Perui sajátosságok és elképesztően finom ételek:)

Aki ismer engem vagy legalábbis olvassa a blogomat, az tudja, hogy Peru nem éppen a szívem csücske és rendszerint nem szoktam túl pozitívan nyilatkozni az országról. Ennek sok oka van(ha azt a csekélységet nem számítjuk, hogy kis híján kinyírtak ott: itt olvashattok erről). Az ok természetesen nem magában az országban rejlik, mert az gyönyörű természeti tájakat rejt és valódi világcsodákat(Machu-picchu, NASCA vonalak, hogy csak kettőt említsek). Viszont az ott élő emberek olyannyira elviselhetetlenné teszik az országot, hogy én például maximum 4-5 napot bírok ki Peruban egyhuzamban, ezért minden oda irányuló kirándulásomat 5 napba igyekszem sűríteni:)

  Peruban nem csak az a baj, hogy az egész ország korrupt(beleértve a rendőrséget is), hanem a legnagyobb baj az maga a perui természet. Minden perui hazudik. Ha valamelyik mégsem, akkor az már nem is perui:))) Ezt Dél-Amerikában mindenki tudja és épp ezért mindenki megveti a peruiakat, de őket ez egyáltalán nem zavarja:)

Dél-amerikai vicc:

- Honnan tudod, hogy egy perui hazudik??? 

- Mozog a szája...

Erről az embernek óhatatlanul eszébe jut, hogy anno az inkák a hazugságot halállal büntették. Ha az inkák lennének hatalmon, ma Peruban nem lenne élő ember.

  Mindezen túl valamennyi turistát két lábon közlekedő, bankjegykiadó automatának tekintik. Vagyis ha fehér emberként beteszed a lábadat ebbe az országba, akkor tudnod kell, hogy MINDENÉRT MINDENKI a 4-5-tízszeres árat fogja kérni tőled, ráadásul szemrebbenés nélkül. Egy példa: Arequipában egy utazási irodában be akartam fizetni egy Colca kanyon tour-ra. Tudtam a körülbelüli árat, itt ki is volt írva, hogy a tour ára 145 sol(11.6ooFt) egy óriási plakáton. Bemegyek, leülök, mondom, hogy egy Colca kanyon túrát szeretnék befizetni holnapra. Az irodában a lány kedvesen mosolyogva mondja: 44o solba(35.2ooFt) kerül. Nézek rá....aztán nézek a fölötte levő óriásplakátra....és kérdem: teljesen hülyének néz?? A feje fölött lóg, hogy 145 soulba kerül!!! Ja! Igen...akkor annyi... Pfff:) Ez megy mindenhol. Ha leintesz egy taxit és megkérded mennyiért visz el a központig, azonnal rávágja, hogy 15 sol, holott mindenütt 4 solba kerül. Ezekkel a dolgokkal nem az a baj, hogy nap mint nap találkozol velük, hanem az, hogy naponta 5o szer. Senki nem szereti ha teljesen hülyének nézik, én sem, így rendszerint az ötödik nap végére már legszívesebben géppisztollyal a kezemben közlekednék:) 

  Mindezen túl Peruban minden és mindenki megvehető. Egy menetrend szerinti buszjárat sofőrjét simán lefizetheted, hogy ne arra menjen, amerre kellene neki menetrend szerint, hanem tök más irányba, egy teljesen más városba, gond nélkül megteszi. Elvisznek persze oda is ahova indult a busz...csak fél nap késéssel...

