehol nem találsz büfékben olyan szendvicset amilyet Magyaroszágon megszoktunk - sajtos, szalámis, felvágottas stb. Bár a chilei konyha nagyjából sehol sincs például a gasztronómiai nagyhatalom Peruhoz képest, de be kell látni, szendvicseket bizony tudnak készíteni. Rengeteg-féle van, mindegyik más, jól hangzó fantázianévvel büszkélkedhet és a helyiek a persze a névről azonnal tudják, hogy az melyik(én 4 év után is csak néhányat ismerek névről:). Egyet már bemutattam nektek, az AVE MAYO-t(májusi madár:)), ebben a posztban írtam róla. Most érkezik a következő:)
  Ami általános ezekben a szendvicsekben, hogy a főtt vagy sült(valódi!) húson kívül sokféle zöldséget találunk bennük és a legtöbb valóságos szendvics-műremek:). 1-1 díszpéldány olyan méretű, hogy tökéletesen megfelel egy főétkezésnek. Ezekből biztos nem tudsz megenni kettőt. Ráadásul ahogy észrevettem(főként a férfiak), nagy szakértők és sosem adnának ki a kezükből egy nem tökéletesen elkészített szendvicset. Hogy ez nem is olyan egyszerű feladat, ez az alábbi receptből kiderül, mely Chile egyik jellegzetes találmányát, a chacarero-t mutatja be. Ezeket a szendvicseket itt utcai büfékben árulják, szerte a városban.

Hozzávalók:(2 személyre):


- 2 vékony szelet sovány marhahús
- olívaolaj
- 1 teáskanál piros paprika
- 1 gerezd fokhagyma
- só
- nagy maréknyi zsenge, fiatal zöldbab
- 1 paradicsom
- 1 avokádó összetörve, kis sóval, citromlével, olajjal keverve
- maroknyi friss koriander
- kovászos kenyér - nagyméretű zsömle, hamburgerzsömle stb...a lényeg, hogy nagy legyen:)

Elkészítés: 


A fokhagymát összetörve keverjük össze egy kis olívaolajjal piros paprikával és egy csipet sóval. Ebben pácoljuk a húsunkat legalább 3o percig. Közben főzzük meg a zöldbabot, de úgy hogy picit roppanós maradjon, ha leszűrtük, keverjünk hozzá pici olívaolajat és sót. Szeleteljük fel a maradicsomot és sózzuk meg picit.
A húst süssük át mindkét oldalán, majd pakoljuk meg a kenyerünket a következőképpen:
Jó bőven megkenjük avokádókrémmel, majd a szelet húst pakoljuk rá, aztán a paradicsomot és a zöldbabot. Végül az egészet megszórjuk friss, apróra vágott koriander levéllel, majd nyakonöntjük majonézzel:)


Jó étvágyat!


A saláta és a szendvics után elérkeztünk a levesekhez. Ezekből háromnak a receptjét is megosztom veletek, mindhárom klasszikus, chilei étel.



CALDILLO DE CONGRIO - A CHILEI ANGOLNALEVES:




  Nagyon sokan lenézik az angolnát és a legrosszabb ízű és állagú, olcsó halként tartják számon, de rosszul teszik. Inycsiklandó finomságok készithetőek belőle:) Az alábbi recept, az alapján a link alapján készült, amit a recept végéhez mellékeltem. Ott láthatjátok mit hogyan kell összevágni és pontosan hogyan készítjük a halászlevünket.

Hozzávalók:


- 1 nagyobb fej hagyma vékony szeletekre vágva
- 6 közepes burgonya hasábra vágva
- 2 sárgarépa, karikákra vágva
- 1 evőkanál chili paprika krém(helyettesithető Erős pistával vagy Édes Anná-val)
- 2 ek apróravágott, friss koriander a levesbe főzéskor + egy csokornyi a tálaláshoz is

- oregánó
- 3 pohár száraz fehér bor
- 3 pohárnyi forró víz

- étolaj
- egy db közepes angolna
- 2 db maggi húsleveskocka
- 2 db paradicsom(héjától megtisztítva)
- só, bors izlés szerint

A következő oldalon fotókkal, lépésről lépésre bemutatják a készítési módot( 
http://www.comolohago.cl/como-preparar-caldillo-de-congrio/), de azért le is írom nektek:

Elkészítés:


1. kép: az elkészült leves
2.-3.kép: a hozzávalók
4-8: a hozzávalók adagolása lépésről lépésre:
Először a hagymát pirítjuk meg, majd hozzáadjuk a hasábburgonyát, a répát, a paprikakrémet és a friss koriandert...egy kicsit együtt dinszteljük.
9: elkészitünk két csészényi maggi húsleveskockából készült húslevest
1o: hozzáadjuk a paradicsomot
11: hozzáadjuk a 2 csésze maggi húsleveset+1 csésze forró vizet
12: majd a három csésze száraz fehér bort
13: 2o percig főni hagyjuk a levesünket kis lángon
14: végül hozzáadjuk az angolnaszeleteket, belemorzsolunk egy kis oregánót és további 1o-15 percig főzzük. Kis ideig lefedve állni hagyjuk, majd tálaljuk.



