2016. március 2., szerda

Peru legveszélyesebb városa, sírrablók, lövések az éjszakában...avagy archeológia a 8o-as évek végén perui módra:)


  A magyarországi látogatásomról hazafele tartva kissé sűrűre sikerült szerveznem a programom:) Először is Madridban várost néztem(ha már ott kellett töltenem egy napot, nem pocsékoltam el:)), utána este felültem a repülőre és 11 órával később, reggelre megérkeztem Limába. Ott ledobtam a bőröndjeimet egy csomagmegőrzőben és de 1o-től várost néztem estig, aztán elrohantam a buszterminálra lezuhanyozni és ruhát váltani, s máris ültem fel az este 9-kor induló buszomra, mely Trujillo(ejtsd: Truhijjó) városába vitt. Reggel 8-kor leszálltam a buszról és indultam várost nézni Trujilloban:) Hogy miért vállallkoztam egy ilyen tortúrára annak hosszú sora van:) Egy kis segítség, hogy Trujillot el tudjátok helyezni Peru térképén:



  Trujillo Peru legveszélyesebb városa címen híresült el és sajnos nem alaptalanul. Ha rajtam múlik, a lábamat nem teszem be oda, mivel a városon magán nincs is mit nézni: olyan mint többi perui város: ronda és szemetes:),  DE!!! :)) Túl sok a "de", hogy miért érdemes ide utazni:)
Az ősi Peru hemzsegett az ókori civilizációktól. Az inkák nem a semmiből jöttek, az előttük létrejövő és elbukó birodalmak tudására alapoztak. Azért tudtak egy ekkora birodalmat létrehozni és ilyen profi módon menedzselni, mert mindent eltanultak az elődeiktől.
  Nos az inkák előtt egymást váltó civilizációk sorából a MOCHE és a CHIMU civilizáció emlékeit is megtalálhatjuk Trujilloban és környékén. Na ezért vállaltam ezt az alvás és pihenés nélküli túlélőtúrát:)))
  Érthető módon nem voltam igazán friss és üde mikor lekászálódtam a buszról Trujilloban, de annyi eszem természetesen volt, hogy cama-s vagyis fekvőüléses buszra vettem jegyet, amelynek szinte teljesen hátradönthető, puha fotel-szerű hatalmas ülésében legalább öt órát tudtam aludni egyhuzamban.
Amikor elindultam kifele a terminálról, azonnal fehér inges taxis hiénák gyűrűjében találtam magamat, akik alig akartak elengedni, hisz ártatlan gringa külsőmmel úgy hitték megtalálták az ideális turistát akit lehúzhatnak:) A taxis hiénák egy külön állatfajta Peruban. Megtalálod őket a reptéren és az összes buszterminál kijáratánál. Különös ismertetőjegyük, hogy vakító fehér ingben vannak és átlag ötszörös áron fuvaroznak mint a normál tarifa:) Azzal azonban nem számoltak, hogy 7 éve járom az országot és minden trükkjüket ismerem, így amikor mondták, hogy 25 solnál olcsóbban(25ooFt), senki nem fog a központba vinni simán kiröhögtem őket, elsétáltam egy sarkot, leintettem egy arra járó taxist és 4 solért(4ooFt), bevitettem magam a városközpontba. Természetesen a taxisok élelmesek és a fickó menten megkérdezte hogy ugye várost nézni jöttem? Mondom igen persze. Jajjjj ő ismer nagyon jó városnéző tourt, odavisz az irodához! Mielőtt igent mondtam volna, közöltem hogy olyan tourt akarok, amivel eljutok Chan-chan-ba, a Hold és a Nap templomba és Huanchaco-ba is. Elgondolkodott és annyit mondott: igen...az az egész napos tour lesz, a legrészletesebb, de azzal csak este 7 körül végez...mennyi ideje van? Mondtam, hogy csak késő este indulok vissza Limába, úgyhogy nyomás:) Jobban jártam így mintha én álltam volna neki keresni utazási irodát, ráadásul az egész napos tour ára is nevetségesen alacsony volt. Trujilloban nem tudsz egyedül várost nézni ugyanis a valamirevaló nevezetességek szinte mind a város határán kívül, a sivatagban vannak, ráadásul több irányban a várostól. Járnak ugyan buszok a nevezetességekhez de nekem csupán egyetlen napom volt arra, hogy az összeset megnézzem, így gondolkodás nélkül bevállaltam az ún nagy tourt, amiben szinte minden látványosság benne van. Persze még így is volt ami kimaradt, de remélem azért máskor is eljutok majd erre:) Úgyhogy a taxis szépen elfuvarozott az utazási irodához, az ígéretéhez híven valóban volt egész napos tour, ő megkapta a maga jutalékát az irodától, engem meg leültettek és kávéval traktáltak...jólesett:)
  Az élelmes peruiakra jellemző módon egy hölgy már ott volt kora reggel az iroda előtt turistákra vadászva és árusította a sivatagban nyáron, életmentő kalapokat...nagy forgalmat bonyolított:))





  Peruiakra egyáltalán nem jellemző módon, az indulást korábbra tették, lévén több ember nem fért a kisbuszba. Amikor felszállásra került a sor, a busz ajtaja nem a járda, hanem az úttest felé nézett és mint a perui mikrók többsége(melyek turistákat szállítanak), olyan magasan volt az utasrész, hogy oda csak a langaléták tudnak fellépni plusz a 25 év alattiak. Én 163 centi lévén nemhogy fellépni, de a lábamat sem tudtam felrakni ilyen magasra(nekem combközép magasságban volt a plató). Előttem felszállt két langaléta 2o év körüli finn pár - én néztem ki a fejemből és mondtam, hogy én ide csak akkor tudok felszállni ha szárnyakat növesztek. A sofőr közölte: ugyan! oda mindenki fel tud mászni! Mondom oké...nézzük meg a többieket is...:))) Én félreálltam és odasorjázott a többi turista lapjával(hisz mellettünk zúgtak el az autók lévén az úttesten voltunk). Akik nem húsz évesek voltak pont ugyanúgy jártak mint én és egyre többen csoportosultunk lent. Végül összesen 5 turista tudott felszállni a mikróra, a többiek lent maradtak. A sofőr megszólalt:
- Semmi gond majd felsegítem magukat!
...lenéztem rá mind a 163 centis magasságomból(mint minden perui ő is mélynövésű volt, kb fél fejjel alacsonyabb nálam) és annyit mondtam:
- Ha maga oda engem felrak, legalább öt helyen fog sérvet kapni...
Hosszas tanakodás után hoztak egy sámlit, amire fellépve végre mindenki fel tudott szállni és indulhattunk. A sámlit egy fiú rohanvást vitte volna el mire utánaordítottam: 
- Hozd vissza de azonnal!!! A sofőr:
- Nem kell!!!
- Már hogy ne kéne?!?! Legalább húsz helyre megyünk! Hogy fog ez a tíz ember visszaszállni a mikróba hússzor ha nem visszük a sámlit? Lefele nem gond, mert simán leesünk, nade vissza?!
- Én vagyok a főnök ne szóljon bele!!! Mire mindenki egy hangon:
- KUSS!!! (cayate!!:))VISSZÜK A SÁMLIT!!! Én még hozzátettem:
- De ha gondolja leszállunk és visszakérjük a pénzünket..
Na ez gyorsan hatott: a sámli pillanatok alatt bekerült az autóba....:)
Állítom a földön nincsenek ilyen mikrók mint Peruban, szerintem ezeket direkt a turisták szivatására fejlesztették ki...:). Befutott az idegenvezető is, elindultunk. Nem véletlenül indultunk korábban, rengeteg helyre mentünk, reggeltől estig úton voltunk, úgyhogy bőven van mit mesélni, nem fogtok unatkozni:)))

  De elöljáróban néhány szóTrujillóról: bár magában a városban építészeti remekek nincsenek és úgy általában sem azért szokott bárki is ide jönni, hogy várost nézzen, mert azon bizony nemigen van mit:)) Ennek ellenére érdemes kicsit közelebbről megismerkedni vele, mert ókori emlékekkel viszont tömve van.
Trujillo Peru északi részén, a Csendes óceán partján fekszik, a Moche folyó völgyében, kb 8 órányi távolságra az ország fővárosától, Limától. Peru 7. legnépesebb városa, lakossága 8oo.ooo fő körüli.
  A városról ami legelőször beugrik annak az embernek aki kissé otthon van perui berkekben az a marinera és a marinera fesztivál. A marinera Peru nemzeti tánca és mivel a peruiak imádnak minden városnak valami különleges címet adni(ha nincs semmi ok rá, akkor kitalálnak:)), Trujillo a "marinera fővárosa" megtisztelő címet viselheti:)) Maga a tánc tökéletes elegye a spanyol, az indián és az afro elemeknek. Természetesen mindenki saját találmánynak tekinti, legfőképpen a peruiak, de a chileiek is. Ők mondjuk nem alaptalanul, mert elsőként a táncot egy chilei írta le Chile Antofagasta városának környékén plusz maga a tánc is erősen emlékeztet Chile nemzeti táncára, a cueca-ra. De a peruiak természetesen echte peruinak kiáltják ki, egyesek egészen odáig mennek, hogy ezt az egyértelműen XIX. századi erősen spanyol beütésű táncot ős-peruinak kiáltsák ki és az ókorba nyúlóan próbálnak(természetesen nem létező:), bizonyítékokat találni arra, hogy a marinera ősi perui gyártmány:))) De mindegy is kié, Peruban imádják és minden magára valamit is adó perui tud marinerat táncolni, de legfőképpen a trujilloiak:)
A tánc nem a szívem csücske, nekem túlságosan "mű", pláne hogy én már jól ismerem az ősi, 5oo, sőt közel ezer éves indián táncokat és nem igazán tud tűzbe hozni egy egyértelműen XIX. századi kreálmány:)





  A táncot kendővel a kézben táncolják, akár a chilei cuecát és ennek is létezik lovas változata, mint Chilében, amikor a lovon ülő férfi(pontosabban maga a ló), és a földön táncoló hölgy mozognak együtt. A hölgyek tipikusan mezítláb táncolnak és hogy legyen valami elképzelésetek arról milyen is egy marinera, íme - a lovas változatot tettem be, azon legalább van mit nézni:)



  Írtam, hogy a peruiak lelkesen mindenféle címeket osztogatnak a városaiknak, így ezekből Trujillonak is kijutott egy pár, sőt tán több is az átlagnál:)  A "Marinera fővárosa" megtisztelő címen túl, a függetlenségi mozgalom elndításában betöltött vitathatatlan érdemeiért, megkapta a "haza érdemes és hűséges városa" titulust, ezen túl - szerintem érdemtelenül - nevezik még az örök tavasz városának is. Azért érdemtelenül, mert egy örök tavasz városának illene télen is elfogadható hőmérsékletűnek lennie, Trujillóban viszont télen 7-8 fok van és ez az óceáni erős széllel, plusz némi csapadékkal is társulva már egyáltalán nem hasonlít tavaszi időjáráshoz. Télen Trujilloban bizony sokszor simán meg lehet fagyni, ráadásul a fűtés fogalma az errefelé ismeretlen, csak úgy mint a tisztességes hőszigetelésé. Ez amúgy valamiért az egész kontinensre jellemző. Én Chilében mindig kiakadok azon, hogy bár a chileiek munkaerőt, pénzt nem kímélnek, hogy földrengésbiztos házakat építsenek(tonnaszám építik be az acélt, gumitalapzatot stb a házakba, a legmodernebb technológiákat alkalmazva), de az ablakok egy rétegűek és a méretes réseken simán süvít be az északi sarki szél. Ez pl Santiagoban télen, a minusz 4 fokban nem épp kellemes élmény...
  Trujillo városát "hivatalosan" 1535-ben alapították a spanyolok. Ez persze csak a spanyolok szerint hivatalos, ugyanis a Moche folyó völgye már a spanyolok előtt 15oo évvel is lakott volt, sőt elképesztő civilizációk hoztak létre itt akkora megalitikus építményeket és városokat hogy azokat csak a vak nem látta. Persze a spanyolok is látták ezeket, de a számukra egy város akkor volt megalapítva, amikor leromboltak néhány több ezer éves épületet és templomot építettek a helyére.
  A Moche folyó völgyét, Trujillo városának mai helyét két egymást követő civilizáció is városának mondhatta. Az egyik a MOCHE civilizáció, a másik a CHIMU kultúra.

Kirándulásunkat a CHIMU birodalom emlékhelyeinek látogatásával kezdtük, így én is ezt a sorrendet fogom követni. Hogy kissé tisztában legyünk az időrenddel, a Moche Civilizáció(más néven: mocsikák) volt az első, mely már i.e az első századtól megjelent és csaknem 1000 esztendeig, nagyjából i.sz 900-ig létezett Észak-Peru területén(természetesen már előttük is voltak neves perui civilizációk, de most nem térek ki ezekre).
Vagyis időrendben:
- Moche Civilizáció(i.e 100 - i.sz 900-ig)
- Hurai(vagy WARI) Birodalom(i.sz 750 - i.sz 1200-1300-ig körülbelül, de Dél-Peruban még az 1400-as években is harcoltak a hódító inkákkal pl Moquegua városánál). Ez egy nagyon kemény, harcos civilizáció volt és fénykorában végigdúlta nagyjából egész Peru területét, de ebben a bejegyzésben nem írok róluk, viszont ígérem bepótolom amint valamely Wari emlékhelyre látogatok:)
- CHIMU Birodalom: a chimu törzs nagyjából az 1200-as évektől kezdődően kezdte az uralma alá vonni az előttük létrejött és jóval hosszabb életű MOCHE kultúra területét és minden tekintetben folytatása a mocsika kultúrának. Mivel a Chimu Birodalom csak 12oo-tól az inkák betöréséig-147o-ig tartott, csupán annyi ideje volt, hogy a mocsikák által létrehozott dolgokat tökéletesítse: ők is vályogtéglákból építkeztek, de már sokkal nagyobb városokat építettek mint anno a mocsikák. A Birodalom fővárosa Chan-Chan(ragyogó nap) volt, mely óriási(nagyjából 18km2-en), elterülő város volt, a mai Trujillo területén. Szépen megtervezett, szabályos, derékszögű úthálózattal, sűrűn beépített lakótömbökkel, szentélyekkel, templomokkal, terekkel. Chan-Chan a föld legnagyobb vályogból épült városa, virágkorában közel 60.000 ember lakta. Végveszélyben van, 1986 óta UNESCO világörökség.

  Chan chan előtt azonban a Chimu királyság két templomába is ellátogattunk, melyek Trujillo városán belül vannak. Az első a Huaca Esmeralda(Smaragd templom) volt.
A Huaca szó templomot, kegyhelyet jelent(sokszor fogtok vele találkozni a szövegben:).
Az első amit megpillantottunk mielőtt rendesen körülnézhettünk volna az két perui meztelenkutya volt. Mióta rájöttek a peruiak, hogy micsoda vonzerőt jelent a teljesen egyedi kinézetű, elképesztően ronda, viszont rettenetesen egzotikus ősi perui kutyafajata, azóta minden műemléknél(ahova történtesen nem tudnak lámákat telepíteni mert nincs legelő), oda perui meztelenkutyákat költöztetnek:)))




  A perui meztelenkutya Peru egyetlen különbejáratú kutyafajtája, az inkák óta második virágkorát éli:) A spanyoloknak sikerült szinte teljesen kiirtani, mivel inkának tekintették, s mint ilyen üldözendő volt, de eldugott andoki falvakban, ahova még a spanyolok sem merészkedtek, a parasztok őrizték a fajtát. Az ember első látásra azt hinné, hogy egy szerencsétlen nyomorult állat, mely a rühesség egy igen előrehaladott, már-már visszafordíthatatlan stádiumában szenved, de a látszat csal:) A csúfsága ellenére különleges kutya: igazi egygazdás állat. A gazdáján és a családján kívül senki nem érdekli: megközelíthetetlen és megvesztegethetetlen. Egyáltalán nem agresszív, teljesen békésen tűri, hogy a "sokhülyeturista" 3cm-ről belefotózzon az arcába, de ha meg akarják simogatni, feláll és elmegy. Ha utánamennek és erőszakoskodnak vele akkor is inkább menekül és csak a legvégső esetben vicsorít vagy kap oda de sosem okoz sérülést. A gazdáiért viszont rajong. Peruban bizonyíthatóan i.sz 4oo-6oo körül a fajta már létezett, ugyanis sok sírt találtak ebből az időből, amelyekben ezeket a kutyákat a gazdáikkal együtt temették el. 
Ritka kényelemszerető állat:). Mivel szőrtelen így fázékony: mindig a legszélvédettebb, legmelegebb helyen alszik és ha saját plédet kap azt minden kiképzés nélkül hurcolja magával bárhova is megy lefeküdni:) Azt is érdemes megjegyezni, hogy a ma ismert kutyafajták legnagyobb része 18oo körüli "találmány"...vagyis akkoriban kezdték szelektíven tenyészteni és nemesíteni a kutyafajtákat. A perui meztelenkutya viszont annyira ősi, hogy csak tippelni lehet, hogy az indiánok hány ezer éve kezdtek foglalkozni komolyan a fajtával(talán már időszámításunk előtt). Ugyanis az i.sz 6oo körüli sírokban fellelt állatok szinte pontosan megfelelnek a mai állománynak. Ha másért nem, ezért mindenképp egy igazi különlegesség, hiszen a legősibb kutyafajták egyike.

  Nos és akkor a Huaca Esmeralda:) A 26oo nm-es, 65x41 méter alapterületű építmény két rámpával megközelíthető platformból áll, oldalai geometrikus mintákkal(melyek valószínűleg halászhálót szimbolizálnak), valamint hal és tengeri vidra alakú mintákkal díszítettek, már ami megmaradt belőlük. Pontosan a rendeltetését nem tudják, lehetett akár szentély vagy egy gazdag chimu úr lakhelye is. Az erre az időszakra jellemző módon épült: a második platform a régebbi, e köré építették később a következőt. Ennyi amit ma láthatunk belőle:




  A maga idejében természetesen nem így nézett ki...íme egy grafika arról, hogy milyen lehetett az épület fénykorában:


  Gyönyörű, nem?:)

Huaca Arco Iris:

A következő hely ahova ellátogattunk az sokkal inkább vonzott és nem is alaptalanul. A sárkány, vagy más néven Szivárvány templomot bár elkönyvelték chimu építménynek, de nagyon sok régész szerint egyértelműen nem chimu kreálmány, hanem moche. Én is hajlamos vagyok hinni ebben, ugyanis a chimuk nem készítettek ilyen szépen, aprólékos gonddal díszített falakat, a náluk jóval korábban élt mochek viszont annál inkább. A korát is kb i.sz 8oo körülre teszik amikor még a mochek voltak hatalmon, bár az uralkodásuk már leszálló ágban volt. Az első amibe belebotlottunk természetesen itt is egy perui meztelen kutya volt és egy csinos kis kert:) Még 8 évnyi ittlét után is lenyűgöz hogy pl az otthon dísznövényként ismert színes levelű kroton itt szinte kibújik a bőréből olyan egészséges, míg én anno a pesti lakásomban alig bírtam életben tartani:)))




  Itt alakult ki az a patthelyzet ami az egész túrát jellemezte:) A peruiak akikkel együtt utaztunk erre a tourra, nagyjából azzal voltak csak elfoglalva, hogy minél tökéletesebb képeken örökítsék meg magukat a háttérben a romokkal. Hogy az idegenvezető miről beszélt az egyáltalán vagy csak igen csekély mértékben érdekelte őket. A fiatal finn párt viszont nagyon is érdekelte volna mit látunk, de mivel az idegenvezető jó perui szokás szerint egy árva szót sem tudott angolul, ők meg pontosan ugyanennyire értettek spanyolul, csak néztek ki a fejükből és fogalmuk nem volt arról hol járunk és mit látunk. Én ugyan jó pár szó erejéig értek angolul, de megszólalni nem tudok, így én sem segíthettem rajtuk. Megkérdeztem ugyan hátha tudnak oroszul(lévén szomszédok Oroszországgal), én pedig perfekt beszélek, de sajnos nem tudtak....úgyhogy ketten az idegenvezetővel kézzel-lábbal + papírral és tollal(évszámokat felírva) próbáltuk nekik elmagyarázni mit is látnak:)) Amikor a Hold templomnál az ember-áldozatokhoz jutottunk igen érdekes rajzok kerekedtek ki, mert kérték mutassuk meg hogy végezték ki a feláldozandó szerencsétleneket, úgyhogy rajzoltunk furkósbottal leütött, lefejezett embereket, az idegenvezető úgy belelendült, hogy fröcsögött a vér a rajzokon, egy gyereknek tuti nem mutattam volna meg őket - egy horrorfilm illusztrációiként is simán elmentek volna :D 
  A lényeg viszont, hogy sikerült elérnünk, hogy a finnek is élvezzék a kirándulást és tudják épp hol járunk, mit látunk:)
  De térjünk vissza a Huaca Arco Irishez. Nem véletlenül nevezik szivárvány templomnak, hisz az aprólékos minták melyek díszítik a szivárvány hét ívét jelenítik meg:


  Sárkány templomnak pedig azért hívják, mert a szivárvány alatt elhelyezkedő alakok, tűzokádó sárkány formájúak:) De nézzétek meg messzebbről milyen szépséges remekművet készítettek az alkotók i.sz 8oo körül!!!:



  Engem lenyűgözött a csodálatos építmény... A rámpákon felhaladva meglehetősen lehangoló volt összevetni a mai házakat az ősök által épített remekművekkel...
A második képen látható hatalmas téglalap formájú terménytárolók láttán azt is megtudtuk, hogy az építmény nem csupán templom volt, hanem valószínűleg amolyan központi piac-raktárként is működött a környék lakosai számára.




  Következő programpontunk a Chan Chan múzeum volt, melyet nagy érdeklődéssel vártam, de csalódást okozott: pár makett, néhány korabeli kiállított kerámia, fotók. Olyan érzésem volt, hogy mivel Chan Chan UNESCO világörökség, ezért illik, hogy legyen egy múzeuma, úgyhogy gyorsan összedobtak egyet:) Állítólag van benne egy számítógépes terem, mely fény és hangeffektekkel mutatja be Chan Chan történelmét és a város növekedését. Na mi ezt nem láttuk:)




  Továbbindultunk a föld legnagyobb vályogvárosát (illetve inkább ami megmaradt belőle), meglátogatni, Chan chan-t. 
A nagy kiterjedésű, magas falkakkal körülvett városkomplexumot és magát a CHIMU királyságot is bizonyos értelemben a kényszer hozta össze: egyetlen kis törzs vagy település nem maradt volna fenn sokáig a területen, ahol állandó volt a fenyegetettség(más birodalmak által). Össze kellett fogni és közösen megvédeni magukat, így több nagyobb település fogott össze és alakította ki az egységes birodalmat. Ezért épült a magas falakkal körülvett főváros is.  A 18km2 területű város alaprajzáról nem találtam makettet, de a város leginkább épen maradt részéről - melyet a turisták is látogathatnak, a Csudi negyedről íme egy makett:


   Okosan építkeztek a rendszeres földrengésekkel sújtotta területen: kő nem állt rendelkezésre(még nagy távolságban sem), ezért agyagtéglákból emelték a falakat, melyeket úgy tettek földrengésbiztossá, hogy a falak alapját jóval szélesebbre építették mint a tetejét. Néhol a lent 6 méter átmérőjű fal, a tetején már csak 1 méter széles volt. A hatalmas területen elhelyezkedő városon belül voltak kisebb falakkal körülzárt városrészek, kegyhelyek, úri rezidenciák, temetők, kutak, munkások városrészei sőt még öntözött termőföldek is. A város ostrom alatt is ki tudott tartani hosszabb időn át, mert a sok kút biztosította a vízellátást még akkor is, amikor például az ostromló inkák lerombolták a városba vezető csatornahálózatot, hogy vízhiánnyal próbálják megadásra kényszeríteni a várost. Egy fallal körülvett város ostroma 1400 körül Dél-Amerikában nem úgy zajlott mint Európában. Itt nem volt puskapor, nem voltak ágyúk, puszta kézzel nem tudták az ostromlók elhordani a falakat, így maradt a kiéheztetés és vízhiány mint stratégia:) Szerencsére ez jóval kevesebb áldozattal járt mint az Európában buzgón ágyúkkal egymásra lődözős csatákban.
 A város jól átgondolt, szabályos, derékszögű úthálózattal rendelkezett és fénykorában lakosainak száma elérhette akár a 60 -100.000 főt is.
  A Chimu királyság mindenben az előttük létrejött és csaknem 1000 esztendőt túlélt moche civilizáció hagyatékára épült. Ennek megfelelően profi agyag és fémművesek voltak: arzén-bronz ötvözeteik, arany és ezüst munkáik rendkívüli művészi értékkel bírtak. A chimu kézművesek fa és agyagdúcokat használtak, így sorozatban tudták gyártani a kerámiákat. 



  Chan Chanból nem sok minden maradt. Természetesen a pusztítást a spanyolok kezdték, akik megérkezésekor a város bár lakatlan volt, de még épségben állt. Ekkorra a chimu királyság már beleolvadt az Inka Birodalomba. A spanyolok megérkezésekor a falakat borító nemesfém ötvözetek lettek első áldozatai a "civilizációnak", aztán mivel a hódítók életcélja az arany volt, elterjedt közöttük, hogy a falakban további aranykincsek rejtőznek, ezért nekiálltak módszeresen lerombolni a falakat. Persze aranyat nem találtak. Hiba lenne persze a teljes pusztulást a spanyolok számlájára írni. Az eltelt több mint 5oo év alatt a várost az erózió pusztította. Az agyag nem "örök" anyag mint a kő. A sós víz, szél, esők, tovább rombolták a város falait. Mára Chan Chan óriási városából jórészt csak a sivatagban, a homok alatt rejtőző szabályos derékszögű dombok mutatják, hogy itt valaha város állt. Lehangoló érzés volt kilométereken át ezen a tájon utazni...


  Egy valaha volt jeles civilizáció szomorú mementója...
Chan Chan mára menthetetlen. Nincs emberi erő ami megakadályozhatná a város teljes pusztulását. Születtek tervek arra hogy teljesen befedjék a viszonylag épen maradt részeket, de ez azon túl, hogy milliókba kerülne, ráadásul nem oldaná meg a problémát, csupán lassítaná a folyamatot. Ha felülről nem is tudna "dolgozni" az erózió, a talajvíz alulról akkor is tovább pusztítaná a falakat. Chan Chan UNESCO Világörökség és a nemzetközi szervezet "végveszélyben van" státuszba tette a romokat. A látogatók ma a város egyetlen viszonylag épen maradt részét látogathatják, a Csudi negyedet. Mi is itt jártunk...láthattuk a város hatalmas főterét, ahol a különböző ünnepségeket, ceremóniákat tartották, utcákat, tereket, lakóházak maradványait, a víztározót, mely mára csak egy zöld fűvel benőtt gödör. Gyakran két méter magasban futó, korlát nélküli ösvényeken haladtunk a falak mentén amit én a tériszonyommal annyira azért nem élveztem:))










  Már közeledtünk a délután négy órához mire Huanchaco-ba értünk. Huanchacot festői szépségű üdülőhelyként írják le az útikönyvek. Ebből az üdülőhely igaz, a festői pedig egy irdatlan nagy lódítás:)) Ennek ellenére érdemes ide ellátogatni ha már Trujilloban járunk, hisz a település tulajdonképpen már Trujillo része és itt lehet megnézni azokat az ősi nádcsónakokat, melyeket még a mocsikák(Moche civilizáció: 1.e. 1oo - i.sz kb 8-9oo-ig), készítettek és olyan jól sikerültek, hogy a halászok a mai napig használják őket:


 Az ősi csónakot a spanyolok keresztelték totora lovacskának(caballito de totora), mivel totorának hívják a nádat amiből készül és a halászok úgy ülik meg mint a lovat szokás(a két lábuk a csónak két oldalán lelóg. Egy hosszú rúd is tartozik a felszereléshez, mellyel eveznek és irányítják a csónakot. Ma már persze, a modern időkben a fiatalok felfedezték, hogy a csónakok kiválóan alkalmasak szörfözéshez és egyéb tengeri idétlenkedéshez is, valamint jó pénzért turistáknak is ki lehet adni bérbe, hogy csónakázzanak kicsit rajtuk:)))



   A festői szépségű településről pedig annyit: az óceánpart rendkívül keskeny, sziklákkal és rengeteg szeméttel teli, lejutni egy korlát nélküli leromlott, balesetveszélyes lépcsőn lehet. Én voltam olyan meggondolatlan, hogy gumipapucsban lementem, így fél percen belül üvegcserép fúródott a papucsom aljába, s mivel a homok nagyon mocskos volt, a talpam vérzett, sürgősen visszamenekültem a betonútra. Részemről ennyi elég is volt a festői tengerpartból:) A még "működő" csónakok előtt "döglöttek" hevertek szanaszét a parton, az enyészet különböző stádiumaiban...:)







  Van viszont még egy dolog ami ehhez a településhez köthető, mégpedig a ceviche. A ceviche az amúgy is világhírű perui konyha egyik zászlóvivője s állítólag itt találták az első nyomokat arra, hogy készítették és fogyasztották az ételt(legalábbis az elődjét) a moche indiánok már 2ooo évvel ezelőtt. 
A ceviche több féle citrom levében pácolt, apróra vágott nyers, fehér húsú tengeri hal, lila hagymával, több féle főtt kukoricával, jégsalátával, főtt hagyományos és édesburgonya szeletekkel tálalva, valamint aji paprikával és friss korianderrel fűszerezve. Naná hogy nem hagytam ki, hisz imádom:))


  Minden nemzetre jellemző azt hiszem, hogy szuvenírként mindenféle bóvlit megpróbálnak rásózni az egyszeri turistára és Peru a bóvligyártásban abszolút élen jár, de az amit Huanchacoban láttam még az én edzett szemeimben is kiverte a biztosítékot:))) Mini nádcsónakok, mini hajócskák, minitányérok, mininyalókák, mini nádcsónak öngyújtók Segítség:)))))




  Mikor továbbindultunk Huanchacobol ismét keresztül kellett verekednünk magunkat a városon, mert a város túloldalán levő moche emlékhelyekre készültünk. Némi trujilloi csendélet, hogy lássátok merre jártunk:




  A nap további részében végre elérkeztünk a moche civilizáció emlékeihez. ezt vártam jobban, mert tudtam hogy a legérdekesebb dolgokat majd itt fogjuk látni.
  I.e 1oo - i.sz 8oo-9oo körül járunk. A nap folyamán eddig végiglátogatott Chimu kultúra ebből a jelentős, csaknem ezer éves civilizációból fejlődött ki.
Amit erről a civilizációról tudni kell az az, hogy a mai Peru északnyugati partvidékére volt hatással és lakói a folyóvölgyek környékét népesítették be. A Moche Birodalomban a mai Trujillo környékének kb 5oo km-es körzetében nagyjából 15.ooo ember élt és elképesztő módon, ez korai civilizáció nem sokkal volt fejletlenebb az őket 1ooo esztendővel követő inkáknál.
  A mocsika indiánok kiváló mérnökök voltak, a folyók vizét öntöző és gátrendszerek segítségével hatalmas területen szét tudták teríteni és így a megművelt területek nem csupán 1-1 folyóvölgyre korlátozódtak, hanem jóval nagyobb területekre. Víztározókat is építettek, hogy szárazság idején is tudják öntözni a földjeiket.
Kukoricát, édesburgonyát, maniókát, sütőtököt, totora nádat és gyapotot is termesztettek. Gyümölcsök közül: lucumát, gyömbéralmát, papayát és maracuját.

  Vályogtéglákból építkeztek, melyeket egymás mellett, alatt és fölött elmozduló blokkokba rendeztek, így az első földrengésbiztos épületeket hozták létre.
  A vályogtéglákat készítésükkor jelekkel látták el, minden nagyobb családnak vagy klánnak megvolt a maga felségjele. 
Óriási, csonka gúla alakú templomokat építettek, a palotáiknak, házaiknak teraszaik és udvaraik voltak. A falakat egyenesre simították és színes festményekkel díszítették.
  Az ókor legjobb kohászai közé tartoztak. Sokkal előbb ötvözték az aranyat és a rezet mint pl az európaiak és a legkülönfélébb fémmegmunkálási technológiákat alkalmazták.
  Érdemes belegondolni abba, hogy az emberiség történetének legelső századaiban járunk. Mi magyarok(és a világ nagy többsége), ebben az időben kis családokban élt és gyűjtögetéssel, vadászattal próbálta megkeresni a napi betevőjét. Ez a nép, pedig Dél-Amerikában városokat, vízvezetékrendszereket, víztározókat épített, kereskedett és egy jól szervezett birodalomban élte mindennapjait.




  Szintén az ókor legkiválóbb fazekasai közé tartoztak. Gyönyörű színes kerámiáikról ismerjük elsősorban az életüket, szokásaikat...



  Szintén nevezetesek az erotikus kerámiáik. A limai Larco múzeum tetemes mennyiséggel rendelkezik ezekből s ennek megfelelően a múzeum látogatása érdekes élmény. A kezdeti halk csoszogás és sutyorgás teremről teremre haladva előbb halk vihorászásra, majd hangos röhögésre vált...:)


    Kiváló navigátorok voltak. Totora nádból épített hajóikkal egészen messzire is elmerészkedtek, az egyenlítői tenger vidékére, a mai Ecuador partjaira.


  A mochek kedvelt foglalatossága volt az ember áldozat is. Előszeretettel áldozták fel isteneiknek a hadifoglyokat, de ha szükség volt rá(illetve a papság szükségesnek vélte:), akkor a sajátjaikat is szívfájdalom nélkül felhasználták áldozatnak.  Ehhez elég volt baráti párbajokat vívni és aki alulmaradt mehetett a vágóhídra...:)

Az egész napos túrán a legkíváncsibb az egyik legfontosabb moche emlékhelyre a Nap és a Hold templomra voltam. Tudtam hogy a legérdekesebb dolgokat itt fogom látni. Mikor megérkeztünk először a Hold templomot kerestem a tekintetemmel de csak egy sátorponyvákkal borított hegyoldalt láttam helyette. A templom területén folyamatosan folynak a feltárások és a peruiak meg kell hagyni tényleg dolgoznak(míg ott voltunk több régészcsoportot is láttunk):
  Mielőtt felkapaszkodtunk volna a templomhoz, az emlékhely múzeumát tekinthettük meg. A múzeum tárlata azokat a tárgyakat mutatja be, melyeket itt találtak a régészek. Itt már bőven volt mit nézni és olvasni, nem panaszkodtam:) Rajzokon is bemutatták hogyan nézhetett ki a komplexum és a település környezete időszámításunk legelső évszázadaiban..
A múzeum kívülről és pár lopott fotó, ugyanis tilos volt fényképezni  és sajnos be voltak kamerázva a termek, így nem kockáztathattam meg a büntetést:))) 






Amikor elkezdtünk felkapaszkodni a Hold templomhoz nem sokat láttunk, mivel az egész épület sátortetőkkel van körbekerítve...


   Hogy mégis legyen valami elképzelésetek arról mi áll itt, íme egy fotó a Hold templomról, a Cerro Blanco(Fehér hegy), lábánál. A komplexumot a spanyolok sajnos megtalálták, az ő kezük nyomát viseli az épület. A lyukak mind az aranyat kereső spanyolok által vájt rablójáratok. Némelyik ház nagyságú...


A Hold templommal átellenben elhelyezkedő Nap templommal még kegyetlenebbül bántak el: úgy próbáltak hozzájutni a falak közt rejtőző aranykincsekhez, hogy egész egyszerűen eltérítették a Moche folyót és elmosták a folyó vizével az agyagtéglákból emelt templomot. A legnagyobb és legfontosabb része az enyészeté lett, ásatások és régészeti munka nem is folyik benne. Ennyi ami mára megmaradt belőle(a képet a Hold templom magasságából készítettem)


  Egy külső szemlélő azt mondhatja mi ebben  szenzáció?! Végülis "csak" egy hatalmas kupac sár. Nem...nem csak az. Ez a templom ennek az időszámításunk előtt indult, közel ezer esztendeig fennmaradt civilizációnak egyik központi települése és temploma. Közigazgatási és vallási központ lehetett egykoron.Természetesen mikor megépítették nem így nézett ki. Van viszont róla makett amit megmutathatok...hogy milyen és mekkora lehetett ez az épület több mint 1500 esztendővel ezelőtt(kép forrása:http://ittavege.blog.hu/) :


  A Hold templomban már nagyon régóta folytak ásatások, hisz sosem volt ismeretlen a tudósok számára, viszont óriási mérete miatt egészen a közelmúltig őrizte titkait.
Ez a templom is az akkori építészet szokásai alapján készült: vagyis megépítettek egy templomot, s a következőt, az eredeti köré építették. Hogy miért építettek újabb templomokat a régiek köré arról csak találgatások vannak. Valószínűleg valami nagyobb természeti csapás(pl El Niño jelenség mely nagy szárazsággal majd óriási áradásokkal járt) után az isteneknek tett felajánlásként, vagy esetleg egy nagy uralkodó halála lehetett az ok újabb templom emelésére.
Az itt dolgozó régészek egyre több falrészletet tisztítanak meg..





Ezen a fotón a régi(tehát belső) templom fala látható:


  Eredetileg így nézett ki:



  A legalsó sor bal oldalán az őrök láthatóak, akik kötélen vezetik a meztelen áldozatokat. A fölötte levő sorban papokat láthatunk, akik feltehetően kántáltak és táncoltak a szertartás alatt.
Az áldozatok kivégzése nem a főtéren az emberek előtt zajlott(ott feltételezhetően csak egy ünnepi szertartást láthattak az emberek). A kivégzések a templom belsejében zajlottak, zárt térben, a papok szeme láttára. Tudnunk kell, hogy bár alkalmazták az emberáldozatot a mochek, de csak nagyon komoly alkalmakkor. Áldozatnak lenni ebben a civilizációban óriási megtiszteltetést jelentett. Az áldozatok többségében fiatal férfiak voltak(de akadtak nők is más templomoknál), ezek lehettek hadifoglyok és saját harcosaik is, akik párbajoztak és a vesztes mehetett a vágóhídra:) Valami emberség is mindenképpen volt bennük, mert az áldozatoknak kivégzés előtt egy kaktusznak a nedvét adagolták, mely egyrészt erős kábítószer, másrészt elzsibbasztja a bőrt és érzéketlenné teszi. A kivégzés két módon történt vagy simán fejbe kólintották szerencsétleneket egy irdatlan(és ebben a korban használatos)buzogánnyal, vagy a torkukat vágták el. A vérüket egy kehelybe fogták fel és az uralkodóhoz járultak vele, aki az áldozatot a hegyek istenének ajánlotta fel. Lévén a moche civilizáció megélhetése a hegyekből érkező(vagy épp nem érkező), víztől függött. A Hold templonál több mint 6o fiatal férfi áldozat holttestét találták meg egy kupacban, akiket 5 különböző időpontban végeztek ki. Az áldozati szikla, ahol a holttestekre ráakadtak:


  A Hold templom másik nevezetessége a "mítoszok fala", mely valami elképesztő mestermű - órákig tudod nézni a rengeteg állat, ember, vagy épp mítikus lény ábrázolást, anélkül hogy ráunnál:)



Még néhány érdekesség a moche civilizációról:
Lövések az éjszakában...
  A moche kultúra még a felfedezése után is sokáig rejtély volt a tudósok és kutatók számára, hisz több évtizedig nem találtak egyetlen ún "királysírt" sem. Márpedig az előkelőségeket és uralkodókat valahova temetni kellett. Ennek ellenére 1987-ig nyomuk sem volt. Aztán arra figyeltek fel a hatóságok, hogy (ahogy az Peruban megszokott), elkezdtek feltünedezni a fekete piacon értékes aranyleletek a régmúltból. Egy perui ugyanis ha őskori leletekre bukkan nem bejelenti a hatóságoknak, hanem a lehetetlent is megpróbálja hogy minél több pénzt csináljon belőle. De mivel kapzsi is, rendszerint túl gyorsan és ügyetlenül kezdi el eladogatni a leleteket és így óhatatlanul előbb vagy utóbb feltűnik a hatóságoknak vagy a régészeknek. Peru legtöbb őskori lelete így került elő és amit nem tettek tönkre a spanyolok anno(mert nem bukkantak rá), azt a jelenkori "civilizált" perui ember elintézte. Magyarországon ha mondjuk Józsi bácsi a hátsó kertjében rátalál kapálás közben pl egy római kori temetőre, akkor elballag a polgármesteri hivatalba hogy bejelentse. A peruiak többségének a fejében ilyen elvetemült gondolat, fel sem ötlik:) Egyáltalán nem érdekli, hogy az országa régmúltjának és büszkeségének egy darabjára lelt rá: baltával és fejszével esik a neki a sírnak vagy templomnak hogy minél több kincset megkaparintson még mielőtt rátalálnak a hatóságok. Ennek következménye hogy még a spanyolok által ki nem fosztott romokból is csak a romok maradnak mire a hatóságok is ráakadnak a leletegyüttesre. Csaknem ez lett a sorsa az első moche királysírnak is, amit egy holdvilágos éjszakán egy perui paraszt felfedezett. Ezúttal szerencsére elég gyorsan lépett a hatóság, lenyomozták hol kerültek eladásra az aranytárgyak és ráakadtak a forrásra. Hozzátenném az elbeszélések szerint a túl sok aggyal nem rendelkező vaquero(kincsvadász)  a helyi ivóban egy aranydarabkával kívánta kifizetni az elfogyasztott tetemes mennyiségű alkoholt, amit legurított a torkán, így aztán nem csoda hogy hamar a nyomára bukkantak:) A sorsát nem is kerülte el - egy elég sok vitát kiváltott akció során lelőtték a rendőrök. Azt gondolnánk, hogy innen aztán biztonságban volt a leletegyüttes, holott egy frászt. A helyiek csak most gőzöltek be igazán, hogy megtudták: hihetetlenül értékes királysír került elő. Aki élt és mozgott rohant fejszével, baltával, lapáttal az ásatás helyszínére. A régészek megkezdték a munkálatokat az ásatásokon, óvatosan ecsetekkel az egyik oldalon, a vérszemet kapott vaquerok lényegesen durvább módszerekkel: baltával és fejszével a másikon. Végül fegyveres őrjáratokat kellett szervezni és lövésekkel távol tartani a begőzölt falusiakat, a régészek pedig szó szerint úgy voltak kénytelenek dolgozni hogy a hátukon lógott közben a puska is...
  A parasztokat persze lehet sajnálni hogy jaj szegények, hát nekik is élni kell valamiből! Igen...ez a legegyszerűbb módja: a kincsrablás. Kevés munka, sok pénz. A kár azonban amit okoznak emberi ésszel fel sem fogható. A baltával, fejszével "dolgozó" kincskeresőket csak az érdekli, hogy aranyra és más értékes leletre bukkanjanak ezért a leletek teljes környezetét az építményekkel együtt lerombolják, ha sírt találnak, teljesen szétdúlják és lehetetlenné teszik később a régészek számára, hogy a történelem kirakós-kockáit összeillesszék. Szó szerint az emberi történelem darabkáit dúlják szét, semmisítik meg  ezek az emberek, arról nem beszélve, hogy a feketepiacon értékesített leletek 99%-ban külföldi(főleg USA beli), műgyűjtőkhöz kerülnek és örökre nyomuk vész az emberiség számára. 
A milliomos műgyűjtők ha lehet még nagyobb bűnt követnek el. Mondhatjuk a vaquerokra, hogy primitív csőcselék, nem fogják fel a kárt amit okoznak, de ezek a "műgyűjtők" igenis felfogják...és azzal hogy felvásárolják a leleteket, közvetlenül a lelőhelyek szétdúlását támogatják.

Lord Sipán, azaz Sipán Úr nyughelye:
  A régészek szó szerint versenyt futottak az idővel és a csőcselékkel, de nem hiába: ami előkerült az volt az első érintetlen moche királysír. Amikor a régészek ásni kezdtek, egy idő után egy deszkákkal elzárt sírkamrára bukkantak. Amikor felnyitották, akkor egy rézpántokkal megerősített koporsót találtak benne. Szó szerint elakadt a lélegzetük, hisz a mochek maximum gyékényekbe burkolták a "gazdagabb" halottakat. Ha valakinek koporsót építettek, akkor annak valami akkora uralkodónak kellett lennie, amilyenre eddig soha nem bukkant senki. 
És nem csupán ennyi volt. Az érintetlen sírkamrában Sipán úrral együtt még 6 embert temettek el: 3 fiatal hölgyet ünnepi öltözetben(ők valószínűleg az elhunyt feleségei vagy ágyasai lehettek és fejtől-lábtól helyezték el őket), egy 9-1o év körüli gyermeket, két harcost(valószínűleg ők katonai vezetők voltak és az uraság két oldalán kaptak helyet), valamint az elhunyt úr kedvenc háziállatát, egy kutyát és két lámát is. 
  A sírkamra egyik falában pedig egy ülő fiatal harcosra bukkantak, melynek levágták az egyik lábát. A feltételezések szerint az ő dolga volt az elhunyt úr, örök álmát őrizni, s a lábát azért vágták le, hogy soha ne hagyhassa el a sírt. 
Lord Sipán sírkamrája:


  Annyit mindenesetre leszögezhetünk, hogy ebben a korban nem volt ajánlatos egy gazdag úr feleségének vagy ágyasának lenni, mert hiába a gazdagság és a jólét, ha elpatkolt a szerencsétlen. akkor az a közvetlen környezete számára is a halálos ítéletet jelentette.

Sipán úrból, mivel teljes harci díszben,több kilónyi fémmel a testén temették el, sajnos nem sok minden maradt(a fém szétmarta a csontokat), de annyit meg lehetett állapítani, hogy 35 éves kora körül érte a halál, hogy miként és miért azt nem tudjuk. Valószínűleg főpap és uralkodó volt a maga idejében és körülbelül i.sz 3oo körül hunyt el. Nyakában egy csodaszép nyaklánc volt, mely tíz szem mogyorót formált. 5 aranyból készült, mely a napot szimbolizálta, 5 ezüstből és ez a holdat...



  Megjelenése nem lehetett mindennapi(hiszen a teljes öltözete megmaradt így tökéletesen rekonstruálható volt az ő és a hadvezérei öltözete). A szemébe az uralkodónak senki nem tekinthetett félig istennek, félig embernek tartották...


  A területen amúgy ahol Sipán úr sírját találták, azóta több fontos sírt is feltártak.
2006-ban robbant az újabb tudományos bomba, amikor egy hölgy uralkodó sírjára is rábukkantak. A Lady Cao névre keresztelt múmia megtalálásáig mindenki meg volt győződve hogy az ősi Peruban csak férfi uralkodók voltak, de Cao asszony erre rácáfolt:) Testét tetoválások borították(pókok, majmok, kígyók stb) és őt is teljes ünnepi díszben, ékszerekkel helyezték sírjába.


  A Hölgy 15o évvel később élt és uralkodott a Moche Birodalomban Sipán Úrnál és mivel teste szinte teljes épségben megmaradt az is megállapítható, hogy egészen fiatalon, 25 éves korában érte a halál, valószínűleg szülés miatti komplikációk következtében. Maradványait az El Brujo régészeti komplexumban lehet megtekinteni, mintegy 6o km-re északra Trujillotól. Sajnos ez az én programomba nem fért bele, de legközelebb sort kerítek rá:)

A mi programunk a Hold templomnál ért véget, s mire beértünk a központba ránksötétedett. Mivel előző este fürödtem utoljára s mögöttem egy izzasztó hosszú nap állt, jpbban vágytam egy zuhanyra mint egy tányér ételre,(pedig enni is előző este ettem utoljára). Amikor visszavittek a hostal elé(akik a tourt szervezték), gondoltam ők majd szivesen segítenek rajtam és megkérdeztem hogy mennyiért zuhanyozhatnék le valamelyik szobában(mivel a buszom 3 órával később indult vissza Limába nem alhattam ott). A recepciós kedvesen közölte, hogy egy szoba egy éjszakára 9o solba(9000Ft)-ba kerül. Felhívtam a figyelmét, hogy nem szándékozom ott aludni és kizárólag a fürdőszobát használnám mintegy 15 perc erejéig. Ő közölte, hogy az ugyanannyiba kerül mint a szoba egy teljes éjszakára. Hogy hova szerettem volna elküldeni magamban az nem publikus:) Viszont mivel 9oooFt-ot nem szándékoztam fizetni egy zuhanyozásért a legegyszerűbb megoldáshoz folyamodtam amit ilyenkor Peruban tehet az ember: megkérdeztem hol a legközelebbi piac. Peruban ugyanis az összes piacon van zuhanyzásra is lehetőség. Megtaláltam hamar és az első aki az utamba került az egy avokádó árus hölgy volt:)))





  Hamar megtaláltam a zuhanyzókat és kemény 4 solért(4ooFt), végre lezuhanyozhattam. A hátránya a piacos fürdésnek az, hogy meleg viz az sosincs, így sűrűn káromkodva és néha fél lábon ugrálva tudtam csak hajat mosni:)) A fürdő után a második kívánságom egy (illetve inkább több:) tál meleg étel volt, lévén 24 órája nem ettem. Nem sokat teketóriáztam: kilépve a piacról megláttam egy éttermet, berobogtam és az étlapról az egyik kedvencemet választottam(Chicharrón de pollo-csirketöpörtyű-pácolt és bundázott csirke szeletek) és hozzá egy adag salátát. Nem maradtam éhes:)



 Amikor megettem mindent, elköszöntem és épp ki akartam lépni az étteremből amikor a pincér utánam jött:
- ugye taxival megy haza?
Mondtam, hogy igen persze. Erre annyit mondott, hogy kijön velem és fog nekem egy taxit, mert már besötétedett és ez nem biztonságos környék. Pfff....tényleg ez lehet Peru legveszélyesebb városa gondoltam magamban, mert 7 év alatt erre nem volt példa hogy kijöjjön velem a pincér taxit fogni az étterem elé:))) Mindenesetre szépen megköszöntem beültem a taxiba és azon gondolkodtam, hogy még bemegyek a főtérre fotózni. A taxisofőr közölte hogy ő ezt a helyemben nem tenné:) Na ismét sikerült e legjobb helyre jönnöm:)) Peruban ha más nem is de egy város főtere rendszerint nem szokott veszélyes lenni. Ha a helyiek mégis annak tartják, akkor arra jó okuk van. Mit tehettem kivitettem magamat a buszterminálra, melynek a belsejét mindenki biztonságosnak ítélte még sötétedés után is:) röpke 9 óra alatt visszavitt a busz Limába viszont aludnom semmit nem sikerült, ugyanis elromlott a klíma a buszon és az ablaktalan buszban kb 4o fokban izzadtunk 9 órát. Mire megérkeztem a fővárosba olyan álmos voltam, hogy állva el akartam aludni, ezért gyorsan elcaplattam egy kávét meginni, amiből végül étkezés is lett, legalább azzal is telt az idő(a csatlakozásom 4 óra múlva indult). A választottam ezúttal egy klasszikus perui étel a lomo saltado lett(wokban pirított hagyma, fokhagyma, husi, sok paradicsom, paradicsompaprika, citromlével megbolondítva és sült krumplival összekeverve:)


  Mire elfogyott még mindig két órám volt a csatlakozásig és annyira kimerült voltam, hogy vagy 5o ordítozó ember és hangosbemondó mellett a bőröndjeimre borulva egy percen belül elaludtam. Maga a csoda volt, hogy a buszom indulása előtt 15 perccel felébredtem és nem késtem le a buszomat Tacnába. Szerencsére ezúttal működött a légkondi, az útra nemigen emlékszem ugyanis a 22 órát szinte egyhuzamban végigaludtam a chilei határig:)






3 megjegyzés:

  1. Nagyon jók az úti beszámolóid, amúgy egy hős vagy, én nem bírnék ennyit alvás és komfort nélkül :-)
    A régészeti leletek feldúlása szerintem Mo-n is hasonlóan megy. :-) Lásd Seuso-kincsek.... :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen:) Nem vagyok hős, mert én is alig bírtam ki(főleg fürdés meg alvás nélkül:)), csak a kíváncsiság munkált bennem - és az erősebb volt a fentieknél:) Utólag azt mondom megérte, de nem biztos, hogy újra hajlandó lennék végigcsinálni:)

      Törlés