Chilei Leg-ek és különlegességek

  Chilében az a mondás járja, hogy miután Isten a világot teremtette, megmaradt még egy csomó dolog, amikkel az embereket meg akarta örvendeztetni. Ilyenek voltak a forróság és a hó, az óriási tavak, a tenger, türkizszínű hegyi folyók, végtelen sivatagok, méltóságteljes tűzhányók, gigászi hegyvonulatok, fjordok és gleccserek, valamint sok-sok olyan növény és állat, melyeket még sehova nem helyezett el a földön.  És Isten mindezeket kézbe vette, majd a világ legeldugottabb helyén szétszórta. Így keletkezett Chile, a hosszú, keskeny és hihetetlenül sokszínű ország a dél-amerikai kontinens legtávolabbi felén.

   Ennek fényében nem csoda ha annyi különleges és extrém természeti csodát találhatunk itt, mint amennyit talán a  föld egyetlen más országa sem produkál.

1. Chile a föld leghosszabb országa. Több mint 42oo km hosszú. Erről a következő térkép adhat áttekintést. Európa méreteit hasonlítja össze Chilével:

  Ennek az extrém hosszúságnak az oka az, hogy Chilében a föld összes éghajlati öve megtalálható, a trópusit kivéve.
Vicces útjelző tábla Chilében:) A Santiago-tól északra és délre elhelyezkedő legtávolabbi két jelentősebb várost mutatja:)))

2. A chilei Atacama sivatag, a föld legszárazabb sivataga. A nedvességtől az egyik felén az Andok, a másik felén a Parti hegység védi. Az Atacama 15 millió éves és 5o-szer szárazabb mint a californiai "Halál völgy". Annyira száraz, hogy az olykor 68oo méterre emelkedő hegyek is teljesen gleccsermentesek. Itt gyakran 5o év is eltelik úgy, hogy egyetlen csepp eső is hulljon. A Szahara ehhez képest maga az oázis...
2oo3-ban egy kutatócsoport közzétett egy jelentést a "Science" folyóiratban, amelynek címe:"Marsszerű talaj a chilei Atacama-sivatagban, és a mikrobiális élet szárazságküszöbe". Ebben megismételték azokat a kísérleteket, amelyeket a Viking-1 és a Viking-2 űrszonda a Marson végzett az élet bármely nyomának felderítésére, és képtelenek voltak az organikus életnek bármilyen jelét felfedezni az Atacama talajában. A régió ilyen szempontból teljesen egyedülálló a Földön, ezért a NASA gyakran itt teszteli a jövőbeli marsszondák műszereit és a marsjáró robotokat.
  Az én számomra pedig az Atacama sivatag, ahol élek egy csodálatos kő és homokrengeteg, melynek hegyei, szakadékai és elképesztő színei annyiszor elvarázsolnak ahányszor a mélyébe megyünk kirándulni.

3. Chilében van a föld legmagasabban fekvő tava a Chungara tó. Chile legészakibb részén, az Andok mélyén, több mint 45oo méter magasan, épp ott ahol én is élek, Arica városa fölött.

Nem csak a tó, hanem az egész El Lauca Nemzeti Park(197o-ben alapították), amelyben a tó is fekszik, az UNESCO által bioszféra rezervátummá nyilvánított, szigorúan védett terület.

  Már a tó létrejötte sem volt mindennapi. Körülbelül 8ooo évvel ezelőtt irdatlan méretű lavina pusztított a tájon és a magával sodort óriási mennyiségű(több mint 6 köbkilométernyi), hordalék elzárta a vulkánok vízelvezetőinek az útját és a víz felduzzadt. A tó elnevezése ajmara eredetű("chun'kara"-moha a kövön). Az itteni Andok egyik jellegzetes növényéről nevezték el, ami itt hemzseg a tájon:

  A tó mélysége helyenként eléri a 33 métert is.

  Sok mindenről nevezetes, nem csak arról, hogy ilyen hihetetlen magasságban van. A tóban és a tó körül levő állatvilág elképesztően gazdag és jórészt teljesen egyedi. Él a tóban például egy harcsafaj, ami a földön egyedül itt fordul elő. De rengeteg állatot meg lehet figyelni a tó környékén és az odavezető hosszú úton is a nemzeti parkon keresztül. Már többször jártam itt, az út az én számomra sokkal elképesztőbb volt mint maga a tó, ugyanis egyszerűen nyüzsgött az állatoktól. A vicuña-k látványa itt teljesen hétköznapi. Tömegével legelnek az út szélén és egyáltalán nem félnek az embertől, hisz itt csaknem 4o éve egyetlen puskalövés sem dörrent. 

