Sivatagi fölművelés

   Hihetetlen, de az Atacama sivatagban(mely a föld legszárazabb sivataga), óriási zöldség és gyümölcstermesztés folyik. Az Andokból egész évben csordogáló megolvadt hó vizét összegyüjtik a kis patakok, folyócskák, melyek keresztülküzdik magukat a sivatagon, az óceánig. Odáig azonban nem jutnak el, mert ezeknek a kis patakoknak a teljes hosszában zöldségeket és gyümölcsöket termesztenek az indiánok. A látvány amugy hihetetlen. Többször átutaztunk az Atacama sivatagon és az egész csupán kő, és homokrengeteg, egyetlen árva növényke nélkül(nem véletlen, hogy pl a NASA is az Atacamában próbálja ki a legujabb fejlesztéseit-pl marsjáró robotok, mert ez a terület valóban egyedülálló a földön. Még a Szahara is tele van, a homokban megbuvó magvakkal, melyek várják a gyakran csak egyszeri esőt évente és virágbaboritják a sivatagot...de az Atacama egyes területein több mint 100 éve nem hullott egyetlen csepp csapadék sem, ezért itt SEMMI élő nincs....magvak sem...).
  De ha lenézel a kanyonokba, az aljukon egy vékony csikban paradicsomföldeket látsz és narancs-citromligeteket. Itt nincs szükség pl mütrágyára vagy permetezésre. Az Andok vulkánrengetegéről leolvadó viz annyira gazdag ásványi anyagokban, hogy mindent megad a növényeknek ahhoz, hogy gigászi méretüre nőjenek. Irtam, hogy kizárólag a Chungara tó környékén 39(!!!) db vulkán van. Mindannyian tudjuk, hogy a vulkánok lejtőin mennyire gazdag a termés. Namost képzeljük el ezt vulkánok ezreinek a lejtőjén...
  Kártevők a sivatagban nincsenek, ezért nincs szükség permetezésre sem. A hihetetlenül száraz klima miatt itt nem tudnak megtelepedni a növényeken az egyéb kártevők pl gombák sem.

  Itt nincsenek szunyogok, nincsenek hangyák sem, nincs SEMMIFÉLE rovar. Egyáltalán nem száll semmi a levegőben, max az óceánparton a sirályok, pelikánok és egyéb tengeri madarak.
  Szóval azon tul, hogy Chilében gyakorlatilag minden gyümölcs és zöldség abszolut BIO, ráadásul valami félelmetes méretűre nő minden. A legérdekesebb, hogy mindenféle műtrágya meg egyéb adalék nélkül, a HOMOKBAN!:) Pusztán az "Andok lejtőinek aranya", a millió ásványi anyagban gazdag, megolvadt hólét használva öntözőviznek. 
Mellékelek pár képet a sivatagi földművelésről.

  A következő képen bal kéz felől paradicsomföldet láthattok(ahol az autónk is áll), a HOMOKBAN!:) mögötte olajbogyóültetvényt. Ezeket az növényeket  Azapában egyetlen kis patak tartja életben. Az is érdekes, hogy itt nem kell gazolni, hisz nincs gaz:) Ahhoz mag kéne, ami viszont az Atacama sivatag többezer éve száraz homokjából tökéletesen hiányzik:)

  Ehhez köthetően az sem utolsó szempont, hogy mi itt éjjel-nappal a csodálatos klima miatt egész évben, nyitva tartjuk az ablakokat és semmilyen kellemetlen állatka nem repül be rajta(pl szunyogok, vagy darazsak:). A mai napig hihetetlen a számomra, hogy egész éjjel ég a villany, nyitva az ablak és egy árva fátyolka sem száll be a lakásba:)

  Nagyon érdekes az is, hogy a gazdálkodók közt a viz igazságos elosztását, Ún. "viztanácsok" felügyelik, hisz a sivatagban ez a legnagyobb kincs. Pici csatornákon vezetik körbe a kevés vizet(melyek gazdálkodónként elzárhatóak), a földeken. Azapában és pl Llutában is gyakorlatilag egy kisebb patak vizhozama tartja el a kilométereken át kigyózó földeket.
 
