A felfele vezető úton megálltunk egy faluban odafele(Socaire a falucska neve és kb 3500 méteres magasságban fekszik az Andokban), és megrendeltük a vendéglőben az ebédet(ez benne volt a tour árában). Az első fogás kagylóleves volt, na az ellen nem tiltakozott senki:)
A visszafele úton álltunk meg ebédelni, de odafele a kajarendelésen túl, megcsodálhattuk a faucska mai templomát, ami tradicionális stilusban épült és tényleg szép volt:
De megcsodálhattuk az 1500-as években épült másik, ősi templomot is. Lenyűgöző volt a látvány....a több mint 500 éves templom és mögötte a távolban magasodó Miscanti és Minique vulkánok havas csúcsai.
A falucska házai és vendéglátóhelyei is abszolut tradicionálisak voltak: nádfedelesek, nagyon rusztikusak:) Készitettünk is róluk pár képet.
Amikor elhagytuk a falut, már murvaúton zötykölődtünk tovább, de útközben megpillantottunk egy chilei rókát. Persze a túravezetőnk(aki egyben a sofőrünk is volt - amúgy nagyon hálás voltam neki, mert annyira szépen és tisztán beszélt spanyolul, hogy mindent megértettem:), azonnal megállt, hogy lefényképezhessük. Akkor még nem tudtunk, hogy sokkal közelebbről is fotózhatunk rókákat, mert ők is, mint szinte minden chilei vadállat nem félnek az embertől, sőt némelyik kifejezetten turistákra szakosodott:)
Aztán megérkeztünk, az egymás mellett elterülő két lagunához. Chilében minden olyan látványosságért kell csak fizetni, ahol természetvédelmi őrök dolgoznak és "figyelik a turisták minden lépését", vagyis a szigorúan védett területeken. A belépő persze nem volt drága(kb 500Ft), e mellé kaptunk egy többoldalas, szines katalógust a lagunák flórájáról és faunájáról, az ott élő állatok életmódjáról és szokásairól + ingyenesen használható wc-t is, ami nem volt utolsó szempont:) Érdekes volt, hogy amikor megvettük a belépőt, be kellett irnunk egy listára, hogy nők vagy férfiak vagyunk-e és az országot ahonnan jöttünk. Később megtudtuk a túravezetőnktől miért van ez. Chile pár éve elkezdett egy nagyon komoly turisztikai kampányt Dél és Észak-Amerikában, hogy idecsalogassa a turistákat és az eredményességét szeretnék "felmérni" ezzel a statisztikával.
A következő képeken a Miñique vulkánt es lagunát láthatjuk. A lagunákat amugy mindig a folottuk magasodo legmagasabb tuzhányorol nevezik el. Azert a legmagasabbrol, mert a kovetkezo képeken is látszik majd: minden egyes laguna korul, vulkánok garmadáját láthatjuk:) A Miñique vulkán 5910 méter magas. A laguna es a táj elképesztoen gyonyoru...
A turavezetőnk amikor elértük a Minique lagunát, megkérdezte, hogy kocsival akarunk-e menni(autóval csak messziről lehet látni a lagunákat), vagy a pár kilométeres (szokásos, kövekből kirakott)gyalogösvényt választjuk és azon sétálunk végig a Minique laguna partján, majd onnan át a Miscanti lagunához? Persze a látvány hihetetlen volt és gondolkodás nélkül, azonnal mindannyian rávágtuk, hogy sétálunk!:) Ekkor figyelmeztetett, hogy nagy magasságban vagyunk(4200méter), és az ösvény java része emelkedő...mindannyian mondtuk: mit nekünk egy kis magasság! Oda se neki!:) Mint kiderült ennyire elbizakodottnak azért nem kellett volna lennünk:)
Az első képen láthatjuk a több km-en át kigyózó ösvény egy részét. Chilében amugy az osszes termeszeti latvanyossagnal ilyen kovekbol kirakott gyalogosvenyeken szabad csak kozlekedni, hogy kart ne tegyunk a kornyezetben, illetve, hogy meg ne zavarjuk az allatok mindennapjait.