Jó étvágyat a levesünkhöz:)))



CAZUELA - A CHILEI HÚSLEVES:

  Az egyik legtipikusabbnak és leghagyományosabbnak tekinthető étel Chilében, nagyon sokszor ettem már, de megunhatatlan:) Készítik csirkéből és marha illetve disznóhúsból is, de most a marhahúsos varit teszem fel - más húsból is a készítés majdnem ugyanaz. A leves annyira laktató, hogy itt ezt egytálételként fogyasztják. Fotót kaptok a csirkésről és a marhahúsosról is:)






Hozzávalók 4 személyre:

- 4 szelet méretes marhahús
- 5-6 szem közepes burgonya megpucolva, de egészben hagyva
- 2 nagyobb sárgarépa
- 1 californiai paprika
- kb fél kiló sütőtök nagy darabokra vágva
- 1/4 kg zöldbab hagyományosan felvágva
- egy bögre zöldborsó
- 1 nagy cső friss kukorica, nagy, kb 2-3 ujjnyi karikákra felvágva
- 1 db friss, zsenge vöröshagyma
- 1-1 csokor friss koriander és petrezselyem
- 1/2 t.k oregánó
- 1/2 tk római kömény
- 1/2 pohár rizs
- só, bors
- 2 db húsleveskocka(opcionális: az eredeti levesbe persze anno nem raktak, de szerintem finomabb húsleveskockával:)

Elkészítés:

  Levágjuk a marhahús zsírosabb részeit és alaposan megózzuk, borsozzuk, majd feltesszük főni 3o percre(ha csirkehúsból készítjük, egyből hozzátehetjük a zöldsélgeket). Ezután hozzáadjuk a hagymát és az egészben hagyott(vagy félbevágott-mérettől függő) burgonyát, majd a sárgarépát, fokhagymát a kukoricát és a californiai paprikát, valamint egy csokornyi friss koriandert és petrezselymet összekötözve. Hagyjuk forrni 1o percet, adjuk hozzá a nagy darabokra vágott sütőtököt, majd fűszerezzük oregánóval, római köménnyel és sóval. Oldjunk fel két db húsleveskockát egy kis tálban(a lábosból mert levessel) és adjuk a levesünkhöz. Amikor már majdnem tökéletesre főtt a kukorica és a burgonya, akkor adjuk hozzá a felvágott zöldbabot, a zöldborsót és a fél csésze rizst. Megkóstoljuk és utánasózzuk ha szükséges. Ezután még tiz percig főzzük, majd elzárjuk a lángot és a lábost lefedve állni hagyjuk 1o percig. Tálaláskor előbb a kukoricát, burgonyát, sütőtököt és a húst szedjük ki a tányérokra, hogy demokratikusan mindenkinek, mindenből jusson:). Aztán megöntözzük a levessel és még ami benne maradt(borsó, zöldbab), majd alaposan megszórjuk, apróra vágott, friss korianderrel.

Mellékelek egy videót, amely pontosan bemutatja, lépésenként a leves elkészítését és azt is elleshetjük mit mekkorára kell felaprítani:) 





  Mindig buzdítalak benneteket, hogy amennyiben elkészítitek valamelyik receptet otthon, fotózzátok végig és írjátok meg a véleményeteket! Ezt én közzé fogom tenni itt a blogon:)
Egyik bátor olvasóm a facebook-on nekiállt és elkészítette a cazuela csirkés változatát, mi több el is küldte nekem a fotókat, valamint a véleményét is a végeredményről:)

Íme Szögedi Gyerök(facebook) magyar cazuela-ja!







És a véleménye az általa készített levesről:

"Bevágtuk:) Az nem kifejezés, hogy laktató! Szokatlan ízek, melyeket külön-külön már ismertünk, így együtt, mintha Alföldi Róbert rendezte volna... újszerű, pikáns, nagyon finom! Bocsánat a művésztől, de nem tudtam kihagyni! Nekem bejött a belefőtt sütőtök, és a kukorica is. Az oregano és a római kömény igen érdekes utóízt adott, még most, 30 perc múlva is érzem. Összességében igen finom lett!"

Kiemelte, hogy nagyon jó dolog, hogy az ember "húsleves" címén egy nagy halom zöldséggel lakik jól tulajdonképpen.
Tanácsként annyit mondott, hogy a kukoricát korábban tenné bele, mert több idő kell neki.
Külön köszönet illeti Szögedi Gyerök feleségét is, aki nélkül tuti nem jött volna létre a végeredmény :)


Egyszóval hajrá! Tessék főzni, fotózni és a ti műveitek és véleményetek is ezt a blogot fogják gazdagítani:))))



PANTRUCAS - avagy a szegény ember levese chilei módra:)

Mit főztek hastöltőnek hideg napokon a chilei asszonyok?:)

A Pantrucas nevű levest eleinte főleg Chile déli(hideg), vidékein készítették az asszonyok, mikor várták haza az egész nap dolgozó, kockásra fagyott férjüket:) Ezt olyankor főzték, mikor már kb kiürült az éléskamra, 1-2 állat csontváza függött csak a hidegben és zöldségekből sem volt teltház:) Ilyenkor mit tesz a jó háziasszony? Főz amiből tud:)
Ma már ezt persze mindenütt készítik Chilében, de most is amolyan "economico" - gazdaságos levesnek számít.




