Perui vegyesfelvágott - helyi "specialitások", melyekhez hozzá kell edződni:)

   Ennek a bejegyzésnek a témája nagyjából Peru. A képek az utazásokat örökítik meg Juliaca-tól Arequipáig, valamint Cuzco-tól Arequipáig. Lenyűgöző tájakon haladtunk keresztül Dél-Peruban, mialatt az 5 hét alatt keresztül-kasul autóztunk rajta, jórészt az Andokban, az Altiplanon. Elképzelhetetlenül nagyok a távolságok Peruban(Chilében is! De nálunk legalább csak dél felé.), a mi magyar szemünknek elképzelhetetlenek. És Chile területileg kisebb mint Peru. SOKKAL! Csaknem a fele. Viszont, hogy fogalmatok lehessen arról, hogy amikor 24-32 vagy annál hosszabb buszutakról beszélek, milyen távolságokon haladunk keresztül, a legszemléletesebb térkép amit valaha láttam az a következő: Chile méreteit hasonlitja össze Európáéval. Figyelemreméltó:

  Ez persze csak Chile méreteiről adhat áttekintést, de ennek a térképnek a figyelembevételével érdemes megnézni mi az, amit én Dél-Perunak minősitek. Peru óriási. Pl csak Cuzcóba eljutni(tőlünk, a perui határról), több mint 24 óra!
Elképzelhetetlen a számomra miket tartogat még ez az ország(a millió kellemetlen közjátékon kivül:)). Sorban kapom ugyanis a tippeket, hova kell még okvetlenül Peruban ellátogatni...:)

  Mindenesetre most a perui Andokot kissé körbeutaztuk, igy arról adhatok valami leirást. Ráadásul nem ez az első alkalom, hogy ezt teszem, igy valóban értékelhető képet adhatok az Altiplanoról. Ez az Andok magasfennsikja, kb 4000 méteres magasságban terül el. Minden földi jóval megáldott vidék: tömérdek fű nő az állatoknak, az egészet behálózzák az Andok olvadékhavát összegyűjtő erek, patakok és folyócskák, és a táj elképesztően gyönyörű:

   Ami lehangolóvá teszi mégis az utazást, az az ha már ismered az Andok igazi arcát. Ha ugyanis Chilében utazol át az Altiplanon, vikunyák(vadon élő lámafajta), erdejét láthatod(szó szerint bármerre nézel), vizchacha-val találkozhatsz, sőt az Andok királyával, a kondorkeselyűvel is összehozhat a jósorsod. Pár kép, amit Chilében készitettem éppigy, éppilyen magasságban, az Altiplanon.

  Chilében éppolyan gyönyörű az Altiplano mint Peruban, de óriási a különbség a két ország között mégis. Peruban egy meseszép, de kihalt tájat látsz, Chilében élőt.

   Peruban ha valamiféle élőlényt egyáltalán láthatunk, az kizárólag tehén és a birka.     

   Ebből az országból sikeresen kiirtották a vadon élő lámafajtákat az Andokból, ahogy nagyjából minden mást is. A zsákmányállatok eltűnésével, a ragadozók is eltűntek. Mára, a turisták által látogatott helyeken(akik érthető módon vikunákat, guanacókat - vagyis a vadon élő lámafajtákat követelik), tenyészkolóniákat hoztak létre és elkeritett farmokon mutogatják a turistáknak ezeket az állatokat, pontosan úgy, mint egy állatkertben.   

  Nagyon szomorú ez. Kondorkeselyű sem lenne pl a Colca kanyonban, ha nem etetnék a  keselyűket évetizedek óta. NEM azért, mert Perunak bármiféle igénye lenne, hogy megmentse a keselyűket a kihalástól, hanem csak mert miután eltűntek a keselyük a kanyonból, nem jöttek a turisták, nem jött a pénz. csakis ez számított, mikor a parasztok saját maguk elkezdték etetni a keselyűket....a pénz.

