Útban Entre Lagos felé

  Amint elhagytuk a rusztikus termálfürdőt, az első közeli falucskában megálltunk, mert mindenkit gyötört az éhség a fél napi fürdőzés után. Itt találkoztunk egy ökörfogattal, amely rönköt szállitott, valamint egy mesebeli tóval. Mindkettőt megörökitettem:)

Az ezután következő képek, az Entre Lagosba vezető utunkat örökitik meg. Ez volt túránk következő állomása. Elvileg megközelithettük volna némi kerülővel ugyan, de sokkal gyorsabban, autópályán, illetve volt egy másik út, amely rövidebb volt, de poros murvaút. A Ravo elmondása alapján ha az autópályán haladunk, nem látunk szinte semmit, viszont ha a zötykölődést választjuk, gyönyörű tájakon haladunk majd keresztül. A társaság gondolkodás nélkül megszavazta a poros murvautat:) Egész úton nyeltük a port, mert a Sandráék autója mögött haladtunk, valamint a csomagtartóról lezuhant egy hátizsák és csak isteni szerencse volt, hogy megláttam amint leesik. Orditottam a hátsó ülésről a Péternek, hogy PARE!!! PARE!!!(állj!), de csak folyton azt kérdezte, hogy de miért álljon meg?:) Végén, mikor már  a hajamat téptem, megállt, de akkor már fogalmunk sem volt, mennyivel mögöttünk hagytuk el a hátizsákot, igy a Péter visszatolatott vagy egy kilométert és kutatócsoportok alakultak az út mentén, hogy megkeressenek a fűben egy zöld(!!!) szinű hátizsákot:) Sokáig keresgéltünk volna, de miközben a térdig érő fűben bóklásztam, jóval a többiek előtt, lévén volt valami fogalmam arról kb merre lehet a hátizsák, egy arra bicikliző indián megkérdezte, hogy nem egy hátizsákot keresek-e? Mert hogy ő látta a bicikliről:)) Igy meglett, de időveszteséget okozott. Viszont a látvány, a por és kényelmetlenségek ellenére is megérte:)

 Az utolsó képek pedig a Saltos del Nilahue zuhatagot örökitik meg, melyet szintén utban Entre Lagos felé érintettünk.