Hozzávalók(kb amit találunk itthon:)))


- marha csontok, amin még egy pici hús akad, vagy pulyka másra nem használható alkatrészei(farhát stb) Ha kevés a csont, egy picike darálthús.
- 1-2 szem krumpli, megpucolva, felvágva
- 1-2 sárgarépa nagy lyukú reszelőn lereszelve vagy picire vágva
- 1 hagyma
- 2 db tojás
- egy csésze liszt
- friss petrezselyem, oregánó, bors, olaj, két gerezd fokhagyma
- ha van otthon gyakorlatilag bármit belerakhatunk ami zöldség: pl apróra vágott californiai paprikát, vagy egy kis zöldbabot, zöldborsót.

Elkészítés:

  A húsos csontokból főzünk egy jó erős húslevest. Amikor kész, a csontokat kihalásszuk, ha van rajta kis hús leszedjük és azt visszatesszük a levesbe(ha velőscsont volt, kiütjük belőle a velőt és gyorsan megesszük amíg más nem tartózkodik a konyhában:))).
Aztán beleszórjuk a zöldségeket. A hagymát és fokhagymát olajon megpirítjuk, aztán hozzáadjuk a kis darált husit. Amikor kész, hozzáadjuk a rotyogó leveshez. Oregánóval és sóval, borssal ízesítjük.
Egy pohár liszthez hozzáadunk egy tojást(régen tojás nélkül készítették), kis sót, és egy pici meleg vizet, annyit, hogy egy kézhez nem ragadó, nyújtható tésztát kapjunk. Jó vékonyra kinyújtuk és hosszú csíkokra vágjuk. Ezután kézzel szépen beleszaggatjuk a kis lángon fővő levesünkbe.
Elzárjuk a lángot és picit állni hagyjuk. Tálalás előtt beleütünk egy tojás sárgáját és gyorsan elkeverjük benne. Miután kimertük a levest, a tányérokat jól megszórjuk, apróra vágott, friss petrezselyemmel:)

A készítési módot ezen a videón megnézhetitek






POROTOS CON RIENDA - bab gyeplővel(vagy kantárral:)

  A név gyakorlatilag arra utal, hogy a babot tényleg gyeplővel(legalábbis ahhoz hasonlóval:), spagetti tésztával készítik:)
Nézzétek meg milyen a végeredmény! Ízre még sokkal jobb, mint képen:)



  Akkor egy gyorstalpaló a chilei gyeplős babból: tipikusan Dél-Chiléből származó paraszti étel. Nagyon jó, laktató, főleg hideg, téli estéken főzték a háziasszonyok a férjüknek, amikor szerencsétlenek átfagyva hazatértek a munkából:) Bár a babból készült ételek általában nehezek és lassan emészthetőek, itt ezt a problémát lényegesen csökkenti a több féle hozzáadott zöldség, főleg a sütőtök, ami kifejezetten emésztést könnyítő zöldség és töméntelen mennyiségben tartalmaz vitaminokat - arról nem is beszélve, hogy mi magyarok alig esszük:( Szóval amilyen nehéznek néz ki az étel - bár laktató - de könnyebben emészthető mint gondolnánk. Itt Chilében hagyományosan cserépedényben tálalják.

  Barátkozzunk picit a tökkel mielőtt belevágunk, mert az eddigi receptekben is láthattátok: bizony itt Dél-Amerikában ez az alapélelmiszerek egyike. Persze ez érthető, hiszen innen származik. A tök őshazája főleg a mai Peru és Ecuador területe. És nem csupán a sütőtök, hanem az összes alfaja...úgymint patisszon, cukkini stb. egyedül a lopótök a kivétel az ázsiából származik. Itt(főleg Peru területén), már i.e 6ooo-ből találtak vetőmagokat, vagyis már akkoriban is vetették az indiánok. Ez ad magyarázatot arra, hogy itt szinte mindenbe tesznek tököt. Nem csupán az íze jó, de levesbe főzve, gyönyörű sötétsárga színt ad a levesnek. Különböző ételek, levesek, főzelékek raguk habarására is tökéletes és mondanom sem kell, hogy ezerszer egészségesebb mint a hagyományos rántás vagy habarás. A babból készült ételeknek is kiváló íz-kiegészítője. Miért érdemes enni? Mert ez az év utolsó zöldsége és igazi vitaminraktár. Egy utolsó esély arra, hogy feltöltsük szervezetünket vitaminokkal a téli időszakra. És micsoda esély! A sütőtök a szuperételek egyike, mivel tápanyagtartalma rendkívül magas. Bolygónk azon ételeit nevezik szuperételeknek, amelyek koncentráltan tartalmazzák a szervezetünk számára nélkülözhetetlen, létfontosságú tápanyagokat és vitaminokat. A zöldség húsa igen gazdag karotinoidokban. Sötétsárga színe is árulkodik a sok béta-karotinról, amely a szervezetünkben A-vitaminná alakul. Ezenkívül C- és E-vitamin-forrásunk, a magja pedig magnéziumot, káliumot és B-vitamint szolgáltat a szervezetünknek. A benne lévő antioxidánsok, a szelén, az A- és E-vitamin, a koenzim-Q hozzájárulnak szervezetünk gyors regenerálódásához, a szabad gyökök megkötésével pedig lassítják az öregedési folyamatokat. Magas vastartalma miatt nőknek különösen ajánlható táplálék.




És akkor nézzük hogyan illeszkedik a tök a "bab gyeplővel" receptjébe:)))


Hozzávalók:


(nem fogom leirni mit hogyan kell felaprítani, mivel a videón az pontosan látható. A mennyiségek is, hogy miből mennyit használunk)

- burgonya

- sütőtök
- sárgarépa
- 2 gerezd fokhagyma
- piros és zöld californiai paprika(opcionális - az eredeti receptben ez nincs)
- 15-2o dkg kolbász (jó piros színű, füstölt ízűt vegyünk)
- 1db zöldségleves kocka
- 1 fej hagyma
- vékony spagettitészta
- étolaj
- egy nagy mélytányérnyi bab előre megfőzve

Készítési mód(a videón látható lépésről lépésre)





  Olajat hevítünk és rádobjuk a fokhagymát, majd a hagymát. Hagyjuk üvegesre pirulni, majd hozzáadjuk a sárgarépát és hagyjuk picit dinsztelődni. Rászórjuk az egészen apró kockákra felvágott piros és zöld californiai paprikát, ezt is hagyjuk puhulni, közben beremorzsolunk egy zöldségleves kockát és elkeverjük. Megsózzuk és hozzáadjuk a karikákra vágott kolbászt és hagyunk időt, hogy a zöldségek átvegyék a kolbász ízét. Felöntjük másfél liter vízzel és 1o percig hagyjuk forrni. Ezután hozzáadjuk a burgonyát és a sütőtököt és újabb tiz percig hagyjuk főni az ételt. Majd a vékony spagettitésztát kettétörve, végül a főtt babot keverjük bele. Picit főzzük még(7-8 perc), majd lefedve állni hagyjuk 1o percig. 

  Értelemszerűen lehet főzni a babbal együtt. Ilyenkor az előző este sós vízben beáztatott babot föltesszük főni annyi vízben, hogy ellepje és egy külön lábosban készítjük elő a zöldségeket és a kolbászt. Amikor a bab már szinte kész, akkor hozzáadjuk a zöldséges kolbászos keveréket, ha szükséges vizet adunk hozzá és a további lépések ugyanazok: hozzákeverjük a burgonyát és a tököt. Amikor már minden szinte készre főtt, akkor adjuk hozzá a spagettit:) Utána főzzük 7-8 percet és 1o percig lefedve állni hagyjuk, aztán tálalható:)

Jó étvágyat!:)

Annyit még búcsúzóul: bár nem vagyunk gasztronómiai nagyhatalmo, de ha valakinek az a célja, hogy a lehető legtöbb féle tengeri herkentyűt kipróbálja sülve-főve, ehhez keresve sem találhat jobb országot Chilénél:))) Íme egy kis ízelítő:)







2013. szeptember 19., csütörtök

Kirakodóvásár, grillparty, Azapa oázis, de szó esik arról is, miért szeretik az indiánok a szárított húst:)

  A június 7.-ei hét végén óriási fieszta volt itt Aricában, mégpedig annak "örömére", hogy ezen a napon van az évfordulója az Aricai csatának. Ezt a csatát 188o-ban vívta Chile és Peru. Eredetileg a háború Chile és Bolívia közt tört ki, de később Peru Bolívia oldalán megtámadta Chilét, így Chile kénytelen volt kétfele is hadat viselni. A háború(mint a világtörténelem során mindig és mindenkor), itt is a pénz miatt tört ki. Chile és Bolívia aláírt egy szerződést 1866-ban, mely lezárta a két ország közti határvitákat, majd később még több egyezményt, mely megszabja a két ország exportjogait is. Az egyezményt, Bolívia egyoldalúan felrúgta, mire a chilei hadsereg tengerészeti erői felsorakoztak Antofagasta városának magasságában(ez akkoriban még bolíviához tartozott).  Ez térkép színekkel jelöli a háború előtti területi elosztást és a vékony fekete vonal jelöli a jelenlegi országhatárokat.



   Láthatjuk, hogy a háború előtt Bolívia még jelentős Csendes óceáni partszakasszal rendelkezett, amit gyönyörűen elvesztett. Mindennek a hatásait az ország azóta is nyögi.

  Nos a Csendes óceáni háború kirobbanása előtt mindkét fél bőszen hangoztatta, hogy megegyezésre törekszik, de Chile azt követelte, hogy Bolíviában a megállapodásig függesszék fel a hozott vám és exporttörvények végrehajtását, Bolívia pedig azt követelte Chile tűnjön el a teljes haditengerészetével egyetemben az akkor még Bolíviához tartozó Antofagasta térségéből. Itt meg is álltak a tárgyalások és kitört a fegyveres konfliktus. A cél az akkoriban bombaüzletnek számító salétrombányászat és export tulajdonjoga volt a két ország között, némi guanókérdéssel felturbózva:) A háború folyamán Bolívia egyre csehebbül állt, perui szövetségesével egyetemben, így 188o-ban, a chilei hadsereg már Aricánál volt(ez a mi városunk, a térkép is jelöli - s ez akkoriban még perui terület volt). Május 3o.-án az északabbra levő Tacna városát is elfoglalták már a chileiek, Arica sorsa is rég eldőlt, a város csak pár napig tarthatta magát. A chilei főparancsnok üzenetet küldött a perui hadsereg parancsnokának, hogy adják meg magukat, hogy elkerüljék a további felesleges vérontást, de az a válasz érkezett, hogy ők az utolsókig kitartanak. Persze Arica a peruiak száméra elveszett, s nem sokkal később, 1881-ben a győztes chilei hadsereg, bevonult Limába(a korabeli fotón ezt láthatjuk):


  A győztes Chile elvette Bolívia teljes óceánparti részét és jó darabot lecsípett magának a perui sivatagból is. A megállapodás úgy szólt, hogy Tacna és Arica is chilei fennhatóság alá kerül és 1o évvel később népszavazás dönti majd el, hogy a lakosság melyik ország fennhatósága alá kíván tartozni. A népszavazásra azonban soha nem került sor. Némi amerikai politikai közreműködéssel, végül úgy egyezett meg a két ország, hogy Tacna visszakerül Peruhoz, de Aricáig a teljes régió végérvényesen Chile területe marad.
A háború szomorú mérlege: 1879 és 1883 között 4 év hadviselés és hozzávetőlegesen 14.ooo-23.ooo közé tehető katonai és civil halálos áldozatok száma.
  Amikor a munkahelyemen megemlítettem, hogy mi a fenének ünnepelni azt, hogy egy csomó ember meghalt, kisebbségben maradtam:) Chilében a gyalogság dicsőségének napjaként jegyzik június 7.-ét és idén először Arica régióban hivatalos, piros betűs ünnepnap lett. Érdekes módon Peru is ünnepel(csak ők tudják miért...talán hogy elvesztettek egy szép nagy darab földet:), ők a "zászló napjaként" jegyzik ezt a napot:)

  Ennyit a történelmi háttérről. A dolog lényege, hogy itt Aricában három napos "ereszdelahajamat" volt és úgy döntöttünk, hogy egyik nap mi is kilátogatunk rá. 
Az itteni nemzeti ünnepeken senki nem tart beszédeket(szerintem ha a chileieknek itt elkezdenének politikusok az utcán szónokolni ahelyett, hogy bulizni hagynák őket, maximum jól megdobálnák egy pár tojással:) Nincsenek "pártrendezvények" sem. Egyetlen rendezvény van mindenkinek, mindenféle politikai beütés nélkül. Ez pedig amolyan sátortábor amit ideiglenesen felállítanak itt nálunk a Morro lábánál és leginkább engem a mi régi falusi búcsúinkra emlékeztet, mézeskalács nélkül, viszont több ezer tonna döglött állattal, amiket faszén fölött grilleznek, szó szerint több százan:) 

  Mi tudtuk, hogy a belvárosban mi van ilyenkor és úgy döntöttünk mielőtt megnézzük, kirándulunk egyet a közelben fekvő Azapa oázisban. Itt ugyan már milliószor voltunk, de egyrészt én nem tudok ráunni erre a helyre, másrészt időközben megtudtuk, hogy létezik egy csomó kilátópont az Azapa hegyeinek oldalában ahonnét nagyon jó fotókat lehet lőni a völgyről. Igy aztán egyenesen kihajtottunk a városból, el a várostól, az óceántól, egyenesen a sivatag szívébe. 
  
  Út közben, chilei huasokba botlottunk. Ők marhapásztorok de persze itt a sivatagban nem őriznek marhákat csak a kultúrájukat, de az ünnepre való tekintettel díszbe vágták magukat és lóra pattantak. Persze azért eljátsszák a huaso szerepét is, amikor rodeót rendeznek Aricában, sőt egyesületük is van:) Ünnepelni kell, így mikor összefutottunk velük már alaposan felöntöttek a garatra és mindegyikük kezében ott virított a sör, sőt az egyik ló nyergén ott lógott az utánpótlás is bőségesen:) Viszont nagyon kedvesek voltak, minden további nélkül pózoltak a kamerának, sőt sörrel is megkínáltak minket:)))






 Továbbindultunk és többször is sikeresen eltévedtünk, miközben az egyik kilátópontot kerestük, amire a nagybátyám emlékezett. Sajnos a nevére rosszul emlékezett, így a név miatt téves útbaigazítások következtében rábukkantunk két kilátópontra is, amit nem is kerestünk:))) viszont cserébe keresztül-kasul bejártuk az Azapa völgyet:)


