Itt is a szokásos eljárás várt bennünket: a környezetben töméntelen mennyiségben heverő sókristályokból raktak ki közlekedőfolyosókat az embereknek, ahol bebarangolhattuk a lagunák környékét. Onnan kilépni tilos volt, de valahogy meg sem fordult az ember fejében. Annyira tökéletesen ép és érintetlen a táj, hogy eszedbe sem jut rátaposni a köveken kivüli ép sókristályokra.
Az egyetlen dolog ami megtörte a varázslatos hangulatot, az a minusz 4-6 fokos hideg volt:))))
Számitottunk hidegre, de nem ekkorára:) Hiszen a sivatagból jöttünk a sivatagba, vagy mi:)
Nagyjából 3 képet ha el tudtunk lőni, aztán a géppel együtt a kezünket is el kellett rejteni a kabátunk legmélyebb bugyraiban, hogy lassan felengedjen..ujabb 3 kép és ujabb zsebmelengetés jött:)))
Ezek a chileiek tudnak valamit:) Amikor ugyanis kifele sasszéztunk a laguna területéről, láttuk, hogy a bejáratnál hatalmas termoszok várnak minket, valamint teritett asztal:) Mit mondjak? A forró teának úgy estünk neki mint az éhes sakálok és hatalmas segitséget nyujtott a fagyási sérülések elkerülésében. Amikor kicsit fölmelegedtünk, akkor már a zsemle(a minuszokra való tekintettel nem kenhetetlen vaj, hanem sajtkrém), a felvágott, az eperdzsem és a forró kávé is szépen fogyott. A kulturált étkezésre nem adtunk ilyen állapotunkban, minden felborult az asztalon, de senki nem törődött vele, csak a saját fázásának mértékével:)
Miután valamellyest felengedtünk, beültettek egy - ha nem is fűtött - de mindenképp a külső hőmérsékletnél legalább 15 fokkal melegebb terembe és levetitettek egy fél órás filmet a lagunában honos madarakról és életmódjukról, szokásaikról.
Megtudtuk, hogy 3 féle flamingót láthattunk a lagunákban(ezt mi magunk is észrevettük, hisz a tollaik szinezete különbözteti meg őket - pl a Flamingo Andino szárnyvégei feketék, a Chilei flamingóké rózsaszin-de amúgy tökéletes egyetértésben élnek egymás mellett), a Flamingo Andino-t, a Chilei flaminót és a James flamingót.
Nagyon érdekes volt és jobb volt igy, hogy utólag vetitették le, mert igy már tudtuk mi az amit láttunk, migha először vetitik le, csak a képzeletünkre és fantáziánkra hagyatkozhattunk volna.
Itt is lenyűgözött az, amit amúgy szinte Chile egész területén tapasztaltam: a vadállatok tökéletes békessége és félelemmentessége az emberek iránt. Tisztában vagyok azzal,. hogy az egész Andok szigorúan védett természetvédelmi terület csaknem 20 éve, de akkor is lenyűgöző ahogy a vadállatok és madarak ennyire megbiznak az emberekben.
A vad vikunyák 10 méterre békésen legelnek az embertől és abszolut nem zavarja őket, ha megállsz az autóval és kiugrasz fényképezni őket. Ugyanigy a vadmadarak a Chaxa lagunában, vagy a Minike lagunánál a chilei rókák.
Ilyenkor óhatatlanul eszembe jut mekkora élményt jelentett anno Magyarországon többszáz méter távolságból egy őzikét megpillantani egyetlen villanásra, mely természetesen abban a minuntumban kereket oldott, ahogy észrevett és csak pillanatokig láthattad. Itt pedig szinte kéznyujtásnyi távolságra sétálgathatsz a vadállatok közt és eszük ágában sincs félni tőled.
Úgy tűnik Chile valamivel többre értékeli természeti kincseit mint Magyarország. Igaz itt nincsenek idióta olasz vadászok, bár nálunk külföldiek nélkül is épp elég vad-trófeára vagy húsra leselkedő szemétláda van. Nálunk ugyan nincsenek flamingók vagy vikunyák, de ha lennének, azok sem lennének biztonságban a pénzéhes csőcseléktől....szerintem.
A Chaxa lagunában a vadmadarak gyakran 3 lépésnyire szürcsölték a laguna vizét, rólunk nagyjából tudomást sem véve. Ezért sikerült jópár közeli képet is készitenem róluk. Nyugodtak voltak, folytatták megszokott életüket, táplálkoztak, mintha mi ott sem lennénk. Hihetetlen élmény volt.
és akkor a képek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése