Concepcion - Talcahuano - Huascar

  A következő kirándulásunkat, ismét a Sandráék házából indulva tettük meg. Uticélunk ezuttal Concepcion és Talcahuano volt, ahol megnéztük a Huascar gőzöst. Ez egy nagyon nevezetes hajó, mert a csendes óceáni háború során (a háború az Atacama sivatag nitráttartalmú salétrommezőiért folyt 1879 és 1883 között), kulcsszerepet játszott. A puskaporgyártáshoz - és sok minden máshoz - szükséges stratégiai ásványkincs nagy mennyiségben fordul elő az Atacama sivatagban, Antofagasta tartományban, mely abban az időben Bolíviához tartozott. Bolívia és Peru szövetségben harcolt Chile ellen. Peru tengeri flottájával tudott Bolívia segítségére lenni, de a perui flotta első számú hajója - a Huascar, amely amúgy fémépítésű gőzhajó volt, az egyetlen abban az időben, mikor csak fából készült vitorlások voltak - azaz a perui flotta büszkesége és erőssége - egy ádáz ütközet során chilei kézbe került, így Chile a tenger korlátlan ura lett. A győztes csata nyomán Arturo Pratt fregattkapitány nemzeti hőssé vált, és Chile végleg bekebelezhette az Antofagasta és Arica közötti nyersanyagokban rendkívül gazdag területeket. A háború, mint szinte mindig, gazdasági okok miatt tört ki. A tét nagy volt: ki fogja kézben tartani az abban az időben rendkívül értékes nyersanyaglelőhelynek számító chilei salétrom bányászatát és piacát. 
  A háború következtében Bolívia elvesztette 400km-es tengerpartját és az amúgy is szegény latin-amerikai ország sosem heverte ki ezt a  veszteséget. Peru is elveszített délen néhány tartományt.
Amúgy a bolíviai alkotmány továbbra is "elidegeníthetetlen jognak" és "állandó célnak" nevezi az önálló tengeri kijáratot és folyamatosan tárgyalások folynak a két kormány közt arról, hogy milyen feltételekkel adna bérbe Bolíviának Chile egy tengerparti kikötőt. Szegény embert még az ág is húzza alapon, Bolívia később a Paraguay ellen vívott háborúban(1932-1935), elveszítette a Gran Chaco területeit, így összességében, a mai területe alig a fele annak, ami a függetlenség kikiáltásakor volt.
  Számomra a Huascar gőzös megtekintése több szempontból is nagy élmény volt. Sohasem láttam ilyen tökéletes állapotban fennmaradt és ennyire régi hajót(1866-ban épült), de ezen túl, gyakorlatilag minden részébe be lehetett menni, a parancsnoki hídtól kezdve, a kapitány szobáján keresztül a legénységi szállásokig, mindenhova.

  Akkoriban még hiányos spanyol tudásom következtében a "No tocar" - ne nyúlj hozzá! - feliratokat akkoriban még nem nagyon vettem komolyan:)