  A gasztronómia blogban irtam, hogy a chileiek számára minden zöldség és gyümölcs csak akkor jó és alkalmas az emberi fogyasztásra ha gigászi méretű:) Ezt a heppjüket az indiánok kivitelezhetik, hisz az áldásos klimának(melyben akár háromszor is szüretelnek egy évben), a rengeteg tápanyagnak köszönhetően(melyhez a növények öntözőviz formájában jutnak hozzá), valamint a kártevők tökéletes hiánya miatt, irdatlan mértűre nő itt minden.
  Én az indiánok fura izlésén amugy kitűnően szórakozva megelégedetten televásárolom magamat az apró szemű, illatos, ropogós paradicsomból, mert isteni finom:) Mégha szerintük az a legócskább áru, akkor is:) 
  Érdekes az is, hogy itt csak fürtös ubi létezik(kigyóuborka nincs), de sosem kell levágni a végét, mert sohasem keserű...talán a műtrágyázás vagy a permetezés hiánya miatt...
  Egyszer, mikor egy indián utjelzőt néztünk meg, láttunk egy paradicsomföldet, ahol a töveken rengeteg volt az érett, illatozó, kisebb szemű(Pesten normális méretűnek számitó:), paradicsom. Megkérdeztük a földművelőt, hogy mennyiért adna el nekünk belőle...úgy nézett ránk mint az őrültekre és annyit mondott: de hisz már csak a "szemét" van a töveken! Vigyenek amennyit akarnak! Ezeket ugyanis itt rajtahagyják, mondván, hogy "szemét"... Vagyis annyira olcsón lehetne csak eladni, hogy arra nem érdemes munkaerőt és szállitási költséget pazarolni...
  Itt a rengeteg zöldség és gyümölcs ottrohad a töveken, mondván, hogy kicsi, eladhatatlan...csak azok szedik le, akik állatokat is tartanak és takarmányként használják föl ezt az "eladhatatlan" termést. HA eszembejut, hogy nálunk a kis szemű, kifogástalan paradicsomért akár 400-600 Ft-ot is elkérnek...itt meg 50 forintnak megfelelő pesoért hajitják utánad..:)
Mindennek az árát is méret alapján szabják: a nagy méretű zöldség és gyümölcs drága, a kis szemű olcsó...Ennek a következménye, hogy mi itt az "ócska" kis szemű áruból vásároljuk magunkat tele rogyásig fillérekért, mert engem pl egyáltalán nem zavar ha a paradicsom nem fél dinnye méretű, vagy a fürtös ubi nem egy férfi alkarjával megegyező formában és méretben:)

  A következő kép, mely az aricai zöldségpiacon készült(ami amugy hihetetlen méretű...talán mint egy vagy két labdarúgópálya-szinte város a városban), egy paradicsomot áruló hölgyről. Láthatjuk, hogy a drága(nagy szemű), paradicsom kilója 400 peso(kb 130 Ft), alatta 300 peso(100 Ft), kilója a kisebb szeműnek. A túloldalon pedig 250 pesoért adja még kisebb szemű árut(kb 85 Ft), amelyen pedig könyököl, az az itteni "szemét" áru...annak 150 peso(50Ft), kilója:)))) 

   Itt pedig a Debora barátnőm örökittette meg magát egy méretes hagymával:) Alatta az itteni hatalmas(és drága-400 peso - kb 130Ft/kg), hagymák láthatóak. A kis hagymát gyakran 100 pesoért(30Ft), is utánad hajitják:)

  A millió féle savanyitott olajbogyót és savanyuságot is méret szerint árulják. Itt jóval nagyobb az árrés. A legjobb olajbogyónak itt az számit, ami sötétlila és természetesen gigászi méretű. Ennek kilojáért akár 3000 pesot - 1000Ft-ot is elkérnek. A kisebb és éppolyan isteni olivából viszont akár 800 pesoért(270Ft), is vehetsz egy kilót. Mellesleg nekem annyira nem is izlik ez a hatalmas szemű, savanyitott oliva. Gyakran az apróbb szemű, kicsit zöldesebb szinű, sokkal finomabb:) Amugy viheted magaddal a jól megszokott műanyag dobozodat ha olivát vásárolsz. Lemérik a doboz sulyát, telepakolják annyi leszürt olivával, amennyit kérsz, és levonva a doboz súlyát, mondják az árat. Aztán teleöntik annyi savanyitólével amennyit kérsz. Én sokat szoktam kérni, mert pl salátába izesitőként isteni:)

  Persze a kukoricából is az a jó és emberi fogyasztásra alkamlmas termék, ami óriási:)