  Peruban EREDETI dolgot a legritkább esetben tudsz vásárolni, ugyanis MINDENT hamisítanak. Ebben az a szörnyű, hogy még egy bevásárlóközpontban is simán hamisított árut vásárolsz és pl fals parfümöt! A legszebb, hogy a hamisítványok tengerében már maguk a peruiak sem tudják megmondani hol árulnak eredeti árut(kétlem mellesleg, hogy létezik ilyen hely Peruban).
  Mindehhez még lopnak is mint a szarkák:) Peruban ne hordj ékszereket, a nyakadban pedig ne legyen értékesebb fényképezőgép:)

  Ha szükséged van BÁRMILYEN dokumentumra, azt itt maximum 2-3 nap alatt hamisítják neked. Taxivezetői engedélytől, az útlevélen át, az Oxfordi diplomáig teljes a paletta:) Volt olyan ismerősöm aki tíz évig taxizott hamisított vezetői engedéllyel és nem bukott le. Vagyis elég ügyesen dolgoznak:))

Azt szoktam mondani, hogy Peruhoz kötélidegek kellenek:) Akkor nem, ha turistaként, egy turistacsoporttal, idegenvezetővel látogatsz ide, hisz akkor nem neked kell megküzdened a helyiekkel. De ha egyedül utazgatsz akkor türelemből jókora adagot vegyél magadhoz, mert szükséged lesz rá:)

Ebben a hazug, hamisított és fals világban van viszont egy nagyon jó dolog. A gasztronómia.

  A perui gasztronómia elképesztően színes, gazdag és szó szerint csodákat rejt.

Ennek oka a földrajzi adottságon túl(ahol elképesztő zöldség-gyümölcsválasztékot, valamint a tengeri herkentyűk, halak teljes palettáját megtaláljuk), az, hogy az ősi kultúrák étkezési szokásaira(melyeket kitűnően alkalmaztak a modern konyhához) és természetesen a spanyol(főleg mór), behatásokra, a történelem is alaposan rányomta a bélyegét. A behurcolt rabszolgák a szub-szaharai ízeket vitték bele a perui konyhába, később a forradalom elől menekülő franciák érkeztek(köztük remek szakácsok), majd legalább ennyire nagy hatást gyakorolt a XIX, századi kínai és japán bevándorlás, végül az olaszokon túl, csaknem egész Európa rányomta bélyegét az itteni ízekre. A végeredmény valami olyan széles palettája a finomabbnál finomabb ételek valóságos garmadájának, amely szinte felülmúlhatatlan. Figyelemreméltó, hogy csupán a perui partok mentén 25oo(!!!) fajta echte perui levest tartanak nyilván!

  Peruban nehéz dolog rosszat enni:) Ahhoz már tehetség kell:) Még egy sima kifőzdében is remek ízekkel és gusztusosan megrakott tálakkal találkozhatunk.

  A burgonya őshazája Peru és Chile. Több mint 5ooo éve termesztik az őslakosok a két ország hegyvidéki területein. Peruban csak az országon belül 25oo fajta burgonyát tartanak számon. Kukoricából 35 fajta létezik, természetesen nem mind perui, de sok innen származik.

   Az elmúlt időben, főleg a XX. századtól Peru már előkelő helyet foglal el a világ gasztronómiai palettáján. A világ IV. gasztronómia csúcstalálkozóján(2oo6-ban), Limát nyilvánították az amerikai gasztronómia fővárosává. Azóta a perui szakácsok egyre nagyobb nemzetközi hírnévnek örvendenek és sorban kapnak olyan nemzetközi kitüntetéseket, melyekről a világ legnagyobb szakácsai is csak álmodozhatnak. 2o11-ben például elnyerte a perui konyha a "világ kulturális öröksége Dél-Amerikában" címet és nem ez az egyetlen cím melyet a magukénak mondhatnak. Jellemző, hogy maguk a peruiak is őrülten lelkes szakácsok és hiába nyomatják ott is a nagy nemzetközi csatornák pl Jamie Olivert, a saját szakácsaik ezerszer nézettebbek mint a nemzetközi média teljes palettájával nyomuló hírességek. Ha egy kicsit beleássuk magukat a perui ízvilágba azonnal megértjük miért nem rúghat ott labdába Jamie Oliver.

