Azt gondoltam, hogy két év ittlét után, már semmi meglepő dologgal nem szolgálhat számomra Arica óceánpartja, de tévedtem. Enyhe tengerrengés volt a part közelében és kisebb cunamit okozott a partvidéken. Persze ne ijedjetek meg, ez nem olyan „igazi” cunami volt, de kb fél napon keresztül döbbenetes méretű hullámok ostromolták a partokat és az óceán partvonala a lapos részeken, ideiglenesen vagy 50 méterrel beljebb jött. Az egész óceánparton a parti őrök vörös zászlót húztak föl, ami annyit jelent, hogy nem csupán úszni nem szabad az óceánban, hanem még a parton sem szabad sétálni.
A helyiek ezt a jelenseget "marejada"-nak mondjak, ami szo szerinti forditasban hullamzast jelent, de itt az oriashullamokra hasznaljak ezt a jelzot. A chileieknek amugy mindenre van ilyen kicsinyito jelzojuk:) Azt a 2 db 6,5-os erossegu foldrengest, melyet mar volt szerencsem itt atelni, csupan "temblor"-nak, vagyis foldmozgasnak minositettek a helyiek. Naluk a foldrenges "terremoto" szot, csak 7,0-a folotti rengesekre hasznaljak:) Vagyis amikor felborulnak a lakasunkban a butorok, az csak egy kis temblor...:) Na ez sem tsunami, csupan egy kis marejada volt szerintuk:)
Arica kikotoje le volt zarva, valamennyi part ele vezeto ut szinten. A szokoar Chile 2000km-es partszakaszan pusztitott(Aricatol Valparaisoig), a kar merteket megbecsulni sem lehetett. Persze kapott belole szegeny Peru deli resze is. Embereletben nem esett kar, idoben jott a riado.
Aznap nem mehettunk a part kozelebe sem, le volt zarva. De masnap mgrohamoztuk a Lluta torkolatvideket. Ott már voltunk kétszer és kiváncsi voltam, hogy a szelid folyótorkolatot mivé változtatták a partot ostromló gigászi hullámok...
Az első képeket már a parton, de még a torkolattól távolabb készitettem.
A madarak teljesen meg voltak bolydulva a parton, csak úgy cikáztak fölöttünk:
Aztán elsétáltunk a torkolatig. A folyó torkolata, amely normális óceáni viszonyok közt úgy néz ki, ahogy a lentebbi képen látható, teljesen megváltozott.
Mindig lent sétáltunk a part alacsony részén. Ami gyakorlatilag teljesen száraz vidék. A folyócska csekély vize belezubog az óceánba, minden akadály nélkül. Simán bele lehet gázolni, sőt kimenni a folyó és óceán találkozásáig. Ezuttal meg sem mertük közeliteni a folyót a lapos part felől, tudtuk, hogy kizárt, hogy ekkora hullámverésben megközelithetjük. A folyó magas partja felől pórbáltuk megközeliteni a folyó torkolatát. A képen is látszik, hogy a magas part kb 2-2,5 méter magas.
De a torkolat egész egyszerűen eltünt. Az összes képet a folyó magas partja felől tudtam csak késziteni, ott ahol pár hónapja sétáltunk, azt a részt teljesen elöntötte az óceán és a folyó sodra valamint az óriáshullámok hihetetlen ereje, gyilkos vidékké változtatta az egész lenti partszakaszt. Igy nézett ki az a rész, ahol nemrégiben még szárazföld volt:
A folyót csak arról lehetett megismerni, hogy amikor a hullámok visszavonultak pár pillanatra a parttól, akkor a folyó S alaku sodrását fehér hullámtarajok jelezték:
Ha kicsit visszahuzodott a viz, ki lehetett venni a folyo vonalat, de aztán a hihetetlen erejű hullámok szó szerint visszatolták a folyót a part irányába:
Majd szinte kiemelték a folyót a medréből:
Mi a folyó magas partján álltunk, de a folyóviz és az óceán olyan erővel ütközött egymásnak, hogy a viz felemelkedett a mi magasságunkig, ahol álltunk, nem egyszer úgy megijedtünk, hogy futásnak eredtünk, mert sokszor még a magas partra(ami normális hullámviszonyok közt, kb 2,5 méter magasan van a tengerszinthez képest), is kicsaptak a hullámok:
A madaraknak ez az őrületes örvénylés terülj-terülj asztalkámat varázsolt elő az óceánból. A rákok tömege, amely a vizvonal fölött a homokban lakik(mély lyukakban), az elárasztott részen gyakorlatilag elpusztult. Mást sem láttunk mint sodródó ráktetemeket, de a madarak legalább jóllaktak.
A part mellé le sem merészkedtünk, a Lluta folyón pedig, ahelyett ahogy mindig is tettük: egyszerűen átgázoltunk volna, ezuttal csak ugy tudtunk átkelni, hogy kimentünk az országutig, átmentünk a hidon és ugy fordultunk ujra vissza az óceán irányába. Életveszélyes lett volna a parton megkisérelni az átkelkést a gyilkos hullámviszonyok közt.
Amikor átértünk a folyó tuloldalára, ahol a folyó egy holtágat képez a part vonalával párhuzamosan, ott is meglepetések vártak. A holtág java része egyszerűen eltünt. Ott is az óceán volt az ur. Sokáig kellett gyalogolnunk párhuzamosan a parttal mire ujra rábukkantunk a holtág vonalára.
A Lluta folyó torkolata természetvédelmi terület. Nem csak a torkolatvidék, hanem a perui határig szinte az egész partszakasz. A táblán látható, hogy tetemes birságot rónak ki a szabálytalankodókra: 182.000 peso egy havi keresetnek megfelelő összeg.
A torkolatvidék ugyanis nem csupán egy hihetetlenül gazdag élőhely a madarak, rákok, ivadékhalak számára, hanem a madaraknak a part belsőbb területein vannak a fészakrakó helyeik is.
A madárvilág egészen hihetetlen a torkolatvidéken:
Megfigyelhetjük a teljesen szelid kárókatonákat(ők szinte 1-2 lépésnyire is hagyják magukat megközeliteni és csupán kiváncsi tekintettel méregetnek minket:)
Rengeteg sirályt, gémet, es keselyűt láthatunk(nomeg gyilkos erejű hullámokat:)
Ahogy egyre beljebb sétáltunk a holtág partja mentén(már bokáig érő vizben gázolva), kezdtük megérteni miért is szigorúan védett a terület:
A legnagyobb madár egy gémféle(legalábbis én igy gondolom...ornitológiai ismereteim hagynak némi kivánnivalót maguk után. A magyar madarakat még csak-csak beazonositom, de a chilei fauna teljesen ismeretlen a számomra), mely felemelt nyakkal csaknem a mellkasomig ér, szinte a torkolatvidék királynője:
De az óriásgémen tul hatalmas és vegyes madárgyülekezet lakja a vidéket, melyek tökléletes egyetértésben táplálkoznak együtt:
Amugy a Lluta torkolatában teljesen nyugodtan lehet sétálni, a táblán jelzetteken tul, sehonnan nincsenek kitiltva az emberek, ugyanis itt a torkolatban, ahova az Aricaiak kirándulni járnak, az iskolások pedig biológia órára, nincsenek fészakrakó helyek. Azok feljebb találhatóak az Andok irányában. Ide ez az óriás madársereglet csak táplálkozni jár, igy a sétáló emberek nem zavarják meg az életüket. Rádásul ä fényképekből kiderül, hogy a madarak nem is nagyon vesznek komolyan minket. A maximum az, hogyha tul közel merészkedünk hozzájuk, odébbtotyognak egy kicsit és zavartalanul folytatják a vadászatot. A lustábbak, mint a kormoránok pedig csak akkor méltóztatnak kettőt csapni a szárnyukkal és odébbmenni ha már szinte rájuklépünk:)
Nem tudom elmondani mekkora élmény volt ebben a madárrengetegben sétálni és teljesen közelről megfigyelni őket. Láttuk a gémeket halászni és olyan közel voltunk hozzájuk(talán 2-3 méterre), hogy amikor lecsaptak a vizre és elkaptak egy halat, azt is láttuk, ahogy lecsuszik a torkukon a zsákmány.
A "tsunami" nemcsak a Lluta torkolatát változtatta meg. A kedvenc strandunkat, az El Lauchot, mely eredetileg igy nézett ki(tavalyi képek), teljesen elpusztitotta:
A nádfedeles napernyőket, a gyönyörű homokos partot, a magas parton kiépitett sétálóutat megtámasztó gerendákat, a tsunami szó szerint elsöpörte, a kedvenc parti éttermünk sem fog jó darabig kinyitni, ahol annyit üldögéltünk, mert néhány tartógerendáját a terasznak eltörték a hullámok és az egész épület megroggyant.
Persze ezerrel zajlik a helyreállitás, hisz hamarosan vége a télnek és kezdődik a strandszezon.
A Playa Corazones-t (a sziv partszakasza – Arica egyik látványossága), teljesen elsöpörték a hullámok. A beton védőkorlátokat, melyeket a veszélyes, meredek szakaszokra épitettek, ripityára törték a hullámok:
Maga a sétálóösvény, amely kilométereken át vezet a part mentén és eredeti állapotában igy nézett ki(a kép tavaly készült):
Szó szerint telehajigálta a tsunami sziklákkal, megrongálta a hegyoldalt, az ösvényt járhatatlanná tette. Most igy néz ki ugyanaz a része az ösvénynek, amit tavaly is fotoztam és ami eredetileg a hellyi szerelmesek kedvenc andalgóhelye volt:
Egy jó darabig, amig rendbe nem hozzák itt nem fog andalogni senki....hacsak nem akarja kitörni a bokáját:)
Egyelőre befejezem:) Legközelebb küldöm a beszámolómat a Playa Coraznones-ről, ugyanis a tsunami után, oda is tettünk egy turát:)
Szia, nagyon érdekesek a beszámolóid!
VálaszTörlésHa kedved van Viña del Mar-ba jonni, dobj egy mailt. cerroalegre kukac citromail.hu
Nem Carlos vagyok egyébként, o a férjem...