2010. március 24., szerda

San Carlos es a Rio Ñuble

Utunk következő állomása San Carlos volt(elő a térképeket:)
Itt azonnal a Sandráékhoz(a Chave gyerekkori barátnőjének a házához), gurultunk, ahol várt az áldott civilizáció(puha ágyak, zuhany, meleg étel stb:).
Amikor elindultunk erre az útra, a Chave mondta, hogy meglátogatjuk egy barátnőjét San Carlosban, de arról nem beszélt, hogy a Sandrával és a férjével, együtt nőtt föl Magyarországon és tökéletesen beszélnek magyarul, hisz később jöttek vissza Chilébe, mint pl a férjem családja. Akcentusuk gyakorlatilag semmilyen sincs, hisz kisgyerekként érkeztek hozzánk és felnőtt korukig nálunk éltek.
  Azt kell mondanom, hogy valamennyi család, illetve ember sorsában, akit ezen a hosszú úton megismertem, egyetlen dolog volt a közös: menekültként hagyták el az országukat, 1973-ban, de valamennyien hazatértek Chilébe(amint a politikai viszonyok lehetővé tették). Az is közös ezekben a családokban, hogy valamennyiüket súlyos tragédia ért, de szerencsés esetben, is szörnyű dolgokon kellett keresztülmenniük.
 Abban az időben a Kádár kormány, nem csupán menekültstátuszt adott ezeknek a családoknak, hanem:
- lakást
- munkalehetőséget minden felnőtt embernek
- a gyerekeknek különtanárt
vagyis egy teljes ujrakezdési lehetőséget.

  Mindennek az a következménye, hogy bárhol mondtam is, hogy magyar vagyok, a megérdemeltnél jobban örültek nekem, még a vadidegenek is:)
Mesélték ugyanis, hogy itt az iskolákban oktatják, hogy mely országok léptek föl "barátként" akkoriban és Magyarország ezek közül kiemelt státuszban áll, hisz szó szerint újrakezdési lehetőséget nyújtott minden családnak. Ezért van az, hogy valamennyi Magyarországon élt chilei, szó szerint imádja Magyarországot.
  A Sandráék mesélték, hogy ők pl a magyaroknak éppúgy szoritanak az olimpiákon, mint a chileiekenek és éppúgy könnybe lábad a szemük most is ha meghallják a magyar Himnuszt...


   A következő képen a Sandráék láthatóak és alatta a kutyájuk, aki a magyar "Duci" nevet kapta, pedig már egyáltalán nem duci:) Persze az első esténk igen kellemesen telt. A tiniket elküldtük bulizni, mi pedig borozgatásnak szenteltük az estét:)
A következő hetet itt töltöttük, mert a Sandráék még dolgoztak és az volt a terv, hogy velük együtt indulunk majd tovább dél felé. De persze nem unatkoztunk itt sem:) A Sandráék már másnap elvittek minket egy csodálatos türkizkék vizű hegyi folyóhoz, a Rio Nuble-hoz, az Andok lábaihoz. Meseszép volt. A folyó körül fehér kövek, homok és a viz hol türkizkék hol türkizzöld szinű. A partját a lazachorgászok uralták, itt ugyanis rengeteg a lazac. És még horgászjegyet sem kell venni:).


 Miután reggel, mikor elindultunk, kifejezetten hűvös volt, mi ketten a Chavéval, nem vittünk fürdőruhát, mondván egy hegyi folyóhoz megyünk és amugy is hideg van:) Persze mire odaértünk hétágra tüzött a nap és volt vagy 40 fok. Irigykedve néztük a pancsoló többieket és úgy döntöttünk, hogy elsétálunk a folyó felsőbb szakaszára és ott kialakitunk magunknak egy szabadstrandot, ahol fürdőruha hijján, meztelen fürdést rendezünk.Na ez nem jött össze, mert egy kitartó lazachorgász, akármerre mentünk, nem tágitott mellőlünk, igy amikor picit meg tudtunk lépni előle, bugyis-melltartós fürdést rendeztünk:) Itt jönnek a képek, persze a kompromittáló felvételeket kihagytam:) 



2 megjegyzés:

  1. Szia Agi!
    Egybol megneztem a terkepen, hol is van San Carlos :-) Santiago-tol delre nem volt szerencsem korbe nezni, mert csak nyari cuccaim voltak es 2009 Majusban voltam ott, igy inkabb az eszaki reszt latogattam :-) Nem is tudtam errol a 73-as menekulesrol es hogy ennyi chilei lakott otthon Mo-n... Nem talalkoztam egyetlen magyarul beszelo Chilei-vel sem Chile-ben, bar mivel Chile volt az elso Del-Amerikai orszagom, nulla spanyol tudassal kicsit kultursokkot kaptam es behuztam fulem-farkam az elejen, kicsit egyedul is ereztem magam :-) Mig el nem kezdtem felolvadni, majd megprobalni kommunikalni, foleg, hogy a tervezettnel tovabb kellett maradnom, de nem bantam meg, ennek igy kellett lennie :-) Mindenkepp szeretnek folytatast...
    Udv, Viki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A rio Ñuble csodálatos volt:))) Majd mássz vissza a déli utzások c albumban az Osorno vulkánig...na az milyen gyönyörűűű:))))
      Kultúrsokk: amikor ide jöttem az nekem is megvolt, hisz egy árva szót sem tudtam spanyolul. De ha kedves vagy a chileiekkel a lelküket is kiteszik érted és ha máshogy nem megy, kézzel-lábbal kommunikálnak, csak segithessenek:) Jó itt lenni. Naná, hogy visszahúz a szived:)

      Törlés