Az alábbi receptek kiragadott példák, persze igyekeztem a legnevezetesebb ételeket kiválasztani, de arra is figyeltem, hogy ne legyen túl bonyolult az elkészítésük sem, hogy kedvet csináljak egy kis főzőcskéhez!:)

Ceviche:

  Elsőként mindjárt egy olyan étellel ismerkedünk meg, mely Peruból indult hódító útjára, mára már az egész világon ismert és Dél-Amerika napi szinten fogyasztott csemegéjévé vált. Sokan ha elsőre meghallják, hogy ez nyers hal, illetve sok más tengeri herkentyű, de nyersen, köszönik nem kérnek belőle:) Pedig a ceviche nem követi a japán konyha hagyományait, hisz többféle citrom levében pácolják az apróra vágott halat, mely reakcióba lép a hússal és szó szerint kimarja, szinte megfőzi azt. Előételként fogyasztják, nálunk pl a tengeri halpiacon kilószám árulják helybeni fogyasztásra is, így vásárlás közben cevichét kanalazva szoktunk csámborogni a különböző tengeri herkentyűk között(itt olvashattok erről).

 Az elkészítése nem egy ördöngösség:

Hozzávalók
600 gr. laposhal, sügér vagy más fehér húsú(omlós) hal, de szinte bármilyen tengeri herkentyűt lehet hozzákeverni(kalmár, kagyló stb).

2 chili paprika(nem erős)
2 burgonya  

1 fej lila hagyma
1 csokor friss Koriander
5-6 zöld citrom - lime(de készíthetjük sima és zöld citrom fele-fele arányú keverékével, de még egy kis grapefruit levet is lehet hozzákeverni)

só, esetleg bors és pici gyömbér aki szereti

Vágjuk a halat apró darabokra, 1/2 max 1 cm-esre. Ne nagyobbra, mert azt nem tudja átmarni a citromlé. Préseljük ki a citromok levét egy tálba és keverjük össze a nagyon apróra vágott chili paprikával és korianderrel, sóval(aki szereti borsot és pici gyömbért is használhat), ezt a páclét öntjük az apróra vágott tengeri herkentyűkre és hagyjuk hűtőben állni minimum 2o percet(ha 4o percet áll az sem baj). A hagymát apróra vágjuk(lehet egy kis vizet önteni hozzá, majd leönteni róla, hogy elvegyük az erejét). Tálalás előtt hozzákeverjük a hagymát a pácolt halhoz. Hajában főtt burgonyával és citromszeletekkel tálaljuk.

A tál alján összegyűlt levet Tigris tejnek nevezik és nagyon elegáns helyeken külön pohárban szolgálják fel. Itt Dél-Amerikában ez a páclé a másnaposság első számú gyógyszere:)

Az alap cevichét fel lehet turbózni apróra vágott(héjától megtisztított), paradicsommal, vékony  karikákra vágott retekkel, csak a fantáziánk szab határt. Tálalni is rengeteg mindennel szokták, pl pirítóssal vagy főtt kukoricával.

Palta rellena con pollo(töltött avokádó csirkével):

  Ez az étel volt az első amit Peruban ettem és menten levett a lábamról. Olyannyira, hogy azóta ahányszor átmegyek a határon, azonnal keresek egy helyet ahol árulnak és magamba tömök egy adagot:)

Az elkészítése pofonegyszerű.

Hozzávalók két személyre:

- 2 nagyméretű avokádó

- egy nagy csirkemellnyi apróra vágott, főtt csirkehús

- 2 nagyobb sárgarépa, főzve, feldarabolva

- 1/2 csésze főtt kukorica

- 1/2 csésze zöldborsó(konzerv)

- 3 db főtt tojás, megtisztítva. 2 db félbevágva, egy felaprítva a töltelékhez

- 1/4 csésze apróra vágott petrezselyem

- majonéz ízlés szerint

- só, bors, pici citromlé

- díszítéshez pár szem olajbogyó

Salátához: jégsaláta, paradicsom, lila hagyma, esetleg reszelt friss sárgarépa, olívaolaj, citromlé, só.

