2008 novemberében költöztem Chilébe. Egy férfi miatt(amugy mely épelméjű magyarnak jutna eszébe épp a bolygó legtávolabbi csücskébe tennie a lábát?:).
De ez a blog nem az én életemről fog szólni(bár az is simán kenterbe verné bármely dél-amerikai szappanoperát:), hanem azokról az élményekről-benyomásokról, melyeket ebben az országban szereztem, azokról az emberekről, akikkel itt megismerkedtem.
A chileiekről szerzett első benyomásom az volt, hogy rettentő linkek és ez nem tetszett. Egy idő után viszont felfedeztem rengeteg más jellemvonásukat, és ezek többszörösen ellensulyozták azt az egyetlen negativumot, hogy valóban linkek:)
Először is: ha elromlott pl a mosógéped és kihivsz egy szerelőt, az lelkesen mondja, hogy ma este 9-kor ott leszek!!! Természetesen hire-hamva sincs:) Jó esetben odaér egy hét mulva:)
Viszont: segitőkészek, jó barátok(bármikor bajba kerülsz, egy chilei barátod tuti segit rajtad).
A barátaikkal szemben tisztességesek, szeretik és tisztelik a külföldieket és imádják a fehéreket:))))
Ez alól kivétel az USA:) Az amerikaiakat nem szeretik annyira, igy az első kérdés, amit fehérbőrüként kapsz: honnan jöttél:)
Ha annyit mondasz: magyar vagyok...a továbbiakban megkülönböztetett figyelemben lesz részed:)
1973-ban itt ugye az USA által finanszirozott katonai puccs zajlott(az USA-nak nem tetszett, hogy Chilében egy demokratikusan megválasztott szocialista államfő vezeti az országot - bőven elég volt megküzdenie Dél-Amerikában a szocialista Kuba problémájával-egyáltalán nem hiányzott szembenéznie egy szocialista Chilével is... ezért anyagi és erkölcsi áldozatot nem kimélve beavatkozott...).
Előtte minden létező külpolitikai és gazdasági nyomást bevetve megkisérelte gazdaságilag ellehetetleniteni Chilét - ez javarészt sikerült.
Aztán 1973-ban, Pinochet hadsegregparancsnok vezényletével
(valamint 8.000.000 dolláros - USA által biztositott anyagi fedezettel), megtámadták a legálisan megválasztott elnök rezidenciáját...az elnököt kivégezték és az összes komolyabb tisztséget betöltő embert összegyüjtötték a Santiagoi stadionban és megkinozták vagy kivégezték őket...
Ezzel azonban még nem volt vége a politikai játszadozásnak: országosan elkezdődött a tisztogatás: a legkisebb kormányhivatalt betöltő személy is veszélyben volt, valamint a családja is...tömegesen menekültek külföldre az emberek az országból...
Igy került pl a férjem gyerekként és az egész családja Magyarországra.
Ő és a testvérei nálunk nőttek föl, kisgyerekként tanulták meg a magyar nyelvet és hihetetlen módon - bár 20 éve visszköltöztek Chilébe, a mai napig perfekt beszélnek magyarul...
Egyszer megkérdeztem egy családot, akik éppolyan menekültek voltak mint a férjem családja, hogy "Több mint 20 éve visszaköltöztetek Chilébe! Összesen 17 évet éltetek nálunk! Előtte is és utána is csak itt éltetek! Hogyan lehetséges, hogy ugy beszéltek magyarul, mint én?!?!
Meghatott a válasz: Ági! Mi akkor menekültünk Magyarországra, amikor szó szerint az életünket féltettük! Magyarország pedig nemcsak befogadott, hanem lakást, munkát, a gyerekeknek külön tanárt, vagyis egy uj életet adott nekünk! Hogyan felejthetném el ennek az országnak a nyelvét?! Ha az olimpiát nézzük, akkor a magyaroknak pont ugy szurkolunk, mint a chileieknek! Ha meghallom a magyar himuszt éppugy könnybe lábad a szemem, mint 20 évvel ezelőtt!