  Miről is nevezetes a San Jose folyó völgye? Több mindenről. Elsősorban arról, hogy ez az oázis nyújt otthont, a San Miguel de Azapa archeológiai múzeumnak. A múzeum rendelkezik Chile egyik legjelentősebb antropológiai gyűjteményével, mely bemutatja az itt élő emberek 1o.ooo éves történelmének tárgyi emlékeit. De a sok egyéb kincsen túl egy a földön teljesen egyedülálló gyűjteménnyel büszkélkedhet. Itt találhatóak ugyanis a föld legrégebbi múmiái. A múzeumról, a tárlatról és a múmiákról már írtam, Sok fotóval itt olvashattok róla. Ennek megfelelően a turistáknak amolyan búcsújáró helye ez.
  A másik dolog amiről nevezetes ez a völgy az az itteni mezőgazdaság. Hatalmas mennyiségben termelnek itt mangót, banánt, papayát és guavát(passion fruit), de szép számmal látni itt zöldbab és Tuna(kaktuszgyümölcs), ültetvényeket is. Vessünk egy pillantást erre a völgyre. Azt hiszem az jól látható, hogy szó szerint minden négyzetcentiméterét megművelik...





  De ami a legnevezetesebb az itt termelt zöldségek és gyümölcsök közül, az egy speciális olajbogyó, mely az évszázadok alatt, itt a völgyben alakult ki. A spanyolok kevés áldásos tevékenységeként tarthatjuk számon, hogy már az 15oo-as években elhozták ide az első olajfa csemetéket. Közel 5oo év alatt kialakult egy csak erre a völgyre jellemző, sajátos olajfa és olajbogyó, mely már nemzeti és nemzetközi szinten is elismerést szerzett magának, sötétlila színével és enyhén kesernyés, teljesen egyedi ízével.



  A völgyben fellelhető rengeteg olajbogyó-ültetvénynek köszönhető, hogy mi az aricai agroban szó szerint tobzódunk a millió féle savanyított olajbogyóban. Az alábbi fotokat Arica óriáspiacán, az Agro-ban készítettem. Az első képen minden egyes hordóban másfajta színű, ízű és méretű savanyított olajbogyó van:)








  Az ízüket meg sem próbálom leírni, mert leírhatatlan:)
  Hogyan lehet nagy vízigényű növényeket termeszteni a sivatagban, ahol állandóan tűz a nap? Okosan oldották meg a problémát, méghozzá nem úgy, ahogy európában megszokhattuk: vezetékes vizet permeteznek, elektromosan működtetett permetező rendszerekkel. Itt egész egyszerűen hosszú műanyag csöveket fektetnek le a földeken, melyeken x cm-ként(attól függően, hogy épp mit akarnak ültetni), lyukak vannak. A csővezetékekbe egész egyszerűen bevezetik az Andokból csordogáló patak vizét és így az összes palánta tövébe, csöpög a víz. Minden sor és minden parcella elejére elzárócsapot szerelnek, így pontosan annyi vizet kapnak a növények, amennyire szükségük van. Mivel a haszonnövények az Atacama sivatag homokjában nőnek, ahol semmilyen növényi mag nincs(csak az amit elvetnek), gazolni sem kell. Kértevőktől sem kell tartani ismét csak az áldásos, extra száraz sivatagi klímának köszönhetően, mivel itt a gombák nem élnek meg, rovarokkal pedig csak elvétve futhatunk össze. Jellemző, hogy a völgy legjellegzetesebb és leggyakoribb madarai a kolibrik...ők ugyanis nektárral és nem rovarokkal táplálkoznak:)
  Nézzük meg ezt az öntözési rendszert közelebbről: a palántákat már eleve a lyukakhoz ültetik, így egyetlen csepp víz sem megy kárba...



  A hegyi patak vizét, mély, több mint egy méterre leásott, betonozott csatornarendszeren vezetik körbe az egész völgyön, rendszerint fák árnyékában, így minimálisra csökkentik a nap által, párolgással elveszett vizet. Az ember kezdi megérteni, hogy nem múlt el nyomtalanul előbb i.e 1ooo-től kb 13oo-ig a Tiahuanaco kultúra, majd később az inkák profi csatornarendszereinek a hagyománya. Igazán profi módon van megoldva, hogy a hatalmas völgy egésze kapjon az alig pataknyi mennyiségű vízből...Ezt is lefotóztam nektek:)


  A másik növény, ami azonnal szemet szúr az Azapa völgyben, az a töméntelen paradicsomültetvény. Mivel itt egész évben meleg van, így évente többször is szüretelnek. Ennek köszönhető, hogy ez a picike völgy termeli meg Chile évi paradicsomtermésének 13(!!!)%-át.  Nézzük meg, hogy néznek ki azok a paradicsomok, melyek a puszta homokban teremnek a sivatagban és a termőföldet hírből sem ismerik:)




  Chilében az emberek méretmániások. A nők is, nem csak a férfiak, pedig ez alapvetően férfiakra jellemző vonás:) Az itteniek számára csak az a jó zöldség és gyümölcs ami óriási. Az apró árut egész egyszerűen szemétnek minősítik. A piacon is mindent méret szerint árulnak. Paradicsomot lehet kapni 25ft-tól egészen 2ooft/kg-ig. az ár természetesen a mérettől függ:) 
A pesot jelenleg kb úgy lehet forintosítani, hogy felezzük a feltüntett összeget.Vagyis a következő fotón 25 és 75Ft/kg-ért árulják a paradicsomot, bár ma már ritkán kapunk 75-1ooft/kg alatt.


    Bármennyire is könnyű munkának tűnik a zöldségtermesztés a völgyben, kapálni , földet lazítani itt is kell...sok helyen láttuk a földjükön görnyedő embereket dolgozni...no meg azt is megértettük miért kapni itt egész évben epret:) Az mindenképp lenyűgöző a számomra, hogy itt több ezer éves hagyománya van a földművelésnek(kukoricát, burgonyát például már i.e 3ooo-ben is vetettek az indiánok és ezekhez az évszázadok során egyre több növény csatlakozott(paprika, paradicsom, zöldbab stb). Amikor a spanyolok ideértek olyan virágzó agrolkultúrát találtak itt, hogy tátva maradt a szájuk. Azt is érdemes megemlíteni, hogy az indiánoknak nem voltak igavonó állataik mint nekünk, mert az Andokban nincs sem szarvasmarha sem ló. A láma pedig alkalmatlan arra, hogy terheket húzkodjon maga után, mert túl gyenge ehhez. Ennek a folyománya az is, hogy igavonó állat híjján, az inkák ismerték ugyan a kereket, de csak játékokhoz stb használták.
  Viszont az itteni embereknek a vérében van a földdel való munka. Öröm nézni a zöldellő a vetést, a gondosan ápolt sorokat.




  Az azapa völgyben óhatatlanul is egy időutazást tettünk. Először a "mirador de las llosyas" nevű kilátóponthoz érkeztünk, ahol megtudtuk, hogy miként éltek ebben a  völgyben az emberek i.e 3oo - i.sz 1ooo-ig. A tájékoztató tábla szerint ez az időszak a falvak és állandó települések kialakulásának korszaka, vagyis az átmenet a gyűjtögető és a letelepedett, mezőgazdasági tevékenséget folytató életforma között. Mezőgazdasági tevékenység ennél jóval régebben is folyt, de nem helyhezkötötten, stabil falvak, életközösségek körül. Ekkor már szép fazekastermékeket állítottak elő az itt élő emberek és igen fejlett volt a gyapjú és textilkultúra. Folyamatosan használták a fellelhető fémeket, úgymint az aranyat, ezüstöt, rezet és használati tárgyakat, valamint ékszereket készítettek belőlük. A fellelt tárgyakon talált dekorációk alapján a kondorkeselyű és a puma volt a szent állatuk, valószínűleg a hitük is ezen állatok imádatán alapult. Halottaikat ún halomsírokba temették. 
  Nagyon okos dolog amúgy, hogy a minden kilátónál felállított tájékoztató táblákról spanyolul és angolul is történelemleckéket kapnak az idelátogatók...
Az alábbi képeken láthatjátok a kilátót, a tájékoztató táblát és a környéket. Ami fóliával letakart földterületnek tűnik a völgyben az nem az:)  Itt ugye nem kell a növényeket félteni az esőtől vagy viharoktól, mert az itt soha nincs. A fiatal növények fölé egy vékony, lyukacsos szövetből húznak védőhálókat, hogy a gyilkos erejű naptól védjék a fiatal palántákat. Ez a szelet átengedi, de a tűző nap erejét megfogja.








  Amikor kigyönyörködtünk magunkat a tájban egy még érdekesebb kilátóhoz igyekeztünk és itt sem voltam még soha. Ez ugyanis nem csupán egy kilátópont a völgyre, hanem egy ősi falu maradványait találhatjuk itt. A TIAHUANACO(v. tiwanaku), kultúra amely alatt építették az időszámításunk előtt virágzott Bolívia és Peru határán, a Titicaca tavat körülvevő fennsíkon, de fénykorában kiterjesztette befolyását csaknem egész Peru területére, Bolívia nyugati felére és Chile északi régiójára is. Ennek a korszaknak egy falujához látogattunk el. Sajnos az idő vasfoga már megtette a magáét és ez érthető is, hiszen egy rendkívül ősi civilizációról van - lehet szó.
A mai napig is régészprofesszorok tömege vív késhegyig menő vitát arról, hogy mikorra tehető ennek a civilizációnak a kezdete. A legóvatosabb becslés i.e 1500 körülire teszi ezt, a másik véglet pedig i.e10.500 körülre. A
 két időpont között pedig még létezik egy csomó más elképzelés is:) A másik vad vitát kiváltó ok pedig az, hogy senki nem tudja kik is voltak ezek az emberek, akik megalapították ezt a civilizációt és honnan rendelkeztek akkora tudással, hogy olyan monumentális építményeket emeljenek mint a birodalom fővárosában, a Titicaca tó partján. Vessetek egy pillantást a Birodalom fővárosára. Ez Tiahuanaco városa:



  Kizárólag a kövekből sajnos nem lehetséges pontos kormeghatározást végezni, ezért az egyik legextrémebb (i.e 10.500 körüli), becslést végző Artur Pozanski professzor más kontextusban próbálta megfejteni az építmények korát. Abban mindenki egyetért, hogy az épületegyüttes csillagászati megfigyelőhely volt, az épületeket ennek megfelelően tájolták és helyezték el(Nap kapu, Hold kapu stb). Pozanski felsogása szerint a Nap kapu és a komplexum jelzőoszlopainak tájolásából pontosan meghatározható az a korszak amikor napfordulók, napéjegyenlőségek stb megtörténhettek egy adott helyen. Ez alapján i.e 10.500 körül építették az épületegyüttest.
  Mivel ez a civilizáció fénykorában Észak-Chilére is kiterjesztette befolyását, fennmaradtak itt a városom környékén is építmények és nagyon sok tárgyi emlék is ebből a korból, persze már igencsak romos állapotban. Ennek az őskori falunak gyakorlatilag csak az alapjai maradtak meg, de a tájékoztatótáblán lerajzolták milyenek lehettek az épületek abban a korban amikor ez a rejtélyes civilizáció virágzott.







