A Függetlenség napja Aricában

  Szeptember 18.-a a chileiek számára a létező legnagyobb ünnep az évben. "Fiestas patrias"(hazafias fieszták), illetve "Dia de independencia"(függetlenség napja) néven is fut. 
  Tulajdonképpen az első, spanyol koronától független, Chilei Nemzeti kormány megalakulását és Chilének mint független nemzetállamnak a születését ünneplik ezeken a napokon. Azért írom, hogy napokon, mert ha már a chileiek buliznak, akkor azt nagyon alaposan csinálják:)))) Itt Aricában már múlt hét pénteken elkezdték az arconpörgést és be sem fejezték e hét csütörtökéig:)))
(a hivatalos ünnepnapok 18.-a és 19.-e(Kedd és szerda), a hétfőt a kormány ilyenkor kiadja ráadás szabadnapként, így idén szinte egy hétig tartott az ereszdelahajamat Chilében:) Hogy mekkora ünnep ez itt, mutatja, hogy a párom, akinek az ünnepnapokon dolgoznia kellett, azt a sokkot és tragédiát, hogy nem vehetett részt a hazafias fiesztákon, 25o.ooopeso(125.oooFt), prémiummal próbálták enyhíteni:)

  Az össznépi őrület azzal kezdődik, hogy már egy héttel a hivatalos ünnepet megelőzően chilei zászlókban tobzódik a város. Minden házat fellobogóznak(ahogy észrevettem minél kisebb a ház, annál nagyobb a lobogó:))), az autókon fürtökben lógnak a chilei zászlók, de a középületek sem maradnak ki a  szórásból:)

  A chileiek rettenet kis nacionalisták és ilyenkor aztán kiélhetik magukat:) Érdekes, de a bolygónak ezen a pontján a nacionalizmus nem bűn. Itt az emberek még mernek hazafiak lenni, fel merik vállalni, hogy imádják a hazájukat és ezt minden módon ki is mutatják. Láttam olyan autót aminek az egész teteje, egyetlen nagy chilei zászlóval volt borítva, még a pöttöm kisfiúkat is nemzeti viseletbe, ponchóba és kalapba öltöztetik:)

Volt akit az autó platóján, ünnepi pórázba öltöztetve és frissen kozmetikázva vittek bulizni:)))

  18.-án reggel az ünnepség, a katonai díszszemlével kezdődik. Miután a chilei hadsereg bemutatta mennyire nagy, erős és milyen szépen tud menetelni, kezdődik az buli:)

  Az itteni ünnepség körülbelül úgy néz ki mint nálunk a régi falusi búcsúk. Remélem sokan emlékeznek rá milyen is volt az...céllövöldével, játékokkal, gyerekeknek körhintával, vásárfiával, mézeskaláccsal, egy ideiglenesen felállított bódévárosban. Na a különbség annyi, hogy itt a mézeskalácsot több tonnányi grillezett állat képviseli, úgymint borjú, csirke, disznó meg általában minden aminek kettő vagy annál több lába van:) És az itteni vásárfia sem emlékeztet a magyarországira:)
  Ami azonban közös, hogy felállítanak, itt Aricában a városközpontban, a Morro lábánál(Arica nagy kopasz hegye...jelentése: bástya), egy ideiglenes sátrakból felállított "vásárt". Itt ezt "ramadas"-nak hívják és egész Arica felkerekedik gyerekestül, családostul és reggeltől indul fiesztázni. Ebben a bódévárosban amiből a legtöbb van, az a játék. Céllövölde, játékhal-horgászat a gyerekeknek, meg ami egy vásárban úgy általában lenni szokott. A legtöbb talán(mivel a chileiek teljesen őrült focidrukkerek), a csocsóasztalból van, ahol egész családok folytatnak sokszor szinte vérre menő küzdelmet egymással:)

  De a vásárban talán a gyerekeknek van a legjobb dolguk: millió játék, csak az ő szórakoztatásukra. Aminek szerintem a legnagyobb sikere volt a melegben, egy olyan játék volt amit itt láttam először:) A gyerekeket egy felfújt, átlátszó labdába dugták, aztán egy medencébe hajították őket labdástul...iszonyatos módon élvezték, ennyi sikoltozást és nevetést rég hallottam:)

Gumiasztalból is rengeteg volt, mindegyikben sok-sok gyerek:

  Ami azonban a legjobban kifejezi az itteni vásárváros hangulatát az a szinte két lépésenként, őrült módjára grillező chilei nép. A chileiek számára a buli egyenlő az asado-val, vagyis a szabadtéri grillezéssel. Minden grillező mögött asztalok vannak székekkel. Ha leülsz, rábökhetsz a husira, hogy melyiket kéred és azt is megmondhatod mennyire süssék át neked:)

  Ezen kívül persze minden nemzetinek titulált kaja is minden mennyiségben kapható. Tömve volt minden Empanadassal. Ez ugyan nem chilei találmány, hanem bizonnyal portugál, de a gyarmatosítás miatt egész Dél-Amerikában elterjedt. Az empanadas tulajdonképpen egy sült tészta batyu, amit a legkülönfélébb töltelékkel árulnak. A chilei empanadas két legjellegzetesebbje a marhahússal, hagymával, mazsolával, olívabogyóval, és a főtt tojással töltött empanadas, ezt sütőben sütik. Íme pár kép róla:

A másik tipikusan chilei empanadast tenger gyümölcseivel töltik és forró olajban sütik ki:

  Hegyekben állt a chilei lángos(ne aggódjatok, a nyomába sem jöhet a magyarnak, ráadásul üresen, vagy az elvetemültebbek mustárral vagy ketchup-el eszik. pfff:). A tejföl a világnak ezen a pontján ismeretlen fogalom, sajtot sem jut eszükbe rátenni. Nem egy nagy élmény na:) A tésztája is sokkal sűrűbb és keményebb a magyarénál:

  A következő étel itt "roscas" néven fut, de tulajdonképpen szinte egy az egyben megegyezik a magyar fánkkal:) Itt azonban nem tesznek rá lekvárt, csak porcukorral hintik meg:

 

 Természetesen nem maradhatott ki a  chileiek kedvelt asadot megelőző harapnivalója, a choripan sem.  Ez tulajdonképpen grillezett kolbász, melyet ropogós kenyérbe tesznek, szoktak rátenni majonézt és aji-t(kissé csipős paprikaszószt), gyakran "pebre"-vel kínálják. A pebre tipikusan chilei fűszerkeverék, friss koriandert, apróra vágott hagymát, paradicsomot, olívaolajat, fokhagymát és fűszeres aji paprikát tartalmaz. Erről is mellékelek képet:).

  Édességekből sem volt hiány: Csokiba mártott eperrudat és manzana caramelizada-t vagyis karamellbe mártott almát, gyümölcssalátát nagyon sokat árultak:

 

  Miután a gyerekek elfáradtak és hazavitték őket akkor kezdődik csak igazán a buli. Literszám folyik a sör és csapraverik a boroshordókat is. A tánc hajnalig tart....aztán ébredés után kezdődik minden elölről:) Sokan napokig képtelenek ilyenkor kijózanodni:)))

  A városban Chile nemzeti táncát a cuecát(ejtsd: kvéká), táncoló csoportokba lehet botlani lépten-nyomon. Sokfelé táncolják ezt a táncot Dél-Amerikában, de Argentínában és Chilében tekinthető tradicionálisnak. Minden bizonnyal spanyol eredetű a tánc és már az 18oo-as évek eleje óta ismerik. 1979 óta Chile nemzeti tánca hivatalosan. A táncot párban, fehér kendővel a kézben táncolják és felfogható mintegy kakaskodásnak" is...a férfi(a kakas), incselkedik a tyúkkal:)) Érdemes a következő videón megnézni a férfi miket művel a kendővel a kezében a lány háta mögött:)) Akik igazán jól táncolják, azokat öröm nézni:)

  Aki vásárfiát szeretne, annak sem kell csalódnia. Kirakodóvásár van minden mennyiségben. Mazsolázzunk a kínálatból:) Van itt alpakaszőrméből készített termékek, de indián hangszerek is kaphatóak.

  Mi a napunkat a Morro, tetején kezdtük ugyan, de ezek a képek kerülnek be utolsóként ebbe a bejegyzésbe mégis. Megörökítettük fentről, Arica hegyének tetejéről az ünneplő várost, no meg az óceánt:) Ezekkel a fotókkal búcsúzzunk el Chile és Arica csaknem egy hetes fiesztájától, amivel ez a nép a függetlenségét ünnepli.