Vagyis egy olyan országban élek, amely emlékszik arra, hogy 37 évvel ezelőtt, Kádár János barátként fogadta a chilei menekülteket, segitett nekik és ezért egy egész ország hálás a magyaroknak...még akkor is ha csak párszáz chilei család volt az, akinek segitettünk...
Azt hittem egy "világ végi" országba érkezem, ahol jó esetben legalább a kontinenst meg tudják nevezni ahol Magyarország fekszik, ehhez képest a legtöbben tudják a főváros nevét, nagyjából el tudják helyezni Európa térképén, hallottak a Balatonról, ismerik Puskás Öcsit és tudják, hogy itt is van Forma I:)
Mindenképpen kellemesen:)
És ekkor még nem is tudtam, hogy a bolygó egy varázslatos pontjára kerülök, ahol mindig meleg van és amely olyan hihetetlenül gyönyörű és érintetlen helyekkel van tele, amellyel szerintem nem sok más ország a földön. Esetleg az Antarktisz:) Ugyanis Chile rendkivül ritkán lakott, de mindezen tul még óvja-védi is természeti környezetét mert a chileiek nagyon is tudatában vannak annak, hogy hosszu távon nagyon sokat profitálhatnak abból ha megőrzik országuk és természeti kincseik érintetlenségét.
Tavaly a sógornőmmel egy hónapot azzal töltöttünk, hogy autóval beutaztuk Chilét a legészakibb csücskétől, Aricától-ahol lakunk- délig, addig a pontig, ahol bár hiába volt nyár, már befagyott a sejhajunk, mert az már annyira délen volt:) Ez a pont Puerto Montt városa volt, mely barátságtalan 13 fokkal várt minket, akik ugye csak nyári holmikkal voltunk felfegyverkezve:) Ott szállt inunkba a bátorságunk és gyors hátraarcot csinálva, száguldottunk vissza északra a melegbe:)
Az ut leirhatatlanul gyönyörű volt, majd arról is részletesen beszámolok.
Szia, a Határátkelőről keveredtem ide, ott nem akartam regisztrálni... Megkérdezhetem, mivel foglalkozol odakint? Köszi szépen...
VálaszTörlésSzia Nadine!
VálaszTörlésBár otthon orosz tolmácsként dolgoztam, itt nincs túl nagy szükség orosz tolmácsra sajnos:)
Az én nyelvtudásom sem tökéletes még annyira, hogy plfordítóként dolgozzam. Jelenleg az ex sógornőm diszkójában vagyok kasszás, valamint a párommal nyitottunk egy kis büfét, ott is dolgozom.
Nem kerestek djt??:))) megyek chilebe dolgozni, bevallaltam a lehetetlent. Es szivesen ki is koltoznenk a csaladommal:)
TörlésUdv. Klugszi
Szia! Most akadtam csak a blogodra, mert chilei ételeket kerestem. Imádok főzni, és a szüleim már unják, hogy minden hónapban szinte ugyanaz az étel van, csak más sorrendben :)
VálaszTörlésNagyon hasznosnak találom a bejegyzéseidet, ugyanis nekem is az volt az első benyomásom Chiléről, hogy egy eldugott hely, szegény emberekkel és rossz gazdasági helyzettel, de most már tudom, hogyan is értékeljem valójában. Van egy chilei ismerősöm, és eleinte pont ugyanaz a véleményem volt róluk, mint neked, azaz, hogy linkek. De tényleg hatalmas szívük van.
Kb 3 éve volt egy argentin barátom Saltáról, ami elég közel van Chiléhez. Szerette volna, ha odaköltözöm hozzá, de a szüleim nem engedték meg, mert még folyamatban voltak a tanulmányaim. Sajnos a kapcsolat nem bírta ki a távolságot, én pedig nem mertem egyedül bevállalni egy ekkora utazást. Főleg úgy, hogy közben tudtam, a szüleim sem támogatták a dolgot. Viszont azóta egymilliószor megbántam. Lehet, hogy ha bátrabb lettem volna, már nem itt tartanék. Mindegy, elmúlt, már kár bánkódni emiatt, csak amikor Chiléről és Argentínáról olvasok, mindig eszembe jut, hogy történhetett volna másképp. Te mit tanácsolsz, ha adódik még egy alkalom, használjam ki a lehetőséget? A spanyollal nagyon jól boldogulok, novemberben teszem a nyelvvizsgát, angolból pedig már megvan hála istennek. A chilei spanyolt viszont olykor nagyon nehéz megérteni. Te mit tapasztaltál, jobban próbálnak kihasználni amiatt, mert esetleg nem érted a szlenget? Hogyan lehet munkához jutni? Nem félsz a gyakori földrengések miatt? Olvastam, hogy Chile egyes részei elérhetik a 2000 km-es távolságot is a fővárostól. Milyen áron árulják a belföldi repülőjegyeket?
Ne haragudj, ha túl hosszúra sikeredett. :)
Szia Nica!
TörlésTermészetesen azt tudom mondani, hogy használd ki a lehetőséget ha úgy adódik!:)
Amiatt ne aggódj, hogy itt bárki is ki akarna használni. A tetejétől a talpáig beutaztam Chilét többször is és soha, egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy meg akartak volna károsítani, mert rosszul beszéltem a nyelvet. Voltam San Pedro de Atacama-ban, akkor, amikor még alig beszéltem a nyelvet és egy évvel később, amikor már szinte folyékonyan és láttam, hogy tavaly is ugyanannyit fizettem minden kirándulásért, szolgáltatásért amennyit most, pedig most már mindent megértek. Sehol nem akartak átverni. Ez például nem jellemző Perura. HA átléped a határt, kb mindenért a husszoros árat próbálják tőled elkérni, mert fehér vagy:D Épp ezért Perut, csak tapasztalt, spanyolul jól beszélő embereknek ajánlanám:) De Chilébe bátran jöhetsz:D Argentínát viszont (még), nem ismerem.
Sokan mondják akik klasszikus spanyolt tanulnak, hogy a castellani(amit itt beszélnek), az valami szörnyű:) Ebben nem tudok nyilatkozni, mert én ugy jöttem ki ide, hogy egy árva szót nem tudtam spanyolul és a castellani-t tanultam meg. Nekem az a furcsa, ahogy a spanyolok beszélnek:D:D:D:D
Földrengések: meg lehet ezt is szokni. Néha eszembe jut mi lenne ha jönne egy nagy rengés, sőt mivel az óceánparton élek az is eszembe jut néha hogy mi lesz ha jön egy tsunami is utána, mint az ország középső részén két éve, a 8,8-as földrengés után...viszont azokat a rengéseket amik itt hozzátartoznak a léthez(6,o-6,5 körüliek), már megszoktam:)
Chilei belföldi repjegyek: Arica pl ahol én élek, Chile északi határa Peru alatt), több mint 2oookm távolságra van Santiago-tól. A repjegy szezontól függően kb 4o és 6oezer Ft körül van. A busz kb 3oe Ft(returjegyek).
Azt hiszem minden kérdésre válaszoltam:D
Ági
Szia!
VálaszTörlésKöszi szépen! :) Végül is a buszjegy ára is reális, mert én a Barcelona-Valencia távért (kb. 400 km) 25-30 eurókat fizetek. Nagyon érdekelne az északi rész, bár az ismerősöm Maipúban él, szóval onnan lenne vagy 2000 km az út. Busszal 2 nap, mire elérnék Antofagastába vagy Aricába, ugye jól számolok? :) A legjobb barátnőm egyszer Lloret de Marba ment busszal Pestről, 48 órát zötykölődtek, ha nem csal az emlékezetem.
Igen, számunkra nagyon fura a castellani (chilensis) a weónokkal meg weával, poval. A kasztíliai spanyolban ilyenek nincsenek :D Sok "chilei szót" ismerek már, de a szlengekkel még hadilábon állok.