  Az ég annyira gyönyörű volt, hogy azt is meg kellett örökítenem:)


  Miután körbegyönyörködtük magunkat a tájban és égben, visszaindultunk Aricába, hogy az ünneplő városról is készítsünk néhány képet. Hogy mire számítsak, azt nagyjából tudtam, hisz legyen bármiféle ünnepség, az itt Chilében kirakodóvásárral, játékokkal és millió faszén felett grillezett állattal jár. No ebben nem is kellett csalódnunk:) azt hiszem senki nem panaszkodhatott arra, hogy nem tartják jól a népet:)










  Az empanada(húsos, hagymás keverékkel, olajbogyóval és főtt tojással töltött tészta batyu), sem maradhatott ki a szórásból, de volt még fánk és sok sok édesség is: például csokoládéba mártott eperrúd:)






  Természetesen mivel nemzeti ünnepről volt szó, nem maradhatott el a szárított hús sem a kínálatból. Erről azt hiszem érdemes pár szót írni. a neve charqui, mely a kecsua  ch'arki, "szaggatott, tépett" szóból származik. Hűtő híjján az itt élő emberek, már rég elkezdték szárítással tartósítani a dolgokat, de igazán profi szintre ezt is az inkák emelték. Az inkák egy olyan társadalmat működtettek, mely a földön akkoriban messze a legfejlettebb volt.     Ezt többek közt úgy sikerült létrehozniuk, hogy tanultak. Nem vetették el, hanem magukbaolvasztották a különböző civilizációk vívmányait, márpedig ezekből jó sok volt Dél-Amerikában. Többek közt az inka uralkodók azt is megtanulták: lehet akármilyen erős egy birodalom és akármilyen fejlett, ha a lakoság éhenhal, bizony a legfejlettebb birodalom is elbukik. Márpedig egy olyan földön éltek, melyre időszakosan lesújt az El niño(fiúgyermek), jelenség, mely ha épp súlyosabb formában érkezik, akár évekig tartó súlyos aszály után, özönvízszerű esőzésekkel sújtja az egész régiót. Az összes nagy tudású, dél-amerikai civilizáció sokszor rejtélyes módon tűnt el igen rövid idő alatt, s ma már azt is tudjuk, hogy nagyon sok esetben 1-1 súlyos El niño jelenség volt ennek az okozója. Az inkák is tudták ezt és nem akartak így járni, ezért azonnal nekiálltak kifejleszteni az alapélelmiszerek olyan tartósítási módját, mely évekig felhasználhatóvá teszi az ételeket. Így jöttek rá a burgonya tartósításának a módjára, de a húst és a tengeri herkentyűket és halakat is tartósították. Ha lesújtott 1-1 El niño jelenség, egyszerűen megnyitották a birodalom-szerte felépített raktárházakat és egészen addig szárított élelmet osztottak a lakosságnak, amíg szükség volt rá. Ilyenkor érti meg az ember, miért kellett a lakosság által megtermelt javak nagy részét beszolgáltatni az államnak.
  De térjünk vissza a történeti háttérből a jelenkorba. Természetesen ma már nem láma, hanem főleg marhahúst szárítanak és árusítanak(kövezzetek meg, nem tudom minek, mivel már felfedezték a hűtőszekrényt itt is:) Szerintem ez inkább puszta hagyomány. Az indiánok valamiért szeretik ezt, bár én nehezen tudom megmagyarázni magamnak miért:) Ha ettetek már sós fűrészport, akkor az valamennyire hasonlít rá:))))))




  Természetesen kirakodó vásár is volt és kapható volt minden "chileis" dolog mini és normál méretben is:) Így aztán voltak ponchók, sarkantyúk, lasszók, bőrövek és minden más is, amitől chileinek érezheti magát a chilei:) Úgyhogy ebben a vásárban nem mézeskalácsot, hanem lasszót, ponchot vagy épp dobot és sarkantyút vesznek a gyereknek:))))










  Ránkesteledett jócskán, el is fáradtunk, így a sétálóutcában habos kapuccsínót szürcsölve fejeztük be a napunkat:))))



  Amikor hazafele indultunk, belebotlottunk egy ismerős zenészbe, aki épp békésen sörözgetett, de amint megtudta, hogy magyar vagyok, azonnal felpattant és előadta nekem(számítógépes hangszeres kísérettel), Brahms, Magyar táncok című művét, mégpedig gyönyörűen:))))))))))