Elkészítés: Az avokádókat félbevágjuk, kimagozzuk és megtisztítjuk a héjától. Hogy ne barnuljon meg kis citromlével megkenjük. Az aljából levágunk egy szeletet, hogy megüljön az asztalon. Az összes felsorolt dolgot összekeverjük(csirkemell, sárgarépa, kukorica, zöldborsó, apróra vágott petrezselyem, egy db apróra vágott főtt tojás + majonéz ízlés és szükség szerint). Finoman, hogy ne törjük össze a hozzávalókat. Sóval, borssal ízesítjük, majd rátornyozzuk a félbevágott avokádókra, jó púposan. A tetejére félbevágott főtt tojást ültetünk, annak a tetejére 1-1 szem olajbogyót.

A saláta hozzávalóit felaprítjuk, sóval, olívaolajjal és citromlével ízesítjük és az avokádók köré halmozzuk.

Ezt természetesen lehet variálni és csak a fantáziánk szab határt mit keverünk az avokádók töltelékébe. Itt nagyon gyakran vesznek egy kis konzerv aprított tonhalat, összekeverik majonézzel és ezt pakolják az avokádókra. Az is isteni. Itt mellékelek egy videót ez épp a tonhallal töltött avokádó elkészítését szemlélteti, de elsősorban azért csatolom, hogy tudjuk miként bánjunk el az avokádóval:)

Lomo saltado:

Ez az étel NAGYON FINOM és az elkészítése is pofonegyszerű lesz, hisz nemcsak a receptet mellékelem, hanem a videót is hozzá(a recept a videón látható étel receptje - vagyis a videót készítő srác receptjei közül loptam a receptet:) Így pontosan láthatjátok miből mennyit használ, mit mikor kever hozzá stb)

Hozzávalók:

- 75o gr bélszín
- 1/2 kg paradicsom
- 4 californiai paprika(2 piros, 2 zöld)
- 1/2 citrom leve
- 2 fej lila hagyma
- 4 nagyobb burgonya(szeletelve, külön serpenyőben megsütve)
- 4 ek. olíva olaj

- só és bors ízlés szerint

Elkészítés:

A húst csíkokra vágjuk és egy nagy serpenyőben, vagy wok-ban, forró olajon pirítjuk, sózzuk, borsozzuk. Ha aranybarnára pirult és levet eresztett, hozzáadjuk a nem túl kis szeletekre vágott hagymát, majd a paradicsompaprikából egyet felaprítva. Ezután hozzáadjuk a paradicsomot és egy fél citrom levét, majd lefedjük és hagyjuk megpuhulni a hozzávalókat(7-8perc). A végén összekeverjük az egész adagot a sült krumplival. A tányérokon az ételt, két színű szeletelt paradicsompaprika szeletekkel díszítjük. Sokszor ezt az ételt pluszban rizskörettel is tálalják.

A pontos elkészítése a videón látható:

Az első perui gasztronómiai bejegyzés azonban nem lenne teljes, ha hiányozna belőle a tengerimalac. Leszögezem, nekem sosem volt gusztusom megkóstolni, receptet sem áll szándékomban hozzá mellékelni:) Számomra a tengerimalac egy aranyos kis rágcsáló, mi több mi is tartottunk évekig, a szívem szakadna meg ha meg kéne enni.

 

Elég lehangoló Peruban járva, hogy lépten-nyomon belebotlasz a számtalan módon felkoncolt, tálalt, nyárson forgatott szerencsétlen kis jószágokba. Érdekes, hogy csak Peruban eszik. Nálunk Chilében is csak házíkedvenc, mint Magyarországon is. De évezredes hagyomány, ünnepi ételnek számít ma is Peruban.