Nagyon nem kívánom, hogy még egyszer egy akkora földrengés legyen. Sajnáltam az országot 2007-ben is, amikor az északi területeket döntötte romba. Lehet, hogy ez az egyik olyan dolog, amihez évek kellenének, mire megszoknám. A szüleimnek felolvastam a blogodból (apukám 62, anyu 56 éves), és még ők is meglepődve hallgatták. Nekik is más elképzeléseik voltak Chiléről. A collectivo-rendszer kifejezetten tetszett. Kár, hogy Pesten ezt nem lehet megoldani :) Chile teljesen más világ, és ugye mindenkinek az kell, ami nincs. Szívesen élnék kint, és gondolom a chilenók pedig szívesen jönnének Európába. A párod nem mondta, melyik élet tetszett neki jobban? A magyarországi vagy a chilei? :)
Szia:)
TörlésAzt nem tudom Maipu-ból mennyi, de Antofagastatól úgy jó 12-14 órányira van Arica:)
Castellani: itt csak a pórnép pózik:) Aki szépen beszéli a spanyolt nem po-zik...közönséges. Eddig aki diplomást ismerek egyik sem po-zik meg nem weon-ozik, mert közönséges. Úgyhogy nem kell azért annyira félni:) Ettől persze még lesznek különbségek és nehéz lesz eleinte mert bizony hadarnak is:)
Párom már csak az ex párom:) Ő 15 évet élt Pesten aztán 15 évet Californiában és most újra Chilében él. Amikor idejött neki nem tetszett, de itt maradt végül. Ok ez nem California, nincs kockára nyírva a gyep, mert alig van a városban fű például:D De szerintem Chile mindenkire így hat. Ha az első hat hónapot kibírod(kultúrsokk), akkor már soha többet nem akarsz innen elmenni:)
Amúgy abban tévedsz, hogy a chilenok jönnének európába. Eszükbe sincs. Tudják, hogy nagy sz..ban van Európa és abszolút nem vágynak oda. A jelenlegi párom is mondta: esetleg egyszer látogatóba persze...de Európában élni? Nem!!!
Akik mindent elkövetnek, hogy mehessenek azok a csórók: szerencsétlen Peruiak, paraguay-iak. Ők bármit megtennének, hogy elmenekülhessenek a nyomorból és az öreg kontinensre tehessék a lábukat. De a chileiek döntő többsége sokkal jobban él mint a magyar átlag. Eszükben sincs elmenni innen.
Valahogy megértem :) Én is ettől félek. Egyszer elmegyek oda, és ott maradok. A rokonság ki lenne akadva, biztos mondanák, hogy messzebbre nem tudtam volna költözni? :)Áh, sajnálom, de valahogy megfogott. Gyönyörűek a képeid.
TörlésAkkor nem véletlenül flaite-zik állandóan le azokat, akik weonoznak. Így már egy kicsit talán nyugodtabb vagyok :D Chilében amúgy mennyi a minimálbér? Diákmunkák vannak egyáltalán?
Szia!!!
VálaszTörlésMunkakeresésben nem vagyok annyira otthon, mert eddig sose kényszerültem rá, hogy munkát keressek. A minimálbér 18o.oooPeso körül van(kb 9oeFt). A megélhetési költségek azonban itt, ahol én élek lényegesen alacsonyabbak mint Pesten. Ugyanez Santiagorol nem mondható el. Mi vagyunk Chile legolcsóbb városa, pontosan a perui határ közelsége miatt. Az állandó kishatárforgalom lenyomja és lenn is tartja az árakat.
Diákmunka: passzolom a kérdést:) Azt tudom, hogy a középiskolásoknak zsebpénz-kiegészítő az, hogy a LIDER(olyan mint nálunk a Tesco), kasszáinál dolgoznak, ők rakják zacskókba a vásárolt élelmiszereket és mindenki ad nekik 5o-1oo pesot. Állítólag 5e pesot minimum megkeresnek egy nap alatt. Ahol én dolgozom hét végenként, az ex sógornőm dizsijében ott vannak egyetemista pincérek, akik két éjszakát dolgoznak nálunk egy héten. A fizujuk 1o.ooo peso+borravaló/éjszaka. Mást én nem tudok, de tuti vannak lehetőségek, hisz Arica egyetemi város. De erről olyat kérdezz inkább aki ismeri a témát. Én nem vagyok otthon benne, csak arról tudok írni amit a saját szememmel láttam.
Rendben van, köszi az infókat! :)
VálaszTörlés