Kirándulás Peruba, Tacna városába

  Megemlítés szintjén már nagyon sokszor írtam Tacna-ról, de sosem szenteltem ennek a városnak még egy teljes bejegyzést, pedig bőven megérdemli, annyira hozzátartozik az életünkhöz.

  Tacna a határ perui oldalán levő határváros. Jóval nagyobb mint Arica és iszonyatos ütemben fejlődik a többi perui kisvárossal ellentétben. Ennek sok oka van. Fél Tacna Aricában dolgozik(itt nálunk szinte minden "nana", vagyis háztartási mindenes, gyerekfelügyelő, az perui és általában itt minden nehéz, szakképzettséget nem igénylő munkát a perui vendégmunkások végeznek el). Cserébe viszont Arica gyakorlatilag teljes egésze Peruba jár át bevásárolni, ugyanis kint minden kb a felébe kerül mint Chilében. Nemcsak az élelmiszerek, háztartási eszközök de a szolgáltatások is! Úgymint orvosi ellátás, fogorvosi kezelések, de a fodrászat, kozmetika is kb feleannyi mint itt nálunk. Ennek megfelelően a legtöbb chilei család egy hónapban egyszer tuti átlátogat Tacnába egy nagy bevásárlás céljából, de a hölgyek természetesen mindezt egybekötik a fodrászat és a kozmetikus felkeresésével is:) Így Tacna szinte Arica testvérvárosaként funkcionál és mindenki jól jár ezzel a helyzettel.

  Mi az állandó kishatárforgalom miatt messze Chile legolcsóbb városa vagyunk, igaz viszont, hogy a munkanélküliség itt nagyobb probléma mint az ország egészében amúgy(hisz tele vagyunk fillérekért munkát vállaló peruiakkal).

  El lehet képzelni, hogy ez a helyzet mekkora határforgalmat generál a két ország közt. Számomra teljesen elképesztő módon az egyetlen chilei-perui határátkelőt lezárják éjjel 11 kor és csak reggel 8-kor nyitják ki ismét:))) Nem tudom milyen országhatáron lehet ezt még megtenni, de itt bizony éjjel alvás van:))))))

  Mivel az aricaiaknak amolyan búcsújáró helye Tacna, a peruiak meg ugye hozzánk járnak dolgozni, kialakult egy egészen speciális szolgáltatása a chilei taxisoknak, a "nemzetközi taxi" fogalma:) Átalakították az autóikat úgy, hogy a sofőr mellé is két ember férjen el(így 5 utast tudnak egyszerre szállitani) és reggel 8-tól éjjel 11 ig folyamatosan viszik az embereket Arica és Tacna közt.

  Ezt a chileiek azért tehetik meg, mert az ország MERCOSUR(Mercado Común Del sur - Dél-amerikai közös Piac) tag. Így a chileieknek nem kell használniuk útlevelet, a sima kártya formájú, belföldi személyi igazolványukkal ki-be járhatnak valamennyi dél-amerikai országba(útlevéllel ezt nem tehetnék, hisz az átlag napi 2o-3o forduló alatt tele lenne pecsétekkel az útlevél összes lapja).

  Ez a tacnai kirándulás úgy indult, hogy szólt a párom: holnapután megyünk Tacnába! Ő most Antofagastan dolgozik és kb 11 napot van ott aztán 9 napot itthon és utána ismét meg dolgozni. Így amikor itthon van, akárhova megy, mindig cipel magával, sehova sem akar egyedül menni. Nekem ezt nem kellett kétszer mondani: Naná, hogy megyünk!:)))

  Reggel indultunk és kimentünk a nemzetközi taxiállomásra. Ezt úgy képzeljétek el, hogy egy nagy parkoló udvar, tele fuvarozó autókkal és persze utasokkal:)

  A két ország közt persze buszok is közlekednek(azok is ennek a parkolónak egy másik oldalán állnak meg), olcsóbb is, de a busz akkor indul amikor megtelik, így mi inkább a taxit preferáljuk, mert az sokkal gyorsabb. Az ár busz esetében 2ooo peso(kb 1oooFt), taxival 25oo-3ooo peso(125o-15ooFt), személyenként. Ha taxival megyünk ráadásul a papirokat is a taxisofőr tölti ki, amik a határátlépéshez szükségesek:) A két város közti távolság mindössze 56 km, de ebben persze benne foglaltatik a két határátkelő is.

 A határ chilei oldala:

 

  A határátkelés elképesztően gyorsan megy. A két határ átlépése ritkán vesz igénybe több mint 1o-15 percet. Eszembe jut mindig, hogy anno a magyar határokon hosszú órákon át várakoztunk sokszor a rekkenő nyári melegben és ott nem néha, hanem mindig sokat kellett várni. Itt annak fényében érdemes szemlélni ezt a 1o-15 perces időtartamot, hogy minden autót és minden csomagot átvizsgálnak! Ellenőrzés viszont mindig csak a beléptető ország oldalán van. Amikor pl Peruba megyünk, akkor Chilében nem vizsgálnak csomagot és autót csak Peruban. Mindkét oldalon a chilei igazolvánnyal kb 5 másodperc az átlépés. A vámos lehúzza egy konzolon és ha rendben vagy mehetsz is.

A csomagátvizsgálás is jól szervezett. A beléptető oldalon mikor kiszállsz a kocsidból, minden csomagodat kézben kell vinned. Az autót teljesen üresen, kinyitott ajtókkal és csomagtartóval kell otthagyni átvizsgálásra. A csomagokat pedig egy átvilágító konzolon kell végigfuttatni, ahol vércseszemekkel figyel legalább 4 vámtiszt, te pedig egy olyan beléptető-ellenőrző kapun lépsz át mint amilyen a repülőtereken van. Azért ennyire alapos az átvizsgálás, mert ezen a határon hoznák be a kábítószert Peruból, így nincs kivétel: minden autót és minden csomagot átnéznek. Ha bármelyik autó vagy ember vagy csomag gyanús azt kiveszik a sorból, de a többieket azonnal engedik tovább. Így soha nincs torlódás. Csúcsnapokon, pl amikor hosszú hétvége van Chilében és egész Arica átlódul a határon bevásárolni meg jókat enni Tacnába, akkor is max egy órát vesz igénybe a határátlépés.

A határ perui oldala:

  Illegális határátlépés itt nem létezik, pedig a kutya sem figyeli a két ország közti senki földjét, ugyanis el van aknásítva. A módszer kissé durva, de így tuti egyetlen kábítószercsempész nem tud átjönni:)))) Tény, hogy mivel ezt mindenki tudja, senki nem is próbálkozik.

  Miután belépünk Peruba, vár még ránk úgy 4o km autózás a sivatagon keresztül Tacnába. A chilei taxis Tacna nemzetközi terminálja előtt rak ki. Ez így néz ki belülről:

  Itt tudunk pénzt váltani, bár a chilei pesot szinte mindenhol elfogadják. 

Tacna egyáltalán nem egy tipikus perui kisváros. Annál sokkal kulturáltabb és normálisabb. Ebben közrejátszik nagy mértékben, hogy a chileiek számolatlanul verik el a pénzüket Tacnában, a peruiak pedig a Chilében keresett pénzüket költik el ugyanitt. Ezért a külterületek szokásos nyomornegyedei és sok befejezetlen ház(ez tipikus Peruban...a házak nincsenek sem befejezve sem bevakolva, mindnek a tetejéből vasak állnak ki stb), valamint a szeméthegyek ellenére is Tacna mindenképp sokkal rendezettebb és kulturáltabb összképet mutat mint a perui városok többsége.

Pár kép Tacna központi pálmás sétányáról:

  Imádom ezt a sétányt. Azon túl, hogy gyönyörű, ráadásként még nagyon sok indián nénikével lehet találkozni, akik frissiben meghámozott Tuna-t árulnak. Ilyet csak akkor tudok enni ha Tacnába megyek, mert ez egy alattomos gyümölcs:) Tulajdonképpen egy kaktusznak a termése és isteni finom, viszont első osztályú módon védi magát minden és mindenki elől aki be szeretné kebelezni:). Vagy százmillió láthatatlan, hajszálvékony tüskével borított a bőre, amit gátlás nélkül döf beléd, elképesztő hatékonysággal, még gumikesztyűn keresztül is. Hetekkel a tuna ellen intézett támadásod után is szúr a tenyered és az ujjaid:))) Persze nálunk is árulják, de mivel nem vállalkozunk a megtisztítására, ezért nem veszünk. Viszont Tacnában, a sétányon szinte mindig találunk egy-egy munkában megfáradt, keményre kérgesedett kezű nénit, aki egy késre döfi a tunát, aztán egy másik késsel ügyesen körbehámozza úgy, hogy a gyümölcs húsát egyetlen ujjal sem érinti. Amikor megtisztította, akkor a kés hegyéről veszed el az effektív steril gyümölcsöt és tömöd magadba. Én volt, hogy 2o percen át ott ültem az egyik néni mellett és tömtem magamba egyik tuna-t a másik után:)
   Így néz ki a  növény és a föld ahol termesztik. Meg kell mondjam nem irigylem a tunatermesztőket:) Én arra a földre tetőtől talpig páncélöltözetben merném csak a lábamat betenni:))))

És maga a gyümölcs egészben és megtisztitva:

   Miután kis sétát tettünk a városban, a párom azonnal enni akart:) Tipikusan chilei a reakciója amúgy:) Ha kimennek Tacnába azonnal enni akarnak. Nem véletlenül. A perui gasztronómia mára világhírű és abszolút méltán(ebben a bejegyzésemben olvashattok róla). Minden chilei aki átmegy a határon először is valami finomat akar enni:))) Így elvitt abba az étterembe ami bár a kinti viszonyokhoz nem olcsó, de cserébe óriási ételkínálattal rendelkezik. Az utcai vevőcsalogatójuk így nézett ki, de az éttermet is lefotóztam:

 

..Peruban nagyüzemben fogják a népet a kajáldákba. Erről az étteremről például mit sem tudtam, hisz egy 3 szintes bevásárlóközpont 4.szintjén volt, de a párom egy évet élt Tacnában, így ismeri  a  várost mint a tenyerét. Amint megközelítettük a bejáratot, azonnal lerohant egy az éttermet reklámozó fiú, az orrunk alá tartott egy étlapot és sorolta a leghíresebb perui ételeket amit náluk mind megkóstolhatunk:) Mivel a párom eredetileg is ide akart jönni, hagytuk, hogy a fiú betuszkoljon minket az épületbe, aztán beszuszakoljon a liftbe és biztonságban felvitessen a 4.-re, ahonnan már sehova nem tudunk szökni mert az már az étterem:)))

  Amint leültünk megkaptuk az étlapot és bogarásztunk bogarásztunk, mígnem arra jutottunk, hogy Menü-t eszünk. Ez itt Tacnában úgy néz ki, hogy van 5 féle előétel(köztük többféle leves is), 6 féle főétel és 3 féle desszert. Kiválasztasz magadnak egy előételt, egy főételt és egy desszertet és ez kerül 12 sol-ba, kb 95o Ft-ba. Ne nevessetek, mert ez itt egyáltalán nem számít olcsó árnak:) Ettem én már Peruban isteni ebédeket 3 sol-ért(24oFt), is:)))) Naszóval nekiálltunk tanakodni az 5 féle előétel közül melyiket is válasszuk, de én nem tanakodtam sokat, mert az egyik a ceviche volt:) Ez az étel a perui konyha egyik zászlóvivője és nem véletlenül. Eszméletlen finom :) Íme az én adagom:

 

  A Ceviche tulajdonképpen többféle citrom levében pácolt nyers tengeri hal és különféle tengeri herkentyű. Ez nem követi a japán konyha hagyományait, hisz az apróra vágott halszeletekkel a citromlé reakcióba lép és kimarja, szinte megfőzi azt. Lila hagymával, két féle kukoricával kínálják. A mi adagunk alján 3 féle szelet hajában főtt burgonya is rejtőzött, köztük az egyik édesburgonya, amit most ettem életemben először, de menten levett a lábamról. A ceviche Peruból indult világ körüli útjára, mára már a világ minden tengerparttal rendelkező országában árulják, de meg kell mondjam Peruba kell menni, hogy az igazi cevichét megkóstolhassuk:))

  Másodikra én bundázott tengeri halszeleteket kértem vegyes körettel és salátával. Az ételt bizony Isten nem sajnálják Peruban. A Ceviche után én a harmadik isteni, tökéletesen szálka nélküli, friss tengeri hallal már csak szemezni bírtam, nem fért belém:) Szerencsére a párom mindenevő, igy megette a maradék kajámat, nem ment veszendőbe:).

 Amikor kihozták a desszertet, már csak pislogni bírtam és azt is alig:)) Így úgy egyeztünk meg, hogy ő elrohan bevásárolni, engem meg bedug egy fodrászatba hajat festetni, hogy kipihenhessem az ebédet:). Az egy jó másfél óra, azalatt ő megveszi a háztartásba szükséges dolgokat, utána pedig elmegyünk sétálni a városba. Miután csaknem két órát pihentem a fodrász székében, készen álltam a városban történő további császkálásra:)

  És akkor ha már megérkeztünk Tacnába, sőt ilyen finomakat ettünk is, ismerkedjünk meg picit ezzel a várossal.

  A város területe, amely az Andok vizét elvezető Caplina folyócska völgyében terül el szinte 2ooo éve lakott. Kezdetben a főként halászattal foglalkozó camanchacos indiánok lakták, később aymarák, de aztán az inkák, a birodalom terjeszkedése folytán ezt a területet is elfoglalták. Persze később megérkeztek a spanyolok is. Hivatalosan várossá 1855 június 25.-én nyilvánították. A lakossága jelenleg kb 35o.ooo fő. Összehasonlításul a mi Aricánké 18o.ooo fő:) Vagyis a város simán a duplája Aricának.

  Nevezetességei közül a már említett pálmákkal szegélyezett, gyönyörű Alameda Bolognesi sétányon túl mindenképp ki kell emelni impozáns, neoreneszánsz katedrálisát:

  S ha már valamiképpen erre keveredtünk, megnézhetjük Tacna Vasúti történeti múzeumát is. Akit érdekelnek régi műszaki kütyük, tuti kellemes időt fog itt eltölteni. Láthatunk régi mozdonyokat, időszámításunk előtti vasúti kocsikat és sínjárókat:)

  Tacna környéke bővelkedik természeti látnivalókban is.A város kb 1oo km-én belül sok érdekességet találhatunk.Vannak itt meseszép vízesések, termálforrások, a Caplina folyó völgyének csodálatos madárvilágában gyönyörködhetünk, ősi indián barlangrajzokat tekinthetünk meg és nem utolsó az óceánpart sem. Ezek mind egyetlen nap alatt megjárható látnivalók, el is döntöttem, hogy szép sorjában felfedezem az összeset.

  A napunk Tacnában az én kérésemre két helyi piac megtekintésével folytatódott. Három nagyobb piac van a városban. A régi, ami legalább 5o éves és a vadiúj, több szintes, ami két éve épült. Én a két régire szavaztam(majd következő alkalommal elmegyünk az újba is:). A piacokat én semmi pénzért nem hagynám ki amikor ismerkedem egy országgal és egy településsel. Most sem kellett csalódnom:)

  Engem a legjobban mindig a zöldség-gyümölcsöt árusító standok érdekelnek, így azonnal azokat kerestem meg. Itt Dél-Amerikában egy európai ember számára egész egyszerűen ELKÉPESZTŐ zöldség és gyümölcskínálat van. Amikor megérkeztem Chilébe és először vittek ki Arica óriáspiacára, Az AGRO-ba(itt láthattok erről leírást millió fotóval), egyszerűen hitetlenkedve, elkerekedett szemekkel bámultam magam köré. A zöldségek és gyümölcsök kb 3/4-éről fogalmam sem volt mi az és mire lehet használni:) Úgy gondoltam minimum 1o évnek kell eltelnie ahhoz, hogy fogalmam legyen arról mi az amit látok és hogy kell elkészíteni vagy egyáltalán melyik részét kell megenni?:) 3 év után azért már lényegesen jobb a helyzet, de egy bolíviai vagy perui piac még most is zavarba tud hozni, mert bizony vannak olyan dolgok amik itt nálunk Chilében nincsenek.

  Ez a nagy zöld izé gyömbéralma(ez van nálunk is). Mellette azok a sápatag gömbök, egy spéci fajta barack, ami ilyen világos marad.

A fenti képen az a csikos izé nem tudom micsoda. De a következő képen amit láttok az csillaggyümölcs, vagy más néven carambola:

 

  Sok olyan dolgot fedeztem fel most is, amit még nem ismertem. Láttatok már teljesen fekete kukoricát??:) Nem??? Én sem!!!:) 

  Ha már Peruban járunk a kukoricáról mindenképp érdemes szót ejtenünk. A földön, Peruban létezik a legtöbb fajta kukorica, alsó hangon 35. Nagyon sok fajtát, melyet szerte a világban termesztenek, abszolút a peruiak számlájára írhatjuk:) Ráadásul mindegyiket máshoz használják, másképpen készítik el, az ízük és az állaguk is eltérő. Nem csoda hát, hogy folyton újabb és újabb fajta kukoricába botlok:)

  A fenti kép alján láttok halomban, egy zöld, furcsa alakú izét:). Ez  itt "Achojcha"néven fut(nálunk, Chilében is árulják). Levesbe aprítják bele teljes egészében, de én vágtam már belőle salátába is. Amikor felboncoljuk, nincs a belsejében semmi, csak paprikaszerű magvak, de ezek nagyok és feketék. A mellette levő nagy gyökér féle a Yacon, kiváló élettani hatású, fogyasztása cukorbetegeknek kifejezetten javasolt.

  A következő képeken zsákokban láthatunk szép sorban kirakva burgonyákat, egy irdatlan hosszú soron keresztül. Jelentem tisztelettel az bezony mindegyik más fajta:) A burgonya őshazája Peru és Chile. Több mint 5ooo(!!!), éve termesztik az indiánok a két ország hegyvidéki területein ezt a növényt. Ennek természetes következménye, hogy mi itt Chilében térdig gázolunk a különböző formájú, színű, állagú és ízű krumplikban:) Több ezer fajtája ismert! Jártam már pórul úgy, hogy vettem a piacon egy krumplit(nekem bakker a krumpli az krumpli:))))), kicsit kisebb vagy nagyobb vagy más színű, tökmindegy), és megfőztem hajában, de nem lehetett lehúzni a héját, így végül kockásítottam:) Később mondták, hogy persze, mert ezt a fajtát nem így kell elkészíteni:))

Még egy érdekesség: Itt a burgonya őshazájában a krumpli évelő növény. Nem kell újraültetni...évről évre kihajt:)

  

  Érdemes megnézni ezeket a krumplikat, amik itt teremnek...és összehasonlítani azzal amit Pesten szoktunk venni a boltban:

   Egy átlag magyar háziasszony bizony rendesen pórul járhat a bolygónak ezen a pontján:) Van pl egy zöld fűszer. Kívülről tök ugyanolyan mint a petrezselyemzöldje, de TELJESEN más íze van:) Így mikor én naivan petrezselymes krumplit készítettem, az eredményen nagyon meglepődtem:)) 
De gyönyörű sali:)

  A következő része a piacnak ahova lelkesen elrohantam, az a tengeri herkentyűk részlege volt:) Imádok itt bóklászni és fotózni, szinte mindig újabb és újabb ismeretlen halra bukkanok:) Itt természetesen friss halat árulnak mindenhol, amit aznap fogtak a tengerből. Nem fagyasztottat. Éppen ezért a piacon filézik, tisztítják, készítik elő eladásra. Sajnos már dél elmúlt mire kiértünk a piacra, így a halárusok, akik csak kb délig árulják a friss halat, jórészt már elmentek, de azért találtam még fényképeznivalót:) Az első képen az a méretes darab, például egy kardhal farokhoz közel eső része:

  Amik a következő kép előterében vannak, az a szürkéskék húsú hal, az kék cápa. Viszont az a barnás színű hatalmas tengeri szörny, fogalmam sincs micsoda:))

  Ha ráuntunk a tengeri herkentyűk körüli bámészkodásra, érdemes felkeresni a sajt részleget. Hatalmas a választék az isteni finom házi sajtok között, mindegyiket meg is lehet kóstolni, így itt sosem veszel zsákbamacskát. Sokszor jártam úgy az aricai piacon, hogy addig kóstolgattam a sajtokat, olajbogyókat, hogy végül már járni alig bírtam annyira jóllaktam:)

 

 

  Az összes perui piacon egy óriási részleget foglalnak el a gyümölcsléárusok. Ha valaki erre jár, ki ne hagyja őket, KÖTELEZŐ program:) Ők minden perui piacon egy egész hosszú sort foglalnak el és a világ legegészségesebb dolgát árulják: a frissen ledarált gyümölcsökből készült gyümölcslevet. Amikor odamész hozzájuk megkérdik mit szeretnél. Te meg szép sorban rábökhetsz azokra a gyümölcsökre, amiket le szeretnél daráltatni:)) Az elkészült turmixot darált jéggel vagy tejjel hígítják. Az ára azt lehet mondani szinte egységesen 3-4 sol. Ez kb 24o-3ooFt. Ezért több mint egy liter gyümölcslevet kapsz, így mi mindig ketten iszunk meg egyet, mert csak úgy fogy el. A gyümölcsléárus előtt székek vannak, azokon üldögélsz és nézheted hogyan hámozzák meg és darálják le az általad kiválasztott gyümölcsöket. Egy ÉLMÉNY. Itt nálunk Chilében is szinte mindenhol kizárólag friss gyümölcsökből készült gyümölcslevet árusítanak, vagyis nem ez benne a különlegesség. De Peruban minden egyes piacon(a legkisebben is), fellelhető hagyomány, hogy a gyümölcsléárusok egy hosszú soron, előtted készítik el a  gyümölcsleveket az általad kiválasztott gyümölcsökből, erre Chilében nem láttam példát és Bolíviában sem.

  Fotóztam a húsos részlegben is. Nem azért mert az itteni csirkék vagy húsok mások(pedig bezony mások:), hanem mert itt is és nálunk Aricában is jórészt feldolgozatlanul, hatalmas darabokban árulják a húsokat. Azért így, mert te mondhatod meg hogyan kéred felszeletelni vagy aprítani. A hentesek félelmetes késekkel dolgoznak, élvezet nézni őket munka közben és kérésre még fel is kockázzák Neked a húst. Ez nekem csak azért fura, mert pl Pesten ha megkértem a hentest, hogy vágja már ketté nekem a farhátat, közölte, hogy nincs éles kése és amúgy is senki nem kéri kettévágva és amúgy is vágjam én otthon:) Itt Peruban és nálunk Aricában is konyhakészen viheted haza a húst a piacról. Mindent úgy darabolnak és vágnak ahogy kéred.

  Csodálatos és nagyon fárasztó napot töltöttünk Peruban, késő éjjel érkeztünk a határra. A chilei oldalon szegény labradorok nem pihenhettek meg mint mi. Minden egyes Peruból érkező autót át kell vizsgálniuk, kábítószert keresve. Chile próbálja minden lehetséges eszközzel védeni a határait a két nagy kábítószer-termelő ország(Bolívia és Peru) csempészeitől.

  Amikor hazaértünk, szinte négykézláb jártunk a fáradtságtól. De mikor a párom megkérdezte: megyünk máskor is? Egyetlen válaszom volt rá: NANÁ!!!!:)