Állatvilág

  A chilei állatvilág természetesen homlokegyenest eltér a mienktől, illetve attól, amit európában megszoktunk.
  Az első, ami még az átlag európai ember számára is eszébejut Chilérol és az Andokról, az a láma es a kondorkeselyű. Jobb esetben még a puma. Ebben az átlag magyar(europai), ember tudása nagyjabol ki is merül ennek az orszagnak a faunájával kapcsolatban, igy azt gondolom érdemes külon fejezetet szentelni a témának.

  Elsőként érdemes a számunkra legegzotikusabb(es legtipikusabb), állatok csoportjával kezdeni, méghozzá a lámafélékkel. Ezeknek 4 alfaja ismert. A chilei "leg"-ek koze tartozik, hogy ez az a hely a foldon, ahol mind a 4 lámafaj magtalalhato. Ezek kozül kettő háziasitott(nemesitett es tenyésztett), a másik két faj a vadonban él es sikeresen elkerülte az évszázadok alatt az ember közbeavatkozását. Persze a két "háziasitott" alfajt is a vadon élő lámafélékből tenyésztették ki évezredek alatt az indiánok, mindig a számukra legértékesebb tulajdonságokat tartva szem elott: teherbiróságot, a vastag, hosszu szőrű bundát, igénytelenséget stb.
  Igy alakult ki a két tenyésztett es nemesitett lámaféle, a Láma(spanyolul: llama - ejtsd jámá) és az alpakka(spanyolul: alpaca, ejtsd álpáká).
 
A LÁMA:
A gunanacóból tenyésztették ki. A legkimagaslóbb teherbírásu es legigénytelenebb  lámafajta. Háziasitásának története kb 4500 évre nyúlik vissza. A láma az Andok vidékének hűvös éghajlatához és viszonylag gyér növényzetéhez alkalmazkodott. Olyan legelőkon is képes megélni, ahol szinte semmilyen állat sem es akár 40 kg-ot is bir napokon át cipelni az igencsak oxigenhiányos kornyezetben, az Andok 3-5000 méteres magasságában. Mindezen tul még okos is:) Ha ugyanis tobbet pakolsz rá mint amennyit o (a saját véleménye szerint), el tud cipelni, egész egyszerűen nem hajlando folállni:) Nem engedelmeskedik a szép szónak, a kiabálásnak, de még a botnak sem:)

Vemhességi idejük meglepően hosszú(kb 11 honap) es rendszerint egyetlen utódnak adnak csak életet. Ha kettő születik, az egyik életképtelen.

  Igazi társas lények, rendkívüli gondossággal vigyaznak a rajuk biztott nyajra, pl birkakra, de szárnyasokra is, sok helyen használják őket kutya helyett pásztorként a joszág mellé. A ragadozóktól simán megvédi a rábizott allatokat, remek köpési technológiája miatt:) A legvadabb rókának vagy kutyanak is inába száll a bátorsága ugyanis, ha egy kiválóan célzó láma szemenköpi rendkivul savas gyomorváladékával:) Ezen kívül szereti a rábízott állatokat, velük alszik, velük kel es boldogan terelgeti őket naphosszat a legelőkön.

 AZ ALPACA:

Nos az alpaca gyapja a legfinomabbak közé tartozik  világon. Az időszámításunk szerint kb a 2-4. szazadban haziasitottak az inkák, feltehetően a vicuña-ból.

 Az Inka Birodalomban különleges tiszteletben részesítették a fajt: gyapjából készült a királyi öltözék, és számos vallási szertartásban részt vett az „istenek ajándéka”. Már ekkor nagy hangsúlyt fektettek a szakszerű tenyésztésre.

  Peru, Bolívia és Chile területén rendkívül nagy mennyiségű alpakát tenyésztenek (itt él a világ hárommilliós alpakaállományának mintegy 99%-a). Gazdasági haszna mellett jámbor és tiszta természete miatt(egyetlen megszokott teruletre uritkezik, es sohasem budos, mindig nagyon tiszta) az alpaka egyre gyakoribb házikedvenc.

Az alpaka bundája vastag, tömött, de nagyon finom szálakból áll. Színe változó, legtöbbször barna vagy fekete, de ma már gyakoriak a vöröses és a szürke, illetve tarka példányok.
Az alpakák kisebbek a lámáknál, testtömegük 45-90 kilogramm.

Az alpakaszőr melegebb, de könnyebb a juh gyapjánál, és sosem szúrós. Az év bármely szakában szaporodhatnak. A vemhesség igen hosszú, mintegy 11,5 hónapig tart. A borjúkat általában 6 hónap után szokták elválasztani anyjuktól.  A faj átlagéletkora 20 év körüli, de jó bánásmód esetén majdnem 30 évig is elél.

A VICUÑA:

Es akkor kanyarodjunk vissza az alpaca oseihez, a vikunyakhoz.

Nekem ok a szivem csucske. Legfokeppen azert, mert tele van a chilei Andok veluk, s ok voltak az elso vadon elo lamafelek, melyeket itt Chileben lathattam.

  A kovetkezo országokban őshonos: Argentina, Bolivia, Chile es Peru, valamint betelepítve el Ecuadorban. Az összlétszám növekvőben van a védett területeken, becslések szerint összességében 350 000 egyed élhet ezekben az országokban, jellegzetesen nagy magassagban(3-4000 meteren), mint az osszes del-amerikai lamafele. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján.

Vállmagassága kb. 90 cm, súlya 50 kg körüli. A tevefélék közül a legkisebb. Hihetetlen biztonsággal mozog a sziklákon. Füvet legel, pihenés közben kérődzik. A nőstények kis csoportokban vándorolnak, amit egyetlen hím vezet, aki az őrködés feladatát látja el, valamint védi a területet a betolakodó más hímekkel szemben.
 A vikunyákat(itt Chileben is), több száz éven keresztül vadászták, ami az egyedszám csökkenéséhez vezetett. A spanyolok idejeben a vadaszat intenzívebbé vált, ezért az állomány száma rohamosan csökkent.  Az inka időbeli kb. 1 milliós állomány az  1960-as evek végére 10 000 körülire csokkent. A későbbi vadvedelmi erőfeszítések eredményeként létszámuk növekedni kezdett. Jelenleg a megmaradt allomany vadrezervatumokban el.

  Bar a "hivatalos oldalak" azt irjak, hogy Peruban el a megmaradt allomany jelentos resze, en ezt cafolhatom. Chile eszaki reszen barhol folmentunk az Andokba, tomerdek vikunyat lathattunk.
   Peruban bar bebarangoltam az Andok jo reszet, de ottletem alatt egyetlen elo vicuñat sem sikerult megpillantanom. Elkepzelheto, hogy van, de szerintem a meglevo allomany jelentos reszet a tenyesztelepeken szaporitott egyedek teszik ki. Ahol ugyanis akkora a szegenyseg mint Peruban, ott egy ekkora allat nem lehet biztonsagban. Nincs is. Ezert ott tenyeszkoloniakat hoznak letre. Chileben ilyesmire nincs szukseg - az allomany vedett es a szama folyamatosan emelkedik. A kovetkezo fotokat en keszitettem a vadon elo vikunyakrol. Itt a chilei Andokban elo vicunyak ugyanis most mar tudjak(hisz tobb evtizede tiltott a vadaszatuk), hogy nincs felnivalojuk az embertol. Akar par meterre is hagyjak megkozeliteni magukat...

A GUANACO:

 A legnagyobb meretu lamafajta, 125 centi magasra nohet es a sulya meghaladhatja a 120 kg-ot. 15-20 evig élhet. Kis csoportokban járja az Andok hatalmas hegységeit. Akár 5000 méteres magasságban is megtalálható. A lámafélék közül ő jut a legmagasabbra. A fiatal hímek együtt kóborolnak és saját hárem kialakítására törekszenek. A nőstényekből és fiatal állatokból álló csapatot a legerősebb hím vezeti és védelmezi oly módon, hogy először vészjelet ad, ha legveszélyesebb ellenségüket, a pumát észleli. Majd a csorda élére állva nagyobb iramot diktál, aztán a puma és a csapat közé helyezkedik. A guanakók es vikunyak másik komoly ellensége a kondorkeselyu. Ez mélyrepüléssel kepes szakadékba űzni a megremult falkát, ahol halálra zúzzák magukat és a tetemek a kondorkeselyűk tápláléka lesznek.
 A vemhesség csaknem egy evig tart, ennek végén egy, ritkábban két utód jön a világra. A kicsi születése után rögtön feláll, két óra elteltével már ugrándozik, s elég erős ahhoz, hogy a csapattal tartson.

A VIZCHACHA:

Chile másik jellegzetes állatkája. Rágcsáló, fantasztikusan aranyos, olyan mintha egy nyuszi meg egy mókus félresikerült keveréke lenne:) Itt Chilében az Atacama régióban él. Rendkivül elterjedt, de még csak egyszer láttam. Peruban viszont annál többször. Ennek az oka az, hogy legfoképpen éjjel mozognak es táplálkoznak. Föld alatti alagutrendszerben élnek es rendszerint mindent mindig egyszerre csinálnak:) Vagyis ha meglátsz egy vizchachát, akkor sokat látsz:) Természetes ellensége a puma es a róka. Chileben védett, de pl Argentinában szabályos hajtóvadászatokat rendeznek ellenük:(

A puma:

No róla nem sok mindent kell elmondani, mindannyian ismerjük. Dél-Amerika csúcsragadozója.

Hatalmas mérete ellenére nem tud bőgni, helyette dorombol:) Illetve ha fogságba ejtik, hátborzongató, emberszerű sikolyokat hallat:)

  A puma testsúlyánál hétszer nehezebb zsákmányt is elejt és elhurcol. Általában nagy emlősökre vadaszik, úgy mint a vicuña vagy a guanako, ám kisebb állatokat is megeszik, mint például a vizchacha vagy akár az egér, ha a szükség arra készteti. Egyedül vadászik és gyakran lesből, hátulról támad. Egyetlen harapással öl, mely harapás a koponya hátsó részére irányul, mellyel eltöri a zsákmány nyakát. A tetemet ezután legtöbbször elássa vagy lefedi, mely így még több napig is élelemként szolgálhat. Támadásaik túlnyomó többsége sikeres, a zsákmány elkapásával és megölésével zárul, ezért megengedhetik maguknak, hogy válogatósak legyenek.
  Rengeteg alfaja ismert, itt Chilében, a Chilei puma él. Emberek elleni támadásai nagyon ritkák, főleg, hogy kevés van belőluk. En sose láttam, sőt a fogadott nagybátyám sem, pedig ő 25 eves koráig itt élt es addig egyfolytában az Andokot járta. Alapvetoen nem tekinti zsákmánynak az embert, lehetőség szerint elkerüli.
  Ha mégis szembetalálkozol egy pumával, a legrosszabb amit tehetsz, ha futásnak eredsz. Akkor tuti elkap. Viszont kellő hatarozottsággal könnyű elijeszteni. Ha támad, vissza kell támadni. A pumák kavicsokkal, ágakkal, kerti eszközökkel, rúgással és puszta kézzel is elriaszthatók. Ha szükséges, orrba lehet csapni, az ugyanis a legérzékenyebb része:) Az ember elleni támadások az USA-ban gyakoriak csak, mert ott a pumák már hozzászoktak a kertvárosi területekhez, így az emberek és a háziállatok jelenlétéhez. Amikor a pumák már sem az emberektől, sem a kutyáktól nem félnek, zsákmánynak tekintik őket is. Itt Chilében szerencsére nincs igy, az egesz Andok a rendelkezésükre áll a vadászathoz, nagyon ritkán kerülnek összetűzesbe az emberrel. A környezetemben senki nem hallott Chile területén pumatámadásról.

Andoki róka:

Rendkivül elterjedt Chilében, gyakran összetalálkozhatsz vele ha az Andokban jársz. A többségük itt Chilében egyáltalán nem fél az embertől, mivel az Andok védett területén él, ahol évtizedek óta tiltott a vadászat. Ennek megfelelően megtanulta, hogy az embertől nemhogy félni nem kell, hanem kiválo élelmiszerforras:) Azokon a területeken, ahol turisták járnak, simán 1-2 méterre odajonnek es kunyerálnak:) Ezt a rókát a Minique lagunánál fényképeztem le. Ott állt őrt, ahol a turisták kisbuszai elhagyják a laguna területét es várta a kaját:)

Es a kevésbé ismert fajok, a teljesség igénye nélkül...

Andesi hegyimacska:

Az andesi hegyimacska az Andok magashegyi részein fordul elő Chilében, Peruban, Boliviában es Argnetinában. Akar 5100 méteres magasságra is felmerészkedik. Rendkivül ritka, szinte végveszélyben lévő faj.

Csíkos pampamacska:

A csíkos pampamacska 55-70 cm és 3-7 kg. A szőrzetének a színe szürke, a foltjai sötétbarnák, a hátán a foltok csíkokba tömörülnek, melyekről a nevét is kapta.

Kodkod:

Kizárolag Argentina es Chile teruletén honos. Egy kifejlett kodkod tömege 2–2,5 kg, a hossza 42–51 cm. Veszélyeztetett állat. Rágcsálókkal, madarakkal es rovarokkal táplálkozik.

Chilei villásszarvas:

A chilei villásszarvas Chile es Argentina hegységeinek az őslakos szarvasféléje. Argentinában 2005 ben kb 300 vadon élő állatról tudtak. Mára már szinte csak Chilében él.
Az Andok magasabb hegyeit és hűvös völgyeit választotta élőhelyül. A tudósok próbálják tanulmányozni ezt a ritka állatot, de a chilei vilásszarvasoknak a kis létszáma igen aggasztja őket.
Az állat számos elérhetetlen vagy alig elérhető élőhelyen él. A havasalji csejésektől a meredek sziklafalakig. A magashegyi erdőket és erdőszéleket kedveli.

Déli törpeszarvas:

Az állat marmagassága 35-38 centiméter, és testtömege mindössze: 9-15 kg.

A déli törpeszarvas elterjedési területének déli részén megritkult, de egyes helyeken, mint például Chilében, a Chiloé-szigeten még gyakori.

Csincsilla:

A csincsilla régebben Peru, Argentina, Bolivia es Chile hegyvidéki területein volt honos. Vadon ma már kizárolag Észak-Chilében el. A csincsillát kíméletlenül vadászták, mára veszélyeztetett fajjá vált. A védelme érdekében hozott törvényeknek köszönhetően 1970 óta lassan újra nő a számuk.
A csincsilla társas lény, és egy életre választ párt magának. Kedvelt háziállat.
Bundája sűrű, puha és jól védi a hidegtől. Szőre szürke színű, selymes tapintású, puha. Minden szőrtüszőből legalább 40 szorszal nő ki. Testének felső része gyöngyszínű szürkésfehér vagy ezüstszürke, melyen enyhén erezetes minta található. Ez a bunda lett a veszte..sikerült csaknem kiirtani.

Törpe tatu vagy Pichi:

Kizárólag Chile es Argentina száraz és gyepes területein honos.

Kisebb alagutat ás magának, ahol tartózkodik a nap folyamán, éjjel tovább keresi táplálékát.  Tápláléka rovarokból, fergekből és kisebb gerincesekből áll, mint például gyikok és kisebb rágcsálók. Esetenként gombákat is eszik.

Juan Fernandez-medvefóka:

Kizárólag Chilében, a Juan Fernandez szigeteken és a kornyező kisebb szigeteken fordul elő.
Aránylag kisméretű fókafaj. A himek hossza 150-210 cm, súlyuk 140-159 kg. A nőstények hossza 140-150 cm, súlyuk pedig 50 kg. Fő táplálékuk homár, tintahalak es egyeb halfajták.

Kondorkeselyu:

A kesobbiekben tervezek majd egy bejegyzest irni a Chileben honos madarakrol, de a kondorkeselyut azert errol a laprol sem hagyhatom ki:)
Testhossza 120-135 centiméter, szarnyfesztavolsaga 270-300 centiméter, testtömege 7,5-15 kg. A tojó kisebb, mint a hím. Feje csupasz, homlokán felálló bőrtaréj, nyakán fehér tollgallér található. Tollruhája fekete. Előszeretettel tartózkodik a Csendes-óceán és az Andok találkozásánál kialakult felszálló légtömegek sávjában, mert ez a part menti szakasz nemcsak a lebegést biztosítja, hanem lehetővé teszi a tengerpart állandó megfigyelését is.
Látása kitűnő, több kilométeres távolságból és nagy magasságból is észreveszi az elpusztult állatokat.
Magányosan vagy párban él. Életkora kb 50 év.
Elterjedési területén egykor igen gyakori madár volt. Sok indián törzs totemállatként tisztelte. Megritkulását a lőfegyveres vadászaton kívül az óceán növekvő szennyeződése okozta. A mérgezéstől elpusztult és partra vetődött tengeri élőlények egy része a kondor szervezetébe kerül és a testükben felhalmozódott méreg miatt sok egyed pusztul el. Tobbszor volt alkalmam latni itt Chileben es Peruban is. Nem csoda , hogy az indianok annak idejen szent allatkent tiszteltek. Lenyugozo a megjelenese, egesz egyszeruen a dobbenetes merete miatt. Ahanyszor meglatja az ember, csak arra kepes, hogy tatott szajjal bamulja:)

Több dél-amerikai ország címerében is szerepel, Chile cimerallata is, a chilei villasszarvassal egyutt.

Araña tigre(tigrispok)

Szerencsére igen kevés emberre veszélyes állat él Chilében, gyakorlatilag csak a puma, s őt minden további nélkül elkerülheted, illetve ő maga gondoskodik arrol, hogy még véletlenül se kerülj az utjába...

Chile legveszélyesebb állata, egyuttal a legkisebb. Sajnos gyakorlatilag bárhol megtalálhato. Ez pedig egy pokfele, mely szinte egesz Latin-Amerikában honos, de a legelterjedtebb Chilében. Ráadásul az urbanizált teruleteket is lakja...  legjobb esetben is, a csipése szovetelhalást okoz hatalmas teruleten, de alkalmanként sajnos halált is.