  Ami még lehangolóbb Peruban: az az, hogy az autóút két oldalán, széles sávban szemétcsíkot láthatunk...MINDEHOL. A szél pedig, ami az Altiplanon állandóan fuj - sajnos széthordja a szemetet, amit az itteniek a legnagyobb természetességgel kihajigálnak az ablakon...

  Gyakran olyan mocskos tájat láttam Peruban az Andokban - petpalackokkal, nylonzacskókkal, konzervdobozokkal és wc papírral tarkítva, hogy inkább eltettem a fényképezőgépemet jó mélyre...elment a kedvem a fotózástól...
  
Egyéb perui sajátosságok:
  Peruban minden és mindenki megvehető. Erre kiváló példa az, amikor Cuzcóból indultunk haza egy menetrendszerinti járattal Arequipába. A jegy olcsó volt. Ekkor már tisztában voltunk azzal, hogy Peruban kizárólag a FLORES cég buszaival szabad utazni. A FLORES több mint duplaáron árulja a jegyeit mint az összes többi cég Peruban, de a pénzért nyújt némi szolgáltatást is: a wc-k a buszon többé-kevéssé használhatóak és ami tuti: BIZTOSAN odaérsz az uticélodhoz akkorra, mikorra igérik, gyakran hamarabb is. Plusz szolgáltatás az is, hogy a Flores buszaira nem engedik föl az "erőszakos árus" emberfajtát, amiből Peruban rengeteg van. Én azért hivom igy ezeket az embereket, mert felszállnak a buszra és a szájukra erősített mikrofonon orditva, órákon át pofázva próbálják rádsózni a portékájukat, lyukat beszélve a hasadba és az idegeiden táncolva. Tetszik-nem tetszik(hiába szeretnél pl csendben aludni), ezeket kell hallgatnod amint ordítva árulnak a buszon. 1-1 ilyen "árus" előadása gyakran 2 óráig tart, az egyik utunkon kifogtunk egymás után kettőt is...amint befejezte az egyik inditott a másik. Persze őket nem "csak úgy" engedik föl a sofőrök a buszra: lefizetik a sofőröket és azután annyit fáraszthatják az utasokat, amennyit akarják.
 
  Szóval mikor indultunk haza Cuzcóból, egy ilyen helyi cégre voltunk kénytelenek jegyet venni, mivel a Flores csak este inditott járatot Arequipába és a hostalt délelőtt 10-ig el kellett hagyni. Kinek van kedve reggel tiztől este tizig bőröndökkel Cuzcóban téblábolni?!?! Vettünk egy nagy levegőt és megvettük egy másik busztársaság olcsó jegyét, mert az hajnalban indult. Ráadásul igy(mi úgy számoltuk), éjfél körül Aricába érhetünk. A busz menetrendszerint du 3-ra ért volna Arequipába és onnan 1 órára rá volt csatlakozás Tacnába, a chilei határra. Késést beleszámitva is elértük volna.
   Meglepett először is az utasközönség: igazi nagyszoknyás perui nénik és bácsik szálltak föl, népviseletben, sokszoknyában és istentelenül büdösen. Én szerencsére náthás voltam, igy nem sokat éreztem, szegény Józsi szenvedett kegyetlenül a hányingerrel küszködve:)
  A cuccukat daruval kellet beemelni a busz rakterébe ugyanis félmázsás zsákokban krumpli és hagyma képviselte a poggyászukat, de volt aki tüzifát vitt:)
  A buszra később felszállt vagy tiz ember, akinek Juliacaban volt dolga és lefizették a sofőrt, hogy vigye el őket oda. Ez úgy vagy 200 km kitérő volt, de mi az egy perui sofőrnek, akinek pénzt dugtak a zsebébe?!?!
  Mindenesetre igencsak meglepődtünk, miután vagy 7 óra buszozás után Juliacaba értünk, ami abszolút nem esik útba Areqipa felé. A utasokat láthatólag nem aggasztotta különösebben, hogy tök másutt vagyunk, mint ahol kéne lennünk és mikor megkérdeztem az egyik útitársunkat, hogy miért vagyunk itt és hogyan érünk igy du 3-ra Arequipába, szélesen rámmosolygott és közölte: voltak akik ide akartak jönni és fizettek a sofőrnek...és hogy 15 órára igérték Arequipát? ÓÓÓ! Azt nem kell komolyan venni! Estig valamikor odaérünk!!!
Mint kiderült estig sem értünk oda. Itt van viszont pár kép, amit Cuzcó városából kiérve készitettünk, az Andokban: 

  Az Andok magasfennsikja tényleg tejjel-mézzel folyó kánaán. Legalábbis szerintem. A Józsi amikor nagyjából végiugutazta velem Perut, annyit kérdezett: döbbenetesen gazdag táj, félelmetesen gyönyörű helyekkel...MIÉRT ÉLNEK IGY ITT AZ EMBEREK?!?!

A kérdés annyira jó, hogy beirtam ide is: nem tudom miért élnek itt igy az emberek. Perut elárasztják a turisták...de  pl egyetlen fillért sem hajlandó arra áldozni, hogy több turista jöjjön... nézzük csak meg a Machura vezető utakat...ha lehet azokat egyáltalán utaknak nevezni. Abszolut nem zavarja a perui kormányt, hogy évente x turista lezuhan mikrobuszokkal a szakadékokba, a kiépitetlen, primitiv  dzsungel-utak miatt..

Ennek egyetlen következménye van: CSAK AZ MERI betenni Peruba a lábát, aki nem "vaktában" indul el és rendelkezik némi helyismerettel. A turisták 9o%-át egyszerűen Peru civilizálatlansága-primitivsége  tartja vissza és teljes joggal.

  Elég sok olyan eset kerül napvilágra(persze NEM a perui kormánynak köszönhetően), hogy turisták kirándulóbusza zuhant le valahol az Andokban, vagy indiánok lőttek le, nyelvismerettel nem rendelkező turázókat az Amazonas mentén, de higgyétek el, ezek csak töredékei a valós eseményeknek! A hivatalos államvezetés mindent elkövet, hogy az összes ilyen eset titkoban maradjon.

  Peru veszélyes. Elsősorban azoknak, akik nyelv és helyismeret nélkül indulnak valahova. Természetesen ha valaki ki akar ruccanni Limába egy europai kirándulocsoporttal, vagy a Machu-picchura, ellátogat az országban ide-oda - annak nem...de ha egyedül akar nekivágni, főleg az elmaradottabb vidékekre, akkor bizony életveszélyes is lehet.

  Bár Puno városa bebizonyitotta azt is, hogyha az ország egyik nagyvárosába megyünk, akkor is keveredhetünk életveszélyes helyzetekbe...

Ennek ellenére az ország viszont gyönyörű:) Kétszer is elhaladtunk például egy laguna partja mellett, magasan az Andokban, de mivel "helyi járattal" mentünk, idegenvezetés nem volt, igy csak utólag derítettem ki mely is volt az a meseszép laguna amit láttunk. Laguna Lagunillas a neve, 4174 méter magasságban fekszik az Andokban a Juliacat Areqipával összekötő országút mentén. 18,6 nkm területű, átlagos mélysége közel ötven méter.

  Rengeteg flamingót és egyéb madarat láttunk a partján, de ami engem igazán megdöbbentett az a következő volt. Éppen bambultam ki a fejemből és lenyűgözve figyeltem a rezzenéstelen viztükröt, amikor megláttam valamit. Pontosabban két valamit. Két halat(vagy legalábbis valami olyasmit:), egymás mellett úsztak, csak a hátúszójuk hasította a víztükröt. Ami meglepő volt: hatalmasaknak kellett lenniük ha én abból a magasságból, ahol a buszunk haladt, tisztán láttam őket. A képekből lemérhetitek mekkora távolságban voltunk a tótól. Valamik laknak ebben a lagunában, mégpedig valami elég nagyok:) NEm akarok itt Loch-Ness-i szörnyet gyártani, de akkorák voltak ezek a halak(vagy mik), amekkoráknak egy ekkora tóban nem szabadna lenniük:) Nem aludtam, nem hallucináltam, tisztán láttam őket:)

 De visszatérve utazásunk leirásához: a buszunk szó szerint minden bokornál megállt, ahol föl-leszálltak utasok. Sokan voltak olyanok, akik csak egy falunyi távolságot mentek, hatalmas batyukkal. 

  Aztán megálltunk valami nagyobb településen, ahol szintén körbevettek minket a kajaárusok, de kettő fel is szállt a buszra. Az egyik egy irdatlan nagy batyuval, sejtelmünk sem volt arról, mi lehet benne, de nem sokáig maradt titok. A busz második ajtaján szállt fel és a feljárat előtti kis asztalszerű részen egy hatalmas késsel elkezdett ügyködni. Jelentem tisztelettel egy SÜLT FÉL DISZNÓT hozott fel a buszra és abbol kezdett szeleteket nyaszatolni az utasoknak:))))))

  Sokáig nem tudtuk mit csinál, mig fel nem emelt egy disznóhús darabot és bezacskózta két hajában főtt krumplival. Sokmindent láttam már perui buszokon épp ezért nem lepődöm meg sok mindenen, de ez még nekem is sok volt:) Jóhogynem egy nyárson forgatott ökörrel szállt fel!:)

  Itt még mindig nem volt vége annak, amit ez az olcsó jegyet áruló busztársaság produkált. Ahogy közeledtünk Arequipa felé, azt vettük észre, hogy egyre inkább köhög a busz motorja az emelkedőkön...márpedig az Andokban csak emelkedők vannak. Kétszer megálltunk, aztán végképp megadta magát a busz motorja. Jelentem az Andokban voltunk, 4400 méteres magasságon!!! Mellékelem a képeket lerobbanásunk helyszinéről: előttünk Arequipa vulkánkoronája, valamint az El Misti klasszikus vulkánkupja. A látvány elképesztően gyönyörű, csakhogy a város a hegylánc túlsó oldalán van!!!

   A sofőr közölte, hogy lerobbantunk, de majd jön mentesitőjárat. Elnéztük a tájat, ami meseszép volt, de egyre hidegebb volt fűtés hijján a buszon. A "majd"-ról később megtudtuk, hogy azt jelenti: a mentesitőjárat valószinű másnap délután érkezik. Elképzeltük az éjszakát 4400 méter magasan...alig oxigénnel, minusz ezer fokban...azonnal fölkeltünk:)
   Az utasok jó része leszállt(pár helyi nénitől eltekintve), és próbálták rávenni a sofőrt, hogy varázsolja elő a cuccukat a raktérből. Ő azonban csak arra volt hajlandó, hogy kinyissa a rakteret - oszt kotorásszanak az utasok maguk ha akarnak valamit. Ezt azonban nem könnyű megtenni, amikor a rakomány több félmázsás zsák gyümölcs-zöldség, tüzifa stb.
  Józsi mindenestre bátran vállalkozott, hogy előkotorja a csomagunkat - hisz nagyjából tudtuk hol van a raktérben. Bemászott a holmik közé és nekiállt zsákokat rakodni. Nem volt könnyű ügy, mivel lenn állt egy csomó perui néni, akik között a ténykedése teljes közfelháborodást keltett és süvöltözött, hogy pl:

- NE MERJ AZ ALMÁMHOZ NYULNI TE SZEMÉT!!!!

- NEHOGY MEGMOZDITSD A ZSÁKOMAT MERT KETTÉHASITALAK!

- AZT A JÓ ÉDES.....!!!!! HOZZÁ NE NYULJ A KUKORICÁMHOZ!!!

(és ezek csak az enyhébbek voltak:) Szerencsére a Józsi nem értett semmit az egészből, bátran hajigálta zsákokat, teljes népfelkelést keltve - de ő nem értett semmit, én pedig igyekeztem pontatlanul forditani:)

  Naszóval szegény Józsi vagy ötször átrámolt minden holmit, de csak a saját cuccát találta meg, az enyém sehol. Próbáltam kommunikálni a sofőrrel, de annyian nyuzták a holmijuk miatt, hogy oda se bagózott. Mikor már mindenkinek mindene meglett, megkérdezte: kinek hiányzik még valamije?! Halkan megjegyeztem, hogy az én bőröndöm, amit már 3 órája keresünk..! Erre előrement a busz elejébe és kinyitott egy kis rekeszt. Ott volt a bőröndöm. Minek cipelte át a busz végéből, az elejébe, rejtély. De hamarabb is eszébe juthatott volna.     

  Innen úgy gondoltuk a könnyebbik része vár már csak ránk a dolgoknak: stoppolni. Na nem volt egyszerű. Az úton, melyen mi is haladtunk, kizárólag menetrendszerinti buszjáratok, valamint teherautók, vagy kamionok jártak. Egy átlag perui ember nem engedhet meg magának egy akkora utazást személyautóval, mint amekkorák a távolságok és autóutak, melyek átszelik ezt az országot. Ergo: vagy egy buszt sikerül leintened, vagy semmit. Egy kamionra nem férsz fel cuccokkal. Mázlinkra megállt egy helyi buszjárat sofőrje és felmásztunk. Csak 5 soult kért a fuvarért, bár Areqipától még csaknem két órányira voltunk és nem ugyanaz a társaság volt.
  Végre megérkeztünk Arequipába este nyolckor(délután 3 óra helyett), s miután csatlakozás Tacnába csak este tizkor volt, egy isteni vacsit osztottunk ki magunknak, a terminál éttermében.

  Ennyi Areqipába irányuló buszról szóló bejegyzés után úgy érzem illik néhány szót irnom magáról a  városról is. Többször jártam már itt. Sokszor csak átutazóban, de párszor itt is töltöttem pár napot. Arequipa Peru második legnagyobb városa, de csak a központja szebb a többi városénál, a külvárosi részei éppoly lepukkantak, mint Peru bármely más városáé.A fekvése csodaszép, hisz a fenn látott gyönyörű vulkánok koszorúja veszi körül, de a városkép a központtól eltekintve lehangoló.

  Pár kép a Plaza de Armas-ról, a város főteréről, ami valóban szép:

  S néhány más perui sajátosság: sajnos Peru nemcsak abból a szempontból életveszélyes, hogy  bármely pillanatban eltehetnek láb alól, de még simán az utcán is félni kell. A perui sofőrök pontosan olyanok mint az ország teljes lakossága: magasról sz...nak mindenkire. A zebra a perui sofőrökből egyetlen reakciót vált ki: teljes erőből rálépnek a gázra. Az embernek kifejezetten olyan érzése van, hogy vadásznak a gyalogosokra..

Ennek megfelelően ÉLETVESZÉLYES Peruban bárhonnan is lelépni a járdáról. Én pl csak úgy merek, ha mellettem legalább 3-4 ember lelép és az ő fedezékükben merek csak átmenni az úttesten.
  Azt mondanom sem kell, hogy még Arequipában is alig van lámpás kereszteződés. Úgy kell rohangálnod az autók közt ha bárhol is át akarsz menni a túloldalra.

  Amilyen a gyalogosokkal szembeni reakciójuk a perui sofőröknek, pontosan olyan a többi autóssal szemben. Egyetlen céljuk: SENKIT, SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZT nem szabad előreengedni!:) 

   Ráadásul mindezt úgy adják elő, hogy gyakorlatilag szünet nélkül dudálnak:) A Józsi mikor először ment át a perui határon Tacnába a fülét fogta és kérdezte: itt mindenki megőrült?!?! Miért nyomja mindenki a dudát??? Mondtam, hogy nyugi:) Peruban ehhez hozzá kell szokni:) Amikor én először mentem Tacnába fél óra alatt megfájdult a fejem:)
De egy hónap után már a Józsi is csendes beletörődéssel szemlélte az egészet. Amikor az egyik taxival mentünk megszólalt: teljes fél perce nem nyomja a dudát...esküszöm hiányzik:)

  Ezeket a képeket, Arequipa belvárosában készitettem, egyetlen kereszteződésben kb 3 perc alatt...némi áttekintést ad, hogyan közlekednek a perui sofőrök. Pl a követési távolságot hirből sem ismerik és az egyetlen céljuk az, hogy hathatósan akadályozzák a másikat abban, hogy akárcsak egy centiméternyit is előrejusson. Az sem zavarja őket, hogy ezzel a bunkó viselkedéssel a saját előrehaladásukat lassitják. Nagyjából mindenki megy amerre lát:)

  Arról is irtam már többször a blogon, hogy peruban az autók 99%-a taxi. Ime a bizonyiték:)

 

  Amig Józsira várakoztam, hogy visszatérjen Arequipába a leszervezett és befizetett kirándulásáról a Colca kanyonból, úgy döntöttem nem töltöm hiába az időmet, elindultam csavarogni a városban. Fogalmam sem volt mit hol találok, de mint mindig a jószerencse mellémeszegődött....addig császkáltam szanaszét, mig bekeveredtem a belvárosi piacra.

A piacokat még Pesten is szeretem(hiába nem egzotikusak), hátmég egy olyan országban, mint Peru!:)

Elsőként két kép a "sombrerieriakról", vagyis a sombrero árusok kinálatáról:

 

Hangszer készítő és javító mester:

Persze hamar megkerestem a tengeri herkentyűk részlegét, ezek a képek ott készültek:

Kenyeres nénik, sajtkinálat meg mindenféle:)

  Peru minden piacán tetemes helyet foglalnak el a gyümölcsléárusok. Rendszerint egy teljes sor az övék, egymás mellett árulják talán a világ legegészségesebb dolgát: a frissen facsart gyümölcsök levét. A dolog úgy néz ki, hogy a kirakott hatalmas rakás gyümölcsből Te válogathatsz, hogy melyiket kéred ledarálni. Egyet vagy többfélét választhatsz. Darált jéggel vagy tejjel higitják igény szerint és persze leirhatatlanul finom! Fel szokták turbózni nyerstojással, likőrökkel, de én tisztán a gyümölcsöket szeretem, igy én mindig egy teljesen vegyes koktélt szoktam kérni. Ki ne hagyja senki aki Peruban jár, mert tényleg egy élmény!

Én természetesen mindent mindig megkóstolok. Peruban nem kell attól félned, hogy megmérgeznek. Sosem vettem semmit Peruban amitől rosszul lettem volna, vagy akár szemre nem tűnt volna frissnek. Nyugodtan lehet vásárolni utcai árusoktól is.

A következő képen egy perui specialitást örökitettem meg, a Papa rellena-t:) Ez tulajdonképpen bundában sült krumplipüré, melynek a közepén mindenféle töltelék van...pl hagymás-husos. Nagyon finom és egytől is jóllaksz, az ára rendszerint 1 soul(70Ft).

  Ez a bejegyzés sem lett túl rövid. Peruval az a baj, hogy 1-1 út során annyi minden történik veled - sajnos nem mindig jó - hogy sosem jutsz a végére ha mind meg akarod irni. Ennek ellenére, utólag visszatekintve, sokszor a hasunkat fogjuk a nevetéstől, még akkor is, ha ott, az adott pillanatban(pl az Andokban ragadva egy lerobbant buszon), sűrűn káromkodtunk is:)