Karnevál Aricában

 Minden évben, január utolsó hét végéjére esik az Aricai karnevál, mely "A nap ereje" címet viseli-azt kell mondjam a nevét jól eltalálták, ha valaminek itt a napnak bizony van ereje:). Eddig sose voltam kinn csak tavaly egy nyúlfarknyi időre. Akkor amit láttam az tetszett ugyan, de én látatlanban úgy döntöttem, hogy egy karnevál az a számomra abszolút nem izgalmas dolog, így most csak azért mentem ki, mert Jackie barátnőm mindenképpen ott akart lenni és nem akart egyedül menni. Nem is tudom miféle elképzelésem volt az itteni karneválról. Azt hiszem úgy gondoltam abból áll, hogy óriási rezesbandák vonulnak, körülöttük táncosok mindenféle "mű" ruhákban és riszálják magukat. Engem az ilyesmi nem vonz. Így nem túl nagy reményekkel kísértem be a Jackiet a központba, persze azért több fényképezőgéppel is felfegyverkezve, hátha látunk valami izgalmasat is. A Jackiet se kérdeztem ki miből is áll, így amikor megérkeztünk és jöttek az első táncosok, ő pedig mellettem kommentálta: Ági! Ők az Andokban magasan élnek. Ez és ez a régió. Jellegzetes az öltözékük és a hajviseletük stb, akkor kezdtem ráébredni, hogy itt lehet, hogy valóban láthatok valami érdekeset. Az aricai karnevál ugyanis azon túl, hogy elvileg(mint minden karnevál), katolikus gyökerekkel rendelkezik, gyakorlatilag ma már kizárólag a hagyományőrzésről szól. Persze a modernebb településeket rendszerint tényleg rezesbandák kísérik és nem túl eredeti ruhát viselnek a táncosok, de nem ők teszik ki a többséget. A legtöbb tánccsoportot hagyományos, régi indián hangszereken kísérik és a tánc régiójára jellemző ruhát viselnek a zenészek. Itt a "modern" kísérő zenekart láthatjátok, de a lapon lejjebb megnézzük azt is a többiek milyenek voltak. Az itteni régi indián hangszerek is egy külön bejegyzést érdemelnének.

 

  Mint utóbb kiderült az egyik legősibb indián hagyományt és táncot is itt ismertem meg, mely során anno halomra gyilkolászták ugyan egymást az indiánok, de most már sokkal békésebb formában zajlik a dolog:))) Annyira régi szokás, hogy még jóval a spanyol idők előttre nyúlik vissza(több mint 5oo év) és pontosan ezért homlokegyenest eltér az összes többi, ezen a kontinensen megszokott tánctól(hisz nincs benne pl afro beütés, ami nem sok latin-amerikai táncról mondható el, hisz a spanyolok által behurcolt rabszolgák a legtöbb tánc kialakulására hatással voltak). Erről az igazi és eredeti indián szokásról és táncról azonban egy kicsit később.

  Ami már az első pillanattól elképesztő volt a számomra, hogy ezek a táncosok gyakorlatilag 3 napon keresztül délelőttől kezdve hajnalig táncolnak körbe-körbe a városon, normális pihenő nélkül. Én arra gondoltam, hogy nekem annyit nem tudnának fizetni, hogy ezt csináljam és a legnagyobb elképedésemre az derült ki, hogy ezek az emberek fizetnek, hogy táncolhassanak:) Először is a ruhát vagy készíttetik(ez esetben egy vagyont fizetnek érte, ugyanis az olcsóbb ruhák 1oooUSD körüli összegbe is bekerülhetnek, a  drágábbak akár a 45oo dollárt is elérhetik), vagy bérlik ami ugyan olcsóbb, de még az is elképesztően drága. De mindezen túl 1oo.ooo Pesot kell befizetni, hogy az ember táncolhasson(kb 5o.oooFt). Vagyis azt kell mondjam ez is amolyan úri passzió:))
  Hogy a hőséget elviseljék a táncosok, a szervezők gondoskodnak arról, hogy az egész menetet asszonyok kísérjék és hosszúkás zacsikban, egyszeri ivásra elegendő hűtött vizet osszanak a táncosoknak, vagy hideg vízzel permetezzék őket:

 Természetesen így elsőre nem tudtam kiművelni magam minden táncból, de a többséggel azért megbirkóztam. A JAckie vagy a fogadott(echte chilei), nagybátyám segítségével valami körképet adhatok mindarról amit láttam. Persze rengeteg mindennek utána kellett olvasni így is, főleg, hogy a helyieknek nem kell mindent elhinni, hisz simán rámondják pl. a Caporales-ra, hogy chilei tánc, holott köze nincs hozzá:)

  Így kezdjük az elején és nézzük meg mi is az a TOBAS:)

  Igazi indián tánc, a vadászatot, az állat leterítését mutatja be, ezért a táncosok mindig nyíllal, íjjal vagy dárdával együtt táncolják. Ami kideríthető, az az, hogy a tánc eredete mindenképpen Bolívia Chaco terület törzseihez köthető, az inkák korában. Amikor az inkák eljutottak erre a területre, meglepetésükre egy virágzó kultúrát találtak itt, meglehetősen vad harcosokkal. Az inkák nagyra értékelték a tobas táncot és "elvitték" a saját amazóniai császárukhoz, Tupac Yupanqui-hoz.

 Az eredeti táncot és zenét az idők során persze a bolíviai ajmarák és meszticek átalakították.

Ma a Tobas kiemelkedő része az éves karneváloknak. Mint Bolívia legnagyobb karneváljának, az Oruroi Karneválnak is. A tánc külsőségeit mindenképpen jellemzik a harci eszközökön túl a sok tollas fejdísz, valamint a bőr-szőrmedíszek a lábakon. A tollak jórészt flamingótollakból készültek. A sok ugrás miatt a Tobas táncosoknak igen jó erőben kell lenniük:)

  Mindenképpen ez a tánc hasonlítható a leginkább az Európában élő "indián képhez" melyben tollakkal teletűzdelt fejű ősemberek ugrándoznak:)

 

 

  A következő tánc amiről említést kell tenni, az a Waca-Waca. Már ismerhetjük az elnevezést Shakira foci wb-s dalából:)
  Anno a bennszülött indián lakosságra óriási hatással volt az európai szarvasmarhák érkezése(földművelésre - még a lovak előtt - és komplett megélhetésre is használható állatok voltak, s nem lettek volna indiánok ha nem találnak ki ehhez is gyorsan egy táncot:) Ez lett a waca-waca. Ennek a táncnak több variációja is ismeretes("Waca-wacas", "Waca-tinti" , "Waca tokoris", "tinti-kauallu"), volt amely során a spanyolok által meghonosított bikaviadalokat parodizálták, vagy a fejés műveletét mutatták be a tejesasszonyok táncán keresztül, de volt amely táncot azért táncolták, hogy a mezőgazdaságban termelt zöldségek nagyobb termést hozzanak. Érdekesség még, hogy az asszonyok ruhája rengeteg szoknyából áll, rendszerint alsó hangon 16, de inkább több:) Nagyon jellemzőek az asszonyok fejkendőjén a gyöngyökkel díszített láncok, melyek a homlokukról lógnak le.
 

 

 

  A tehénkének is szüksége van menet közben a frissítőre:))))

   Még annyit, hogy ezeknek a táncoknak a zenéje annyira tipikus ritmusú, hogy miután egyet meghallgattál, a következőről már tudod, hogy ez is waca-waca ritmus:) De mindezen túl olyan magával ragadó az, hogy hallod az zenét és nézed a vidám, nevető táncosokat, hogy óhatatlanul elkezded utánozni őket:))) Én pl a kezemben a fényképezőgéppel ugrándoztam a waca-waca ritmusára:)))) Nézzétek meg a következő videón hogyan táncoltak nekünk itt Aricában waca-waca táncot az indiánok:)

  A következő a létező "legdrágább" táncok egyike, a MORENADA. Ennek a jelmezei gyakran arannyal bevontak. A Jackie mesélte, hogy Bolíviában, az Oruroi karneválon vannak olyan táncosok, akiket rendőrök kísérnek két oldalról, mert ha lerántanak róluk egy aranyozott maszkot a rabló bizony igen jól jár:)) Itt Chilében persze nincs szükség rendőrökre(az egész Karneválon nem láttam egyetlen egyet sem), de a tény tény marad, ezek a ruhák és jelmezek gyakran akár 45oo dollárba is kerülhetnek. Ezt a táncot az UNESCO "Az emberiség kulturális és szellemi örökségévé" nyilvánította.
  A Morenada tánc érdekes elegye az afrikai és bennszülött elemeknek. Az eredete erősen vitatott. 3 elmélet is van arról hol és milyen körülmények között alakult ki, de mindhárom elmélet Bolíviához köti a tánc eredetét.
  A legelfogadottabb elmélet szerint Bolívia Potosi ezüstbányáiba hurcolt fekete rabszolgák inspirálták a tánc kialakulását (olyat is olvastam, hogy a maszkokon szereplő kinyújtott nyelv, kidülledő szemek azt jelképezik, ahogy a nagy magasságban dolgozó rabszolgák a hegyibetegség tüneteit produkálták:) A tánchoz hozzátartozó csörgők pedig a rabszolgák láncainak csörgését jelenítik meg.
  A második elmélet szerint a tánc Bolívia Yungas régiójából ered, ahol afrikai rabszolgák dolgoztak szőlészetekben és bortermelő helyeken. Innen ered sok jelmez hordó formája, mely a boroshordókat jelképezi. Viszont a Yungas régióban nem bizonyítható, hogy valaha is bort termeltek volna, az is igaz viszont, hogy más vidékeken dolgoztak afrikaiak ilyen munkákon és a dalok szövegeiben sokáig fellelhetőek voltak az utalások a borászatra és bortermelésre.

  A harmadik és legkevésbé elfogadott elmélet szerint az ajmara kultúrához köthető a tánc kialakulása, ezt pedig a Titicaca tó partján, a Taraco félszigeten talált közel 3oo éves barlangrajzokkal bizonyítják, melyeken morenada jelmezekben látható alakokat festettek a készítők. Ami még bizonyíthatja ennek az elméletnek a létjogosultságát az az, hogy ebben a régióban óriási hagyománya van az aprólékos gonddal hímzett és készített Morenada jelmezeknek. De nézzük meg milyenek volt a Morenada táncosok itt Aricában:)  

 

  A spanyolok által behurcolt rabszolgák életét is sok tánc mutatta be a karnevál során. Igaz már nem túl sok fekete él errefelé(mi több én életemben először itt láttam őket a karneválon), de a leszármazottaik azért még pár régióban fellelhetők. A legtöbb tánccsoportban is maximum 1-2 fekete vagy kevert fekete arc volt látható. Viszont miután a  behurcolt rabszolgák szinte minden tánc kialakulásában szerepet játszottak(kivéve a legősibbekét), több tánccsoport is megjelenítette az afrikai rabszolgákat. Nekik nem voltak olyan színes és szép jelmezeik, de az őket kísérő elképesztő ritmust doboló "ál-afrikai" dobosok fergeteges hangulatot teremtettek:)

 

 

 

 

És nézzük meg mit kínáltak nekünk a COMPARSA-táncosok:)))

  A Tinku táncosokat várta a közönség talán a legnagyobb izgalommal. A Tinku hagyomány Bolívia Oruro tartományából származik, de megfigyelhető a rítus Argentína északi részén is. A Tinku kecsua nyelven  "találkozást", ajmarául "harc"-ot jelent.

  Anno tulajdonképpen ez egy rituális összecsapás volt, mely Bolívia Potosi tartományának Északi(Laimes) és ugyancsak a jelenlegi Bolívia Oruro tartományának(Quaqachacas) része közt zajlott. Tipikusan férfiak harcoltak egymással szemben párban, elvétve nők, sőt gyermekek is csatlakoztak a küzdelemhez. De a harc mellett rituálé és vallásos áhitat-áldozat is volt, a Pachamama(Földanya) tiszteletére. A meghalt harcosok vére pedig nem "vereségnek" számított, hanem a kiontott vér a következő évi termést öntözte, tette gazdaggá. A háborúskodás a legyőzötteknek nem a halált, szégyent, hanem a küzdelem és vér által az élet folytatásának az ösztönzését szimbolizálta.
  Ami a számomra tökéletesen meglepő, hogy a harcnak szigorú szabályai voltak és ez egyáltalán nem jellemző úgy általában az indiánokra, hogy szervezett formában, kettesével megküzdjenek egymással, ilyen szabályozott formában, évenként egyszer. Ráadásul a harc mozdulatai egyértelműen a kínai ökölharcra emlékeztetnek. Az ember ilyenkor óhatatlanul belegondol abba, hogy vajon hogyan kerültek Dél-Amerika több pontjára pl i. sz.1oo-8oo-ból származó, kínaiakat ábrázoló kerámiák:))))

   A kínaiak hajós nép voltak. Létezik kínai hajózási térkép 1418-ból(!!!). Hogyan voltak képesek a kínaiak 1418-ra ilyen meglepően pontos világtérképet megrajzolni?

   HA mi Európaiak "fedeztük fel" 1492-ben az amerikai kontinenst, lehet, hogy nem mi voltunk az elsők?:)) Mindenesetre elgondolkodtató, hogy Dél-Amerikában hogyan jutott eszükbe az indiánoknak kínaiakat ábrázoló kerámiákat készíteni akkoriban, amikor mi magyarok is még csak az őshazában tanyáztunk?:))) Egyáltalán honnan tudták hogy néznek ki?:) Igaz a judo japán hagyomány, de a kialakulásának alapja a kínai shaolin papi kolostorok mozgáskultúrája és a kínai ökölharc.
  Az is elgondolkodtató, hogy 1375-ben Peruban a "Chimu" királyság volt hatalmon, melynek a fővárosa "Chan-chan" volt:) Tipikus indián elnevezések...:))) Kicsit elkalandoztam:) Lényeg a lényeg, hogy elég meglepő egy abszolút távol-keletire emlékeztető, ősi tradíciót fellelni itt Dél-Amerika keleti partvidékén.
  A Tinku eredete vitatott. Senki nem tudja pontosan mióta él a hagyomány, de az biztos, hogy 15oo körül, mikor a spanyolok ideértek már létezett. Ennél jóval korábbra datálják a keletkezését azonban a legtöbben.

  Sok antropológus úgy véli, hogy a Tinku hagyomány a Moche civilizáció részét képezi s ily módon tulajdonképpen a szomszédos törzsekkel szembeni ellenállást igyekezett többé-kevéssé békés úton rendezni. Vagyis a szomszédos bennszülött törzsek inkább választották az évenkénti szűk körben lefolytatott küzdelemsorozatot, mint az egész éves háborúskodást. A Moche civilizáció i.sz 1oo-8oo-ig létezett Dél-Amerika Csendes óceáni partvidékén, a mai Peru területén. A kultúrájuk kifinomult volt, és a fellelt leletek pontosan szemléltetik az életüket. Részletesen ábrázolták a vadászatot, horgászatot, harcokat, az áldozati-szexuális és más bonyolult szertartásokat. Kiépített, fejlett öntözőkultúrát hoztak létre, nagyon szép kerámiákat és szőtteseket készítettek. A kerámiáikon a saját életük részleteit festették meg, így szereztek a történészek tudomást arról, hogy létezett náluk az emberáldozat is. Amennyiben ezt a felfogást vesszük alapul, gondoljunk csak abba bele, hogy a Tinku tradíció több mint 1ooo(!!!) éves lehet. Összehasonlítás végett: a magyarok még éppen csak megközelítették a Kárpát medencét, tán még le sem telepedtek, mikor ez a népszokás már létezett, mi több, 1ooo éven át fenn is maradt!

  Természetesen ma már nem gyilkolják egymást halomra a Tinku harcosok, bár a hagyományt ma is gyakorolják, de felügyelt formában Bolíviában, május hónapban. Itt azért előfordulnak súlyos sérülések, elvétve halálesetek is. Ma már leginkább családi viszályok, ellenségeskedés "orvoslására" használják ki az emberek annak a lehetőségét, hogy komolyabb retorziók nélkül agyonverhetik egymást egyszer egy évben:)))))
  Ez a hagyományos tánc és az átlag Dél-Amerikától teljesen eltérő mozgáskultúra, valamint öltözék, rendkívüli vonzerőt gyakorol az emberekre a mai napig.

  A Tinku tánc hagyományos hangszerei alapvetően a dobok és a "Charango" volt, amit szerintem valamennyien ismerünk: az az egészen pici gitárszerű hangszer, amit indián zenészek körében figyelhetünk meg(Mo-n konkrétan az aluljárókban:)

  Maga a tánc is nagyon érdekes: meghajlított térdekkel, sokszor előrehajolva mozognak a táncosok(felülről az 5. képen láthatjuk), szinte dobálva a végtagjaikat, de beletartoznak bizonyos rúgások és bokszoló mozdulatok is, valamint fél lábon, egyetlen pontból kiinduló körbe-körbe ugrálás(a tánc amúgy sokkal később alakult ki(amit az inspirált ahogy a harc során a két fél körben kerülgeti egymást), mint maga a szokás és a harc lépéseiből, elemeiből alakították ki.

A hímzett, gyönyörű ruhán túl a festett tollakkal díszített kalap volt a tipikus Tinku viselet.

Nézzük meg akkor a Tinku felvonulók képeit:)

 

  Hogy elképzelésünk legyen arról, hogy mit táncoltak nekünk a Tinku harcosok Aricában, itt megnézhettek egy videoklipet a táncról(igaz ez kissé diszkósított változat:) Engem mikor először láttam ezt a gyakorlatilag harci táncot már akkor lenyűgözött és a csodálatom azóta sem csökkent:

  A másik tánc amely tipikus ruhájának csak a megpillantása a tömegből teljes őrjöngést tudott kiváltani, az a Caporal táncosok felvonulása volt. A Caporal nemzeti tánc eredetileg Bolíviában de mára már Peru éppúgy nemzeti táncának tekinti mint Chile. A Caporal táncosok ruhája nagyon jellegzetes, csak a színek változnak. A férfiak egyik kezükben kalapot, a másikban hagyományosan ostort tartanak(maga a tánc afro eredetű, a Bolíviába hurcolt fekete rabszolgák-elsősorban Kongó és Mozambik területéről), körében alakult ki az 15oo-as években. A kézben tartott ostor és a nyakban a síp a rabszolga-felügyelőket testesíti meg. Nálunk azt mondják "van benne egy vonóval", itt ugyanez elmondható szinte az összes dél-amerikai táncról. Tuti benne vannak valahogy a behurcolt rabszolgák:)). Állítólag a ruházat azért ennyire díszes, mert a szerencsétlen rabszolgák szemében a fogvatartóik öltözéke gyönyörű volt, a csörgők a lábon pedig - állítólag - valóban voltak a rabszolgahajcsárok csizmáin, hogy a rabszolgák tudják: a hátuk mögött vannak és bármikor csattanhat a korbács. Ezeket az infókat a helyiek mesélték nekem, nem tudom mennyire helytállóak:)

Íme az Aricában felvonuló Caporal táncosokról néhány kép:

Hogy valami elképzelésünk legyen arról mennyire szép és mutatós táncról van szó, itt meg lehet nézni hogyan táncolják:

  Még nagyon sok tánc és hagyomány létezik itt, a felét sem mutattam be annak amit láttunk. De attól tartok így is egy óra lesz amíg letölt az oldal:)) Szóval talán a következő évi karneválon írok a többiről is, de ha érdeklődés lesz rá, akkor hamarabb:))