  Rengeteg viscacha-t láthatunk(egy jellegzetes dél-amerikai rágcsáló, mintha az európai nyúl és egy mókus félresikerült keveréke lenne:D)

Rajtuk kívül, némi szerencsével láthatjuk az Andok másik vadon élő tevefaját(a vicuna-nál jóval termetesebb), a guanaco-t is.

 De láthatunk itt nandut, szerencsével pumát és vagy 13o féle madarat, köztük az Andok szimbólumát, a kondorkeselyűt is. A táj szépsége pedig páratlan, szinte földöntúli...

4. Chilében találhatóak a föld legrégebbi múmiái. A tőlünk kb 1o km-re fekvő Azapa falucskában található "Museo Arqueológico San Miguel" múzeumban kiállított múmiák a földön a legrégebbiek. A Chinchorro kultúra több mint 9ooo évvel ezelőtt alakult ki. Nem sokat tudtak róla egészen addig, amíg itt Észak-Chilében 1983-ban szenzációs leletre bukkantak a régészek; 96 különös múmiát ástak ki egy vízvezeték-építés földmunkái során felszínre került temetőből. A tetemeket megtaláló régészek által „Chinchorro-múmiák”-nak (ejtsd: csincsorro) elnevezett maradványok a kormeghatározás alapján körülbell 7ooo évesek, i. e. 5000 körül (2500 évvel az egyiptomi piramisok építése előtt), kerültek nyughelyükre, így ezek a valaha talált legrégibb emberi múmiák. Megrázó, ahogyan ezek a kőkori emberek tartósították halottaikat: az elhunyt testét először szétdarabolták, a bomlandó részeket eltávolították, majd a maradványokat kiszárították. A testrészeket fűvel és hamuval töltötték ki, majd ismét összeillesztették. Ezután hamuból, enyvből, olykor agyagból pasztát készítettek és újraépítették a testet; erre erősítették a kiszáradt kezeket és lábfejeket. A testet emberi vagy állati bőrrel vonták be, a fejre hajtincset ragasztottak, és az egész tetemet fekete mangánnal, később vörös okkerrel kifestették. A chinchorrók i. e. 1500-ig temetkeztek így. A múzeumban ma megtalálható legrégebbi múmiák kora közelíti a 1o.ooo évet. Ma sem tudják egészen pontosan hogyan tartósította a múmiákat ez a halászatból és gyűjtögetésből élő nép, de a holttestek balzsamozásában több ezer évvel megelőzték az egyiptomiakat. Összehasonlításképpen az egyiptomi múmiák átlagéletkora 3-4ooo év. A legismertebb egyiptomi múmia, Tutankhamoné is "csak" valamivel több mint 3ooo éves.

5. Chilében van a föld legmagasabban fekvő, aktív vulkánja, az Ojos del Salado(sós szemek). A Chile és Argentína határán fekvő hegység legmagasabb pontja a 6962 méter magas vulkáncsúcs.

6. A chilei szőlőültetvények(az ország természet általi szeparáltságának köszönhetően),a földön egyedül mentesek a filoxérától, a szőlő gyökereit pusztító vésztől. Így a chilei szőlőültetvények az egyedüliek a világon, amelyeket nem kell permetezni. Ebben a minőségükben teljesen egyedülállóak a földön. A spanyolok nem sok jó dolgot tettek ezen a földrészen. Az egyik és talán egyetlen pozitív cselekedetük a szőlészetek megteremtése volt. Az ország középső részén elhelyezkedő pincészetek ma már világhírűek, Chile pedig a föld 5. legnagyobb borexportőre a világon. A chilei borok mára a világ minden táján megtalálhatóak. Elég ellátogatnunk és megnéznünk néhány nagyáruház kínálatát Magyarországon. Mindezt a chilei borászok csaknem 15 év alatt érték el, kiváló minőségű és a minőségükhöz képest alacsony áru termékeikkel.

  Ezt az óriási fejlődést, hatalmas befektetetésekkel és fejlesztésekkel érték el. Olvastam nem egy helyen, hogy Chilében szinte számítógépes irányításra nő a szőlő is:) Amúgy Chile meglepően elöl jár a számítógépes fejlettségben. Jóval előrébb mint Magyarország. Rengeteg hivatalos ügyet kizárólag számítógépen keresztül intézhetsz. Arról nem is beszélve, hogy a közüzemi számláidat nagyáruházakban, a vásárolt holmi árával együtt kiegyenlítheted. Egy gyógyszertárban is pl befizetheted az internetszámládat, vagy pl bárhova költözöl az országban, az igénybejelentés utáni max 3-5 órával működő széles sávú interneted lehet. Gondolom ez a sarkvidékhez közeli helyeken, vagy eldugott andesi falvakban nincs így, de a városokban igen...de ez csak apró kitérő. Vissza a borhoz...

  Az ország középső völgye elképesztően jó adottságokkal rendelkezik a szőlőtermesztéshez. A körülmények egyszerűen ideálisak: keleten az Andok égbenyúló vonulatai szolgálnak és védenek, felfogják a szeleket, ugyanakkor az éjszaka a hegyekből lekúszó hűvös levegőnek köszönhetően épp optimális a napi hőingadozás. A bónusz pedig az olvadt hólé, amely jelentősen egyszerűbbé és persze olcsóbbá teszi az errefelé nélkülözhetetlen öntözést. Ami a nyugati oldalt illeti, ott a hűvös Humboldt-áramlat tolja a chilei borászok szekerét, a nyári hőségben tökéletesen hűt, és folyamatosan betegségeket elűző szeleket küld, amelyek a parti, 650 méternél sehol sem magasabb Cordillera de la Costa vonulatai között nyílt "folyosókon" akadálytalanul nyargalnak be a legnagyobb borrégió, a Central Valley (Központi Völgy) észak-déli tájolású, igen termékeny talajú, napsütötte völgyeibe. Az északi Atacama sivatag holdbéli tájai és a déli Patagónia vadregényes vidéke között 5000 kilométernyi igen keskeny földdarabon 9 borrégió és 17 jelentős borvidék osztozik. Felmérések szerint az USA-ban például minden ötödik eladott palack bor chilei. Ha egy amerikait megkérdeznek, Chiléről azonnal a chilei bor jut az eszébe. Az ország szívében elhelyezkedő szőlészetekbe egész napos bortúrákat szerveznek, ahol a gyönyörű tájon túl az érdeklődők betekintést nyerhetnek a borkészítés múltjába, jelenébe és jövőjébe.


7. A föld egyik legszebb nemzeti parkjaként tartják számon a Torres del Paine Nemzeti parkot. A 181.ooo hektáros park, az UNESCO által védett bioszféra rezervátum. Az elnevezését a park híres gránittornyairól kapta.

   A gleccserekkel, tavakkal, folyókkal, csodálatos hegyekkel tarkított területet déli elhelyezkedése miatt csak nyáron érdemes felkeresni(vagyis decembertől februárig), mert a patagóniai területen még olyankor is elég barátságtalan az időjárás.

   A park évről évre rengeteg turistát vonz a világ minden tájáról, melyek közt sok eszetlen is akad sajnos. Szinte pár évente felgyújtja a parkot valamelyik agyatlan turista. A szomorú sorozat 1985-ben kezdődött, amikor egy cseh fiatalember úgy döntött, hogy ideje kávét főznie a szabadban kb 1ookm/h-s szélben(természetesen az egész park területén szigorúan tilos a tűzgyújtás!). Ez a tevékenysége a park 155 nkm-nyi területének megsemmisüléséhez vezetett,. melynek része volt egy őshonos 2 hektáros erdő is. A cseh kormány javára legyen mondva, hogy azonnal bocsánatkérő levelet küldött Chilének, egy jelentős dollárösszeggel egyetemben, a parkban okozott károk helyreállításához. Az ominózus turista pedig olyannyira elszörnyedt a véghezvitt pusztítástól, hogy azóta is évről évre embereket toboroz és visszajár segíteni a helyreállítási munkálatokban. 2o11 decemberében pusztított egy második hatalmas tűz a parkban. Ezúttal egy ott táborozó izraeli családnak sikerült 128 nkm-nyit felégetnie a park területéből, ebből 36 nkm-nyi őshonos erdő volt. Rengeteg állat is elpusztult az erdőkkel egyetemben sajnos. Az izraeli kormány egyetlen fillért sem ajánlott föl, úgy gondolták Chile majd megoldja egyedül a döbbenetes károk helyreállítását. Elképesztő a két eset közötti különbség, főleg a cseh és az izraeli kormány reakciójának a tekintetében...

 8. Chile földjén, a Húsvét szigeten van a világ egyik nagy rejtélye, a Moai kőszobrok elképesztő sora. A sziget gyakorlatilag egészét a Rapa nui Nemzeti Park foglalja el, mely az UNESCO világörökség részét képezi. Senki nem tudja kik léptek először a történelem folyamán ennek a szigetnek a földjére, hisz hihetetlen távolságra fekszik mindentől, az óceán mélyén, teljesen magányosan. A legközelebb Chile partjai vannak, de ez a "közel" 36oo km...

  1722 húsvét vasárnapján, egy holland hajó legénysége váratlanul földet pillantott meg a Csendes-óceánon. A sziklás, barátságtalan parthoz közelítve Jacob Roggeveen admirális meglepetten vette észre, hogy ameddig csak a szem ellát, gigantikus szobrok sorakoznak végig a part mentén, háttal a tengernek, fejükön jellegzetes fejdísszel. Az angol Cook kapitány, 50 évvel később jutott el a szigetre. Legénységének egyik tagja, egy hawaii tengerész értette a szigetlakók nyelvét, ugyanis polinézül beszéltek, akárcsak ő. A szigetlakók elmondták, hogy ők a szoborfaragók leszármazottai. Legendáik szerint 22 emberöltővel korábban Hota Matua törzsfőnök vezette őket a szigetre.

    Az érdekesség csak az, hogy ezen egyszerű körülmények között élő emberek, közel 900 ilyen szobrot építettek, amelyek között még 2o méter magasak is akadnak. A szigetlakók sem tudtak semmiféle épkézláb magyarázatot adni arra, hogy hogyan lehettek képesek az őseik megmozdítani ezeket a gigantikus alkotásokat és a helyükre szállítani. Ők azt vallják, hogy nem az őseik szállították a helyükre ezeket a szobrokat, hanem egy természetfeletti erő, az ő szavuk szerint a "Mana" mozgatta őket.
    Mivel a Húsvét-szigeten nem készültek írásos feljegyzések, a szájhagyomány és a benne rögzített kultúra minden halálesettel tovább homályosult. Bár a szigeten számos, piktogramokkal telerótt, faragott fatáblát találtak, mely írást rongorongo-nak nevezték el, de a jeleiket a mai napig nem tudták megfejteni. 
  A szobrok elképesztő méretűek: mindegyik több tíz tonnát nyom, a legnagyobb, még álló moai - a Paro néven ismert szobor - tíz méter magas és körülbelül nyolcvan(!!!) tonnás. A befejezetlen szobrok közt találtak a kutatók egy olyan darabot, ami kész állapotban 21 méteres és körülbelül 270(!!!) tonnás lett volna. Napjaink tudományos kutatásai egy sor elmélettel rukkoltak már elő, hogyan lehettek képesek az akkori emberek kifaragni ezeket a kolosszusokat(egyetlen kőfaragásra alkalmas eszközt találtak csak a szigeten, de az bizonyítottan alkalmatlan ezeknek a tömböknek a kifaragására). Nem tudják megállapítani azt sem, hogy mikor faragták őket és arról is csak vak találgatások vannak, hogy mi célból készültek. Végeztek már egy sor kísérletet arra, hogy hogyan lehettek képesek a szigeten levő kőbányából elszállítani ezeket a gigászi alkotásokat a készítőik, de csak annyit tudtak megállapítani, hogy a kisebb faragványokat elvileg rengeteg ember, fákon gördítve elszállíthatta, de a nagyobbakat még a mai technikával is képtelen vállalkozásnak tűnik megmozdítani és keresztülhurcolni a szigeten. Azt se felejtsük, hogy a szigeten semmiféle teherhordásra alkalmas állat sem élt. Külön érdekesség, hogy miért pont úgy állították fel a szobrokat a készítőik, hogy valamennyi háttal álljon az óceánnak és a sziget belseje felé tekintsen.
  Vagyis a Húsvét szigeti kőszobrok az emberiség egyik nagy rejtélyeinek egyike, amit valószínűleg soha nem fogunk tudni megfejteni.

  Az már csak hab a tortán, hogy a szigetet, mikor felfedezték, egy maroknyi polinéz benszülött lakta. A polinézek, pedig(bár szinte egy USA méretű területet népesítenek be a Csendes óceán szigetein), soha, sehol nem faragtak köveket és készítettek szobrokat, vagyis semmiféle kőfaragó hagyománnyal és gyakorlattal nem rendelkeznek. Főleg nem olyan szintű technológiával amellyel ezeket a szobrokat elkészítették és a talapzatukra állították.

  A Húsvét szigetet amúgy az emberi pusztítás mementójaként kellene emlegetni. Mindenkinek ajánlom, hogy nézze végig ezt a rövid videót...

  Az egykori zöld, buja szigetből mára ennyi maradt: egy kopár szikladarab az óceán közepén. Az őshonos állatoknak és növénytakarónak az írmagja sem maradt fenn.

És a végére jöjjön egy mesterséges "leg":)


9. Chilében található a föld legnagyobb mesterséges medencéje. Ez engem is meglepett. Én inkább az emírségekbe helyeztem volna el képzeletben de semmiképpen nem Chilébe, amely amúgy is egy napsütötte ország, végtelen óceánparttal. De ennek is megvan az oka.
  San Alfonso del Mar több mint egy kilométer hosszú és csaknem negyven méter mély, a világ legnagyobb, ember építette úszómedencéje. Az Algarrobo városa mellett elterülő hatalmas lagúna majdnem 250 millió liter kristálytiszta tengervízzel van feltöltve. Méreteit tekintve körülbelül 20 olimpiai medencének felel meg. 8 hektáros vízfelületével a San Alfonso del Mar resort  medencéje a legnagyobb a világon. Hivatalosan is bejegyezték a Guiness Rekordok Könyvébe 2006-ban.

   A fővárostól, Santiagotól 90km-re található és turisták ezreit vonzza a világ minden tájáról.Van itt  jachtkikötő, lehet csónakázni, vitorlázni, vagy bármely kikötőben beülni egy tavernába:)

   A chilei vizek hidegek és veszélyesek is, és egy sima szálloda project nem kecsegtetett túl nagy perspektívával, csak ha valami különleges szolgáltatással állnak elő. Megálmodtak hát egy hatalmas lagúnát, kristálytiszta és kellemes hőmérsékletű vízzel úszáshoz, pihenéshez, vízisportokhoz, de előbb az építési költség problémájára is megoldást kellett találni. A chilei Crystal Lagoons cég talált ki erre megoldást. Technológiájukkal válik lehetővé szerte a világon ilyen hatalmas méretű fürdő projektek megvalósítása, bármilyen vízből, a hagyományos medencékhez képest 100xkevesebb kémiai anyaggal, a hagyományos szűrő rendszerekhez használt energia mindössze 2%-ával. 

  Az uszoda-technikai szakemberek igazán a medencéhez szabadalmaztatott chilei találmányon, a vadonatúj ihletésű víztisztítórendszeren ámultak el igazán. A víztisztasági eljárásokat alapul véve, ekkora vízfelület esetén, minimum 32ezer liter klórt kellene elhasználni hetente a víz tisztán-tartásához, ennél azonban SOKKAL kevesebbet használnak a  valóságban.Jóllehet medencéről beszélünk, de a valóságban egy ember által készített sós vizű lagúnáról van szó tulajdonképpen. Mindent igyekeztek minél környezetbarátabban megépíteni. A medence vízét nem szükséges fűteni. Az itt örökösen tűző nap, folyamatosan kellemes hőmérsékleten tartja a vizét és csak egyetlen egyszer kell feltölteni tengervízzel, utána ezt a vizet keringetteti a rendszer.

  Az építő cég egyetlen csapásra világhírűvé vált és tele vannak megrendelésekkel a világ minden tájáról. Argentínában, Görögországban, a Bahamákon és természetesen az Egyesült Arab Emirségekben, Dubaiban is dolgoznak hatalmas kültéri és beltéri medencéken. A cég alapítóját, Chilében az év fejlesztőjének választották. 

Chilei recept: áss egy bazi nagy gödröt, jó mélyen a földbe...:)

  Az alábbi bejegyzésben finom chilei ételekről(elsősorban pofonegyszerű reggelikről), fogok írni, melyekhez a hozzávalókat megtalálhatjuk otthon is és nem a súlyos ezrekbe kerülő tengeri herkentyűk között. Illetve lesz ilyen is, de ahhoz nem költök receptet, mert úgyis elkészíthetetlen Magyarországon kapható termékekből. Azért, hogy ne maradjunk ebéd nélkül, az is lesz a receptek közt:)
  A legutolsó a receptek sorában pedig a legtipikusabb, legősibb és egyben legegzotikusabb chilei étel lesz, