Első programpontunk a Laguna Cejar volt. Ez nem is egy laguna, hanem 2 kicsi, egymás melletti lagúnából és tőlük picit távolabb egy nagyobból áll. Aki akart megfürdött az egyik lagúnában, de mi inkább fényképezéssel töltöttük az időt.
Madarakkal itt is találkoztunk és itt sem féltek tőlünk:
A legszebb a harmadik laguna volt, amely a két másiknál nagyobb volt, de a leggyönyörűbb az volt, ahogy visszatükröződött a vizében a fölötte magasodó vulkánok vonulata...
Amit a laguna körül láttok, meg helyenként a vizben is, az a fehér az bizony só:)
Aztán továbbindultunk a Sósivatag szemeihez. Ez tulajdonképpen két egymás melletti kúthoz hasonló, egyforma nagyságú, nagyon mély medencéből állt, tényleg olyan volt mint egy szempár. Amugy elmondták, hogy ezeknek a lagunáknak a vize 8x sósabb a tengerviznél. Ezekben is szoktak fürödni, de most nem javasolták tél lévén:) A Laguna Cejarnal lehetett, hisz a nap felmelegiti a sekély vizet, de ezek nagyon mélyek, nem tudnak átmelegedni.
A legutolsó laguna amit meglátogattunk, az volt a legszebb. Nem ok nélkül választották ki arra a célra, hogy e mellett töltsük el a naplementét. Ahogy ment le a nap, a sárga rózsaszinné, majd vörössé változott és mi csak nyomkodtuk a fényképezőgépet, lenyűgözve a látványtól. A végén kaptunk Pisco Sour-t is, az volt a megkoronázása a napnak:)
Itt találkoztunk a só klasszikus rajzolataival is a parton, a vizben levő sószigetek pedig lenyűgöző látványt nyújtottak.
Ahogy közeledett a naplemente, a szemközti hegyek vonulata előbb rózsaszinben, később sárgában, majd vörös szinekben pompázott....
Másnap hazaindultunk Aricába, persze a hazaút sem zajlott zökkenőmentesen. Még szerencse, de úgy döntöttünk, hogy nem indulunk el kora reggel, hanem kényelmesen fölkelünk amikor felébredünk(ezek után a napok után, amikor hol hajnali 4-kor, hol éjjel kettőkor keltünk, már semmi másra nem vágytunk, csak egy átaludt éjszakára), besétálunk a központba, ahol civilizált emberek módjára(vagyis nem mint eddig: bekapunk valamit és rohanunk:)), megreggelizünk, megiszunk egy forró kapuccsinót és sétálunk a faluban. Ezt meg is tettük, a falucska főterén beültünk egy teraszra, süttettük magunkat a nappal és "élveztük az életet":)
Közben az egyik talpraesett helyi eb is jól járt, mert a reggelink maradékát ő fogyasztotta el, illedelmesen álldogállva melletünk amig ettünk:)
Nekem még az volt a kivánságom, hogy menjünk ki a falu határába, hogy onnan lefotózhassam a Licancabur vulkán klasszikus kúpját, melynek sziluettje szinte uralta San Pedrói tartózkodásunkat és kirándulásainkat. Bármerre mentünk, mindenhonnan látszott az 5916 méter magas, klasszikus formájú kúpja. 35 km-re található San Pedrótól, a tetején egy rendkivül mély krátertó van, mely télen-nyáron be van fagyva. A kráter szélessége közel 400 méter, a közelében sok inka rom található. Megmászása hegymászóknak ajánlott és mindenképpen mászóvasakkal:) Vagyis nem nekünk találták ki a megrohamozását:) De attól még gyönyörű...
Amikor a sétából hazaértünk, bementünk a "hostal"-ba a cuccainkért és megvettük a buszjegyet Calama-ba. Oda szinte 2 óránként jár busz és ahogy mondta minden ismerősöm, Calamabol is szinte 2 óránként megy busz Aricába. Ennek megfelelően nem is rendeltünk előre buszjegyet - minek? Amikor megérkeztünk Calama-ba, viszont rögtön közölték velünk, hogy hely már csak az este 22.30-kor induló buszra van. Ekkor volt kb 14 óra. Vagyis 8 és fél óra várakozás állt előttünk:( Nem lelkesitett a gondolat, de végülis váltva beültünk a terminál Net-kávézójába, mig a másikunk üldögélt és vigyázott a cuccokra.
Péntek reggel 6.30-kor megérkeztünk Aricába, ahol amint hazaértünk, várt ránk az édes pihenés. Rám ugyan nem sok, hisz este már mentem is dolgozni. Pénteken és szombaton éjszakáztam. Vasárnap reggel, úgy 7 körül értem haza a munkából és úgy terveztük azonnal indulunk a Machu-picchura Peruba, de amikor hazaértem, csak annyit szóltam a haveromnak: bocsi, de aludnom kell....amint felébredek, megyünk. 10.30-kor elindultunk Peruba, ahol nem kevés - újabb 22 órás buszút várt ránk(erről tudtunk), majd rögtön utána még egy(kb 9 órás zötykölődés mikrobuszban), melyről nem sejtettünk semmit:)
De ennek a történetét majd a Machu-picchu beirásban elmesélem:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése