Szilveszter Chilében

   Egyáltalán nem terveztem ezt a bejegyzést megírni, de most volt alkalmam először igazi chilei családban, igazi szilveszteri buliban részt venni és ez annyira érdekes és vicces volt, hogy úgy éreztem meg kell írnom, hátha ti is legalább olyan jól szórakoztok rajta mint én, s hátha ezáltal vidámabban indul az új évetek nektek is:)

  Fogalmam sem volt, hogy a chileiek ennyire babonásak, de rettentően aranyosan csinálják, úgyhogy szilveszter éjszakáján szétröhögtük magunkat:)))))
  Persze az előző két évben is részt vettem szilveszteri bulin, de az elsőn még szó szerint egy betűt sem beszéltem spanyolul, hisz az előtt jöttem ki közvetlenül ide, tavaly pedig a munkahelyemen szilvesztereztünk, ami semmi különösebb meglepetést nem okozott nekem azon túl, hogy persze finomakat ettünk.

  Az este úgy kezdődött, hogy természetesen mindenki szépen felöltözött és fél 11-kor elkezdtünk gyülekezni a párom húgának a családi házában. Legnagyobb meglepetésemre a hölgyek suttyomban egymásnak mutogatták a szélét a sárga fehérneműjüknek:) Sejtelmem sem volt erről a hagyományról(vagy babonáról?:) eddig. Azért kell a nőknek sárga fehérneműt húzni ezen az éjszakán, mert akkor termékenyek lesznek:) Nem elég, hogy sárga legyen, nem szabad halványsárgának lennie, mert az árulást jelent. Legjobb szín az aranysárga.

   Az asztal gyönyörűen meg volt terítve és gyorsan asztalhoz is ültünk. A menü itt is malacsült volt, ugyanis itt is ugyanúgy mint nálunk, azt tartják, hogy a malac az orrával kitúrja szerencsét. Mellé többféle köret és saláta volt. Csirkét szilveszterkor itt is tilos enni, így nagy nevetést okozott mikor én a sógornőm kérdésére, hogy milyen részt kérek a húsból(ő persze a malacra értette), én rögtön rávágtam, hogy csirkecombot:))) Üdítőkön kívül az alkoholos italt kizárólag a bor képviselte(az ütősebb italok csak később játszanak szerepet:). Hamar eljött az éjfél pillanata, amikor is természetesen koccintottunk, de nem akármivel. Persze pezsgővel, de Chilében mindenki egy derekas kanál fagylaltot is tesz a pezsgőbe:) Ezután mindenki megölelt mindenkit, de nemcsak úgy hébe-hóba, hanem jó erősen megropogtatva egymást és a legjobbakat kívántuk egymásnak az új évben. Ez után kezdődött a számomra meglepetések sorozata.  
  
  Láttam egy szép és furcsa tálat az dohányzóasztalon ugyan, de gondoltam csak dísz. Kiderült, hogy nem az. A vendégek számának megfelelően 1-1 fapálcikára 12 szőlőszemet húztak és a pezsgőzés után a kezünkbe nyomták. A 12 szőlőszem elfogyasztása szerencsét, egészséget és jólétet hoz az Új év 12 hónapjába. Ezt sokféleképpen készíthetik el, csak a pálcika és a 12 szőlőszem azonos. Talán azzal magyarázható ez a hagyomány, hogy a szőlő szinte minden kultúrában az élet allegóriája, de azt is mondják, hogy anno a spanyol borászok találták ki ezt a rituálét, hogy eladják az éves termés maradék részét:)

 
   A szőlős botokon túl az asztalon még 12 gyertya égett. Ez is hagyomány. A 12 gyertya közt jó ha van: kék mely a békét, sárga mely a gazdagságot, piros ami a szenvedélyt, zöld mely az egészséget, fehér ami a fényt, a világosságot, és narancs ami az intelligenciát szimbolizálja. 