Bátran neiindultunk, vadul fényképeztük a csodálatos tájat, aztán vagy 15 perc gyaloglás után teljesen váratlanul olyan érzésem támadt, hogy egy 100 kilós egyén ráült a fejemre és rendesen szédülni kezdtem:) Persze tudtam mi ez: magashegyi betegség, de azért meglepett. Persze megálltam és vagy 10 percig álldogálltam, mire ismét normálisan szedtem a levegőt és elmultak a tünetek. Onnantól már sokkal megfontoltabb és lassabb lépésekkel sétáltam tovább...de a terepjárónk elérhetetlen távolságra volt tőlünk - én legalábbis úgy éreztem:)
A következő képek a Miscanti vulkánt és a lagunát ábrázolják, a lábainál legelésző vikunyákkal. A Miscanti vulkán, "csupán" 5622 méter mgas.
A Miscanti laguna jóval kisebb mint a Minique, de éppolyan gyönyörű. A partjára természetesen ennek sem szabad lemenni, hisz megzavarnánk az állatokat, csak a köves ösvényekről gyönyörlödhetünk benne és a szintén kövekből kirakott kilátópontokról. Az egyik kilátópontnál, kövekre erősitett kerámialapon leirják a lagunában élő állatokat és a tudnivalókat a helyről. Amelyet lefényképeztem, az épp Chile egyik legjellegzetesebb magashegyi madarárol, a Tagua Cornuda-ról ad részletes leirást. Ezek a madarak szinte minden magashegyi lagunánál és folyóknál megtalálhatóak, de jellegzetesen igen nagy magasságban.
Nagyon nagyok és engem egész egyszerüen egy lufira emlékeztetnek, annyira gömb formájuk van:) Amugy feketék. Itt nem tudtuk őket fotózni, hisz nem szabadott lemenni a laguna partjára épp a költőhely védelmében, viszont az El Tatio gejzirektől visszatértünkben alkalmunk nyilt nem is egyet fényképezni az egyik befagyott folyó jegén. Onnan csatolok egy képet, hogy lássátok milyenek:)
Szerintem úgy néznek ki, mintha a Jóisten valamely tréfás napján teremtette volna őket:) Nagy gömböcök, ormótlan, a testükhöz egyáltalán nem illő lábakon:) Amúgy alkalmanként 2-5 tojást raknak és csak a Miscanti lagunában évente 100 új csibe kel ki a tojásokból.
Aztán megérkeztünk, az egymás mellett elterülő két lagunához. Chilében minden olyan látványosságért kell csak fizetni, ahol természetvédelmi őrök dolgoznak és "figyelik a turisták minden lépését", vagyis a szigorúan védett területeken. A belépő persze nem volt drága(kb 500Ft), e mellé kaptunk egy többoldalas, szines katalógust a lagunák flórájáról és faunájáról, az ott élő állatok életmódjáról és szokásairól + ingyenesen használható wc-t is, ami nem volt utolsó szempont:) Érdekes volt, hogy amikor megvettük a belépőt, be kellett irnunk egy listára, hogy nők vagy férfiak vagyunk-e és az országot ahonnan jöttünk. Később megtudtuk a túravezetőnktől miért van ez. Chile pár éve elkezdett egy nagyon komoly turisztikai kampányt Dél és Észak-Amerikában, hogy idecsalogassa a turistákat és az eredményességét szeretnék "felmérni" ezzel a statisztikával.
A következő képeken a Miñique vulkánt es lagunát láthatjuk. A lagunákat amugy mindig a folottuk magasodo legmagasabb tuzhányorol nevezik el. Azert a legmagasabbrol, mert a kovetkezo képeken is látszik majd: minden egyes laguna korul, vulkánok garmadáját láthatjuk:) A Miñique vulkán 5910 méter magas. A laguna es a táj elképesztoen gyonyoru...
A Minique laguna mellett terül el a Miscanti laguna, természetesen a Miscanti vulkán lábainál.
Az első képen láthatjuk a több km-en át kigyózó ösvény egy részét. Chilében amugy az osszes termeszeti latvanyossagnal ilyen kovekbol kirakott gyalogosvenyeken szabad csak kozlekedni, hogy kart ne tegyunk a kornyezetben, illetve, hogy meg ne zavarjuk az allatok mindennapjait.
Bátran neiindultunk, vadul fényképeztük a csodálatos tájat, aztán vagy 15 perc gyaloglás után teljesen váratlanul olyan érzésem támadt, hogy egy 100 kilós egyén ráült a fejemre és rendesen szédülni kezdtem:) Persze tudtam mi ez: magashegyi betegség, de azért meglepett. Persze megálltam és vagy 10 percig álldogálltam, mire ismét normálisan szedtem a levegőt és elmultak a tünetek. Onnantól már sokkal megfontoltabb és lassabb lépésekkel sétáltam tovább...de a terepjárónk elérhetetlen távolságra volt tőlünk - én legalábbis úgy éreztem:)
A következő képek a Miscanti vulkánt és a lagunát ábrázolják, a lábainál legelésző vikunyákkal. A Miscanti vulkán, "csupán" 5622 méter mgas.
A Miscanti laguna jóval kisebb mint a Minique, de éppolyan gyönyörű. A partjára természetesen ennek sem szabad lemenni, hisz megzavarnánk az állatokat, csak a köves ösvényekről gyönyörlödhetünk benne és a szintén kövekből kirakott kilátópontokról. Az egyik kilátópontnál, kövekre erősitett kerámialapon leirják a lagunában élő állatokat és a tudnivalókat a helyről. Amelyet lefényképeztem, az épp Chile egyik legjellegzetesebb magashegyi madarárol, a Tagua Cornuda-ról ad részletes leirást. Ezek a madarak szinte minden magashegyi lagunánál és folyóknál megtalálhatóak, de jellegzetesen igen nagy magasságban.
Nagyon nagyok és engem egész egyszerüen egy lufira emlékeztetnek, annyira gömb formájuk van:) Amugy feketék. Itt nem tudtuk őket fotózni, hisz nem szabadott lemenni a laguna partjára épp a költőhely védelmében, viszont az El Tatio gejzirektől visszatértünkben alkalmunk nyilt nem is egyet fényképezni az egyik befagyott folyó jegén. Onnan csatolok egy képet, hogy lássátok milyenek:)
Szerintem úgy néznek ki, mintha a Jóisten valamely tréfás napján teremtette volna őket:) Nagy gömböcök, ormótlan, a testükhöz egyáltalán nem illő lábakon:) Amúgy alkalmanként 2-5 tojást raknak és csak a Miscanti lagunában évente 100 új csibe kel ki a tojásokból.
A következő meglepetés akkor ért minket, mikor visszamásztunk a dzsipbe és elindultunk a lagunából kivezető uton. Ugyanis egy róka posztolt a kijáratnál:) Nem lehetett többre mint kb 5-6 méterre az autóúttól és figyelt minket. A turavezető persze azonnal leállitotta az autót, mi meg persze kiugráltunk a dzsipből és elkezdtük fotózni. Egy ideig türte, de aztán elege lett belőlünk és elszaladt. De ekkor lepődtünk meg csak igazán. A turavezetőnk ugyanis füttyentett egyet neki és mint valami kutya, azonnal visszaszaladt és ezúttal sokkal közelebb, úgy 2-3 méterre tőlünk seggre vágta magát és nézett...no mi is...kifele a fejünkből:)
Később megkaptuk a magyarázatot. Az itteni rókák abszolut turistákra szakosodtak. A túravezető elmondása szerint, szinte mindig előkerül a tursiták szendvicseiből 1-2 főtt tojás, pár szelet felvágott vagy sajt és a rókák rájöttek, hogy sokkal kevésbé fárasztó elfoglaltság őrt állni az uton, ahol a turisták járnak és elemózsiát kunyerálni, mintsem vadászatra fecsérelni az értékes energiát:)
A chilei vadállatokon az ember tényleg hanyatt löki magát...annyira nem félnek az embertől, hogy lépésekre megközelithetjük őket...
Annyit mindenesetre érez az ember, hogy a törvényeknek itt erejük van. Ha egy terület védett, akkor egyetlen lesipuskás sem veszélyezteti az állatok életét, különben gyorsan megtanulnának félni az embertől...de igy nem: tudják, hogy senki nem bántja őket.
Hazafele ismét megálltunk Socaire falucskában, ezuttal megebédelni. A kagylóleves isteni volt, a második is finom. Hazafele menet még egy falucskába beugrottunk megcsodálni az 1500-ban épült harangtornyát és ha már ott voltunk a helyi teplomot is megnéztük.
Pár nap mulva küldöm a következő kirándulás képeit, amit San Pedrobol tettünk, ezuttal az El Tatio gejzirekhez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése