Az Atacama sivatag rejtelmei és Laci vizilósteak-je:)

  A San Pedroi túránk úgy kezdődött, hogy hazaértünk a Chungara tótól Aricába. Egy délutánra mégsem foglalhattunk szállást, viszont azonmód koszosan sem akartunk buszra szállni, ezért használtuk a buszterminál létesítményeit és lezuhanyoztunk a fizetős zuhikban:) Nem mondom, hogy full komfort volt, lévén nem volt meleg víz. Ez elég gyakori errefelé meleg égövön. A csapvíz itt nem hideg. Ok nem is meleg, de elviselhető hőmérsékletű zuhanyozáshoz. Némi sikítozás után aláálltunk és lefürödtünk. Pénzt váltottunk, bekaptunk valamit és indult a busz San Pedroba. Illetve előbb Calama városába, mert nem találtunk közvetlen járatot. Laciék számára teljes meglepetés volt a chilei buszok relatív kényelme(lábszártámasz, szinte teljesen hátrahajtható ülések, nagy távolság az üléssorok közt stb), és lelkesen megörökítettek minden buszt amire felszálltunk:)

  Este 2o.3o-kor indultunk és reggel 6.3o-ra érkeztünk meg Calamába. Szerencsére a csatlakozás San Pedro de Atacama-ba egy óra múlva indult. Épp egy kényelmes forró kávézásra futotta csak az időnkből.

  Amikor megérkeztünk a faluba, a jó előre telefonon lefoglalt szállásunkra siettünk, ahol a teljes meglepetés várt:) Hiába foglaltam le a szobákat, az ott dolgozó hölgy nem tudott róla és csupán egy 1 ágyas és egy 3 ágyas szobája volt szabad. Mikor megkérdeztem mi lett a matrimonial(házastársi), szobával annyit mondott, hogy hát ugye nem nála hanem a főnöknőjénél foglaltam:) Úgy látszik a főnök szava nem sokat számít Chilében:)) Végül mit volt mit tenni, beköltöztünk a felajánlott két szobába. a Laciék az egy ágyasba(bár én rögtön mondtam, hogy menjenek a 3 ágyasba, nem akartak). A szállás jó volt, csöndes, kellemes kertecskével a közepén, műanyag székekkel asztalokkal. Fölébünk pedig egy hatalmas fa koronája borított árnyékot. Évek óta itt szállok meg San Pedroban, szeretem ezt a helyet. Most sem okozott csalódást annak ellenére, hogy nem kaptuk meg a kért szobákat. A fürdők, szobák,  tiszták voltak, a hostal csendes(hisz ide az emberek azért jönnek, hogy láthassák a környék látnivalóit. Az összes túra pedig hajnalban indul, így mindenki korán fekszik). Egyetlen estére fáztunk rá. Megérkezett vagy tíz fiatal. Eleinte találgattuk honnan jöttek, de hamar rájöttünk, hogy izraeliek. Ők úgy gondolták a teljes hostalt kibérelték: óriási bulit rendeztek a közös kertben(ahova mindenkinek az ablaka nézett), vedeltek mint az eszelősök, ordítottak, de ez még nem lett volna elég, még valami tuc-tuc zenét is bekapcsoltak és discoztak.  A hostal tulajdonosa és vagy 2o szerencsétlen lakó hiába szólt rájuk többször is, csak akkor szedték a sátorfájukat és takarodtak el örökre, mikor a hostal tulajdonosa kijött a kezében a mobiljával és közölte, hogyha most azonnal nem lesz teljes csend, akkor hívja a rendőrséget és beviteti őket alkoholizálásért és csendháborításért. Mit mondjak nem öregbítették az izraeliek jó hírnevét:) De szerencsére másnapra eltakarodtak.

  Megérkezésünkkor Laciékat otthagytam a hostalban pihegni, én meg elrobogtam leszervezni minden napra előre a túrákat. Már tudtam mit kell nézni 1-1 túránál, így próbáltam a lehető legtöbb látnivalót kínáló tourra befizetni. Az első kirándulást  rögtön délutánra szerveztem, hiába buszoztuk végig az éjszakát. A Hold völgyébe és a Halottak völgyébe indultunk délután 4-kor. Ez a túra engem is meglepett. egy olyat választottam, ami felsorolt egy csomó olyan helyet amiről soha életemben nem hallottam, pedig kétszer voltam már ezen a kiránduláson, de úgy látszik San Pedro és 1-1 jó túravezető még itt is tud újat nyújtani. 

  A mikrobuszunk először egy kilátóhoz vitt, ami a halottak völgye mellett található. Minden Hold völgye túra ezzel indít, ezért erre számítottam is, hogy ezt látni fogjuk ismét. A Laciék kiváló betekintést nyerhettek az Atacama sivatag világába. A táj holdbéli...a legtöbb helyen akár 1oo éve sem esett eső. A föld legszárazabb sivatagában vagyunk. Ehhez képest a Szahara, maga az oázis...

 

   Visszaszálltunk a mikrobuszba és indultunk tovább a Halottak völgyébe. A túravezetőnk össze akarta rázni a kis csapatot, így már mindenkiről kiderült ki honnan jött. Teljes meglepetésünkre egy hostalba kerültünk egy fiatal magyar lánnyal és a spanyol barátjával(aki nem mellesleg egyetemen hallgat MAGYAR NYELVET és már egész szépen elboldogult magyarul is:), mi több erre a túrára is véletlenül együtt mentünk:) Hallottam már sokféle történetet arról, hogy miért is Halottak völgye a halottak völgye, de a leghitelesebbnek az a történet tűnik, aminek valóság alapja is van. A túravezetőnk is ezt mesélte el még a mielőtt kiengedett volna minket a mikrobuszból. San Pedro folyójának a völgyét az ősi időkben a LICANANTAY indiánok lakták. A zárt, csendben fejlődő közösség, várost épített magának, melynek meglepően épen maradt romjait ma is láthatjuk és gazdálkodott a folyóvölgyben. Előbb az inkák, később a spanyolok érkeztek meg. A spanyolok nem sokat teketóriáztak. Állítólag "nem értettek szót" az indiánokkal és több mint 15oo embert a legkegyetlenebb módszerekkel helyben lemészároltak...
  Amikor a túravezető idáig ért a történetben, a spanyol fiú felugrott a kocsiban és kiáltozni kezdett: NEM ÉN VOLTAM!! NEM ÉN VOLTAM!!! Mondanom sem kell bombaként robbant a röhögés :))))))) Miután megnyugtattuk, hogy senki sem gondolta, hogy ő mészárolta le az indiánokat, kiszálltunk és elindultunk a rövidke kanyonba, ami a Halottak völgyéhez vezet.
A Lenke amint megpillantotta a panorámát csak annyit tudott mondani: Úristen de gyönyörű...mit lehet mondani?? Tényleg az..

  A túra következő állomása a Só-kanyon volt. Már a neve is érdekesen hangzott, az meg pláne, hogy a túravezető közölte, hogy csak fiataloknak, vékony testalkatúaknak, sportos emberkéknek ajánlott végigmennie rajta, akiknek jól tapad a cipője. Mi a Lacival azonnal tudtuk, hogy mi egyik feltételnek sem felelünk meg, de a Lenke bátran bevállalta a dolgot. Persze mi is elindultunk a csapattal és egy jó darabig bírtuk is követni őket a szűk kanyonban, de amikor négykézláb küldték be a csapatot az egyik sziklarepedésbe, mi inkább hátramaradtunk és fotóztunk:)) A sötét kanyonban csak felfele tudtunk fotózni, de a só rajzolata gyönyörűen kirajzolódott az összes sziklán:

  Jelentem ezen a sziklán még átmásztunk a Lacival...és egy sor másikon is:)

  Nézzétek meg ezt: ezen az S alakú sziklafolyosón úgy tudtál átmászni, hogy ráhasaltál és úgy tornásztad át magad rajta:) A fejünk fölött lógó sziklatömböt(ami alatt átcsúsztunk), csak a jó ég tudja mi tartja fenn, mert egy hatalmas repedés töri ketté:

  De amikor az idegenvezető beküldte a csapatot négykézláb egy sziklahasadékba, na mi ott fordultuk vissza és inkább a visszautat küzdöttük végig újra:)) Később az idegenvezető mesélte, hogy mivel sok csapat mászott egyszerre, tumultuózus jelenetek alakultak ki egy-egy szűkebb hasadék körül és megakadt a nép mint a palackban a dugó: se előre se hátra:))) Nem bántam, hogy erről mi lemaradtunk:))) Íme a megfáradt hős mászók, amint kiértek a labirintusból(köztük Lenke is narancssárgában:):

  A következő programpontunk a 3 Mária volt. Erről se hallottam soha semmit az előző túrákon, így kíváncsian vártam mit fogunk látni a sivatagban:))) Nos egy kőszobor együttes volt, amit nagyon furcsa alakúra csiszolt a szél és a homok. A pap aki látta és akinek mindenről a földön valamely bibliai történet jutott az eszébe, a kereszt aljában térdeplő asszonyokat látta meg bennük, így lett ez a neve szoborcsoportnak. Az idegenvezetőnk szerint pedig mindenki azt lát bele amit akar, a lényeg, hogy hihetetlen mikre képes a természet. Bármely absztrakt művész simán elbújhat mellette:)

  A szoborcsoport megtekintését színesítette a következő eset: ez a látványosság is, mint minden természeti látnivaló Chilében, kövekből kirakott kis utacskán volt megközelíthető. Onnan kilépni az érintetlen területre, súlyos bírság lehetőségét vonja maga után. A sivatagban fújó erős szél viszont lekapta egyik turistatársunk hatalmas, égszínkék kalapcsodáját, mellyel az erős nap elől kívánta védeni fejét és teste jelentős részét...ha nem az egészet:) A kalap vidáman szárnyalt a szélben, mélyen a tiltott területen belül. Pillanatnyi tétovázás volt mit tegyünk: hagyjuk, hogy a rikító fejfedő egy erősebb fuvallat miatt esetleg az egyik térdeplő Mária fején kössön ki, vagy kockáztassuk a bírságot és beszaladjon érte a gazdája. Végül úgy döntöttünk, hogy pár lépésnyom a homokban kevéssé feltűnő a sivatagban, mint egy hatalmas égszínkék ejtőernyő, így a gazdája beloholt érte és kihozta:)
  Már csak az maradt vissza a túrából, amiről az egész tour a nevét kapta: A Hold völgye. Persze ennek is megvan a maga története Chilében. Több variációt hallottam már erről is(minden túravezető más és mást mond, de az internet is széles tárházát kínálja a magyarázatoknak). Állítólag ez az óriási és minden szerves anyag nélküli terület emlékeztet a leginkább a földön a Hold felszínéhez és ezért nevezték el így. A másik szóba jöhető magyarázat, hogy Gustavo atya(aki egy igen jelentős személyiség volt San Pedro de Atacama életében - érdemes megjegyezni a nevét), belga férfi, ő kezdte el kutatni a Loa folyó völgyét és fedezte fel, az őslakosok városát és nyomait. Óriási gyűjteményt szedett össze ő egyedül, így San Pedro de Atacama legnagyobb régészévé nőtte ki magát. Miután ő alapozta meg a gyűjteményt, San Pedro régészeti múzeuma is az ő nevét viseli. 198o-ban hunyt el és kérésére, San Pedro de Atacama-ban helyezeték örök nyugalomra. Elképesztő régészeti munkásságáért(25 évet szentelt az életéből az "Atacama kultúra" kutatására), 3 legnagyobb chilei egyetem is díszdoktorává választotta.
  Nos ez a férfiú, napokat, heteket bolyongott az Atacama sivatagban, leletek után kutatva, s mert szerelmese volt a tájnak,egyszer holdtöltekor látta meg ezt az ominózus völgyet...a látvány hatására, ő nevezte el a helyet, a hold völgyének...mit mondjak? Látva a fotókat, meg tudom érteni...

  Mi sajnos nem voltunk itt holdtöltekor, de azért pár kivételes képet sikerült készítenem szerintem. Ezt a területet, bár a világon semmiféle szerves anyag nem található itt, Chile, elképesztő módon, a Flamingó Nemzeti Parkhoz csatolta és azóta fokozottan védett, természetvédelmi terület. Hogy miért nyilvánították védetté és őrzött területté a világ legszárazabb sivatagát? Arra is van magyarázat. Képzeljük el, hogy mit művelhetne a lent látható dűnékkel, érintetlen területekkel egy eszement motoros vagy quados vagy akárcsak ne adja Isten 1-2 Hummer-es:))

  Kezdett lemenni a nap és a túravezetőnk úgy gondolta némi szíverősítőre van szükségünk ahhoz, hogy megmásszuk az előttünk levő dombot, melynek tetejéről a legszebb a naplemente, ezért mindenkinek kiosztott igény szerint egy vagy több pisco sour-t:)

 

A lenyugvó nap képei a hold völgyében:

 
  Mi a túrák után, amikor hazaértünk délután a  hostalba, rendszerint fáradtan lerogytunk a kerthelyiségben, coca teát és kávét szürcsölgettünk, megbeszéltük a nap látnivalóit, eseményeit vagy csak szimplán néztünk ki a fejünkből. Kellemes volt ez a mindennapos lazulás a kertben. A napjaink a továbbiakban ugy teltek, hogy lefürödtünk, aztán némi csendespihenő, kis alvás után elindultunk elkölteni az egy nap egyszeri étkezésünket. Én egy nap csak egyszer eszem, estefele és szerencsére a Laciék is ilyenek voltak. Tradícióvá vált szinte, hogy 1-1 helyen ahol hosszabb időre tábort vertünk, kiosztunk magunknak 1-1 drága, ünnepi étkezést:) Általában az utolsó nap költöttük el ünnepi vacsinkat, de San Pedroban mindjárt az első napon fejedelmien étkeztünk:) Laciék stílszerűen egy üveg chilei bort rendeltek a vacsorához, majd megkérdezték, hogy melyik az étlapon amolyan tipikusan chilei étel. Mondtam, hogy így elsőre a Lomo a lo pobre az tuti chilei:)) Nos a Lomo a lo pobre(steak szegényesen), mindenre hajaz, csak épp nem szegényes ételre:) A Laci steak-je(mely a tojások alatt rejtőzik), szinte két ujjnyi vastag volt, így a továbbiakban "a Laci vizilósteakje" néven híresült el:) Mindannyian mindent megkóstoltunk, így senki nem maradt le semmiről. Az a steak meg kell mondjam, a Laci szavaival élve: "nagyon ott volt":) Állítása szerint egyszer evett hasonlót életében, azt is az USA-ban.

  Mi a Lenkével kevert hústálat kértünk, melyben pácolt, különféle húsok voltak(csirke, marha, malac stb). Nagyon finom volt, bár az edény, amelyben kihozták(hogy forrón tartsa az ételt), olyan nehéz volt, hogy amikor át akartuk nyújtani a tálat a társunknak, az felért egy erőpróbával és minden alkalommal fel kellett állni, hogy végrehajtsuk a mutatványt:)

  Én salátát kértem mellé és csaknem hasraestem a látványtól mikor kihozták. Ez nem saláta volt, hanem inkább műalkotás...és az íze is az volt:)))

  Dugig lakva vánszorogtunk késő éjjel haza a hostalba és bizony nem sokat pihentünk, ugyanis hajnali 4.3o-ra jöttek értünk és indultunk a föld déli féltekéjének legnagyobb gejzírmezejéhez. Erről a kirándulásról szól majd a következő bejegyzés:)

Tegnap kaptam egy mailt Lacitól:)))
Ez állt benne:

Jó estét Kedves Ági!

Jók a beszámolók, élvezettel olvassuk.

Hazudtam.. ez a steak jobb volt mint az USA-beli.

puszi.

  

Vagyis a chilei vizilósteak jobb volt az USA-belinél is:))))))))))))))