  Persze kint ekkor kezdődött a tűzijáték. Mindannyian kiszaladtunk, a legnagyobb meglepetésemre, a sógornőm egy batár nagy bőrönddel rohant ki:))
Utánaszóltam, hogy minek viszed azt a bőröndöt? Hova mész??? Azt mondta mindjárt jön vissza és ezzel elrohant...néztem utána:))))))))) Végül megkérdeztem a páromat, hogy megmondanád miért hagyott bennünket faképnél a húgod? Ekkor magyarázta meg nekem, hogy Chilében azt tartják, hogyha éjfél után egy bőrönddel elszaladsz a sarokig és vissza, akkor nagy utazás vár rád az Új évben. A párom húga rövidesen visszatért a sarokról és a kezembe nyomta a bőröndöt, hogy mehetek:))) Gondoltam ezt a lehetőséget ki nem hagyom, hogy egy hatalmas utazást előre bebiztosítok magamnak az új évben Dél-Amerikában, így nem kellett noszogatni, felkaptam a bőröndöt és rohantam én is:))))) Kicsit hülyén éreztem magamat és jókat vigyorogtam, de akkor kezdtem visítva röhögni, amikor ember-hegyek özönlöttek ki az egész utcában a házakból és vadul rohangáltak bőröndöket cipelve!!!:D Nem tudom a bőrönd méretének van-e szerepe, de valamiért mindenki batár nagy bőröndökkel rohangált:))))
  Miután mindenki körberohant a bőröndökkel (meg kell mondjam az egész szitun a szomszédokkal együtt sírva röhögtünk és annyira elgyengültünk a nevetéstől, hogy lerogytunk, a  bőröndökre, vagy a földre, ahhoz nem volt erőnk, hogy állva maradjunk:)))))))))))

 
  Ezután jött a szertartás következő része. Az összes ház előtt, vagy pedig 2-3 házanként közösen óriási tüzek gyúltak és egy ember nagyságú bábut égetett el mindenki(vagy simán csak fát). Kicsit megijedtem amikor megláttam a tüzeket és mi is csatlakoztunk a szomszédokhoz, mert itt a sivatag szívében a tűz bizony nagyon veszélyes dolog és ezek óriási tüzek voltak. De ésszel csinálták és poroltó, vagy több vödör víz is volt mindenütt:) A hagyomány szerint a bábuval együtt elégetünk minden fájdalmat, szomorúságot és bajt ami ért bennünket az elmúlt év alatt. A tüzeket amúgy elég gyorsan eloltották.

  Mindezeken túl azonban még egy csomó ilyen apróság volt, amin remekül mulattunk. Például többen a cipőjükbe gyömöszölték a leírt kívánságaikat a következő évre és ez nem volt egyszerű mutatvány, mert itt ugye 3o fok lévén mindenki papucsban és szandálban volt, így gyakran kipotyogtak a papírok a cipőkből és mivel a sok rituálé elég sok futkosással is járt, sokszor rohantunk a bőrönddel rohanó delikvens után, hogy utánavigyük a futás közben szandáljából kiesett kívánságlistát, nehogy emiatt ne teljesüljenek:)
  A koccintás és szőlőevés után a párom húga egy hatalmas tál lencsével járkált körbe(a lencseevés itt is a gazdagságot és a jólétet hozza az Új évbe), és mindenkit megtömött lencsével. Mivel a lencsét a hagyomány szerint mindenféle fűszer nélkül, csak sima vízben szabad megfőzni(só nélkül!!!), így mondhatni a malacsült után nem esett jól. Lelkiismeretesen ettünk egy kanállal, de a sógornőm nagyon lelkes volt és az épp beszélgető párjába már a harmadik hatalmas kanál lencsét diktálta bele(hogy kellő bőségben élhessen a következő évben:)), mikor szerencsétlennek két kanál közt végül sikerült fuldokolva kimondania: NEM KÉREEEEEK TÖBBET!!! POCSÉÉK!!!


  Az Új év első napján itt hagyományosan ceviche-t esznek(erről már írtam régebben. ezt mindenféle nyers tengeri herkentyűből készítik, kifacsart zöld citrom levével és zöldfűszerekkel összekeverve, valamint jó sok hagymát beleapritva), piritóssal:

 Az ebéd pedig mindig valami tenger gyümölcseiből készült étel, például a legjellegzetesebb és legfinomabb chilei étel, amit valaha is ettem, a PAILA MARINA.

Ez tulajdonképpen egy kagylóleves, amit mindenféle-fajta kagylóból és egyéb tengeri herkentyűkből(pl rákok), főznek. Leírhatatlanul finom az íze és bár én már nagyon sokszor ettem, megunhatatlan:)

Amikor először megláttam, menten levett a lábamról, ugyanis a levest nemigen látod a kagylóktól

Itt egy olyan képet mellékelek, melyen a levesből is látszik valami, mert rendszerint úgy megtornyozzák a rengeteg kagylóval, hogy a levesből semmit nem látsz amikor elkezded enni:) Mellesleg amint átrágod magad a felső kagykórétegen, már szinte közömbösen tekintesz a leves további részére, annyira laktató!!!

Ezzel a kis élménybeszámolóval Kívánok mindannyiótoknak Nagyon Boldog, Békés Új Esztendőt!