2011. június 21., kedd

Laguna Chaxa

  San Pedrobol kiindulva az egyik túra a Laguna Chaxa-hoz és még két másik magashegyi lagunához vitt el. Ezek szerencsére Chilében vannak, így nyugodtak lehettünk abban, hogy jó autóval megyünk, hogy lesz idegenvezetés, lesz kulturált wc és nem hagy ott minket sehol a sofőr:)
  Tavaly már jártam itt, így tudtam mire számítsak: többszáz flamingóra és egyéb egzotikus madárra. Reggel 8 óra volt kiírva indulási időpontként, így nem számítottunk korán kelésre. 
  Este azonban felhívott az utazási iroda ügyintézője, hogy a többség megszavazta, hogy induljunk két órával hamarabb, mert a flamingók csak korán vannak a Chaxa lagunában, 8 körül a többség elrepül a környező többi lagunába táplálkozni, oda azonban nem tudjuk követni őket, mert tilos megközelíteni őket. Ha 8-kor indulunk akkor is lesznek persze flamingók, de nem olyan sokan, mint reggel korán. Ezért ők azt javasolják, hogy keljünk két órával korábban. Nem ellenkeztünk, hisz tavaly mikor voltam fenn a lagunánál, bár voltak flamingók, de nem rengetegen, mint a mostani túrán igérték. 
  Mi hiszékeny népség vagyunk és a beígért több flamingó miatt akár 5 órával is korábban keltünk volna, mindenesetre reggel 6-kor már pucc-parádéban vártuk az utazási iroda kisbuszát a szállásunkon. Mellesleg ez San Pedroban nagy előny: ha befizetsz egy túrát, csupán meg kell adnod a szállásod nevét és az utazási iroda terepjárója vagy kisbusza érted megy és haza is visz kívánság szerint.
  Mi szép rendesen elkészültünk, az utazási iroda szép rendesen el is jött értünk és elindultunk a "Salar de Atacama"-ba, vagyis az Atacama sósivatagba. Nem elég, hogy az Atacama sivatag a világ legszárazabb sivataga, de tartalmaz a szívében egy tetemes részt, mely nem csupán "klasszikus sivatag", kövekkel és homokkal, hanem sósivatag.
  A Salar de Atacama Chile legnagyobb sósivataga, mintegy 3000 nkm területű, ezzel a méretével a föld második legnagyobb sósivataga, a Bolíviában fekvő Salar de Uyuni után. Keletről az andok a természetes határa, sok vulkánnal, köztük a Licancabur-ral és Chíle legaktívabb vulkánjával a Lascar-al. 


  A sósivatag átlagos magassága 2300 méter és több sós vizű laguna található benne, melyekben egészen különleges és egyedi élővilág alakult ki.
  Amint megérkeztünk a Chaxa lagunához, szívmelengető látvány fogadott: Chilei, Andoki és James flamingók vegyesen sétálgattak, hozzánk teljesen közel...

   
  
  Könnyű megkülönböztetni őket: a Chilei flamingók szárnyvégei rózsaszínek, a Flamingo Andino-é feketék, a James flamingót meg arról lehet felismerni, hogy jóval kisebb mint az előző két faj.
  Tényleg rengeteg volt a flamingó, sokkal többet láttam, mint a tavalyi utunkon, amikor később keltünk. Az is feledhetetlen látvány volt, hogy a megérkezésünk után 1-2 órával valóban úgy döntöttek a flamingók, hogy átrepülnek a többi lagunához és egymás után kaptak szárnyra:


   A flamingók többsége elrepült, de azért mi nem maradtunk bámészkodnivaló nélkül: voltak itt még madarak, melyek éppúgy békésen tűrték a fotózó embereket, mint a flamingók:


  Újra megnéztem a kisfilmet, amit a lagunalátogatás után levetitettek és egy év elteltével ezerszer többet meg is értettem belőle. Pl, hogy a lagunában mikroszkopikus méretű alga és egy szemmel alig látható rákfajta hemzseg, ez szolgáltatja az ennivalót a rengeteg madár jó részének, sőt bármilyen hihetetlen, még 2-3 rágcsáló(egérféle) is él itt(a sóban!!!). A madarak nevét is megtudtam ezuttal, de leforditani sajnos nem tudom.
  Utunk itt nem ért véget. Elmentünk ismét Socaire falucskába, hogy megcsodálhassuk az ötszáz éves templomát, de láthattuk mögötte következő uticélunkat, a Miniques és a Miscanthi laguna vulkánjait is.


  Ez az utolsó közlekedési tábla jellemző Chilére....itt nem szarvasveszély, hanem lámaveszély van, ennek megfelelően módosult a rajz is a jelzőtáblán:)
  Az Andokban most elég kevés volt a hó, igy a két laguna sokkal kevésbé szép arcát mutatta mint tavaly mikor fenn voltam. Ettől azért még bármilyen átlagember elájult volna milyen szép a táj, de én láttam már ennél szebben is:)


  Amugy rendkívül tiszteletreméltó, hogy Chile ennyire védi az Andok állatait, de néha már tényleg idegesítő az óvatoskodásuk. A Miniques és a Miscanthi lagunákat olyan szinten tilos megközelíteni, hogy szabad szemmel nem is látni azt, hogy egyszerűen HEMZSEGNEK benne a madarak. Én tavaly mikor voltam, nem is láttam. Most is csak azért, mert a Józsi hozott magával látcsövet. Amikor belenéztem elhűltem...nem egyszerűen sok madár volt a tavon, hanem nyüzsögtek benne! Viszont annyira távol voltak tőlünk, hogy nagy objektivvel sem tudtuk fotózni őket. Ugye itt is a szokásos eljárás volt: kövekből kirakott ösvényeken mászkálhattunk csak, onnan egy lépést sem volt szabad kilépni.


  Szépen ki volt amugy táblákra irva, hogy mennyi madár él itt, de látni csak távcsővel láttuk őket, fotózni meg nem tudtunk:( Csatolok egy képet. Nem lett jó, de azért le lehet szűrni belőle micsoda madárvilág él a lagunákban:


  Levezetésképpen még betértünk megcsodálni egy falucska 500 éves harangtornyát és a tradicionális építésű házakat:


1 megjegyzés:

  1. Hát itt egy Ornitológus-természetbúvár fazon hónapokra elveszne... félelmetes mekkora területek és, hogy ennyire védik, szuper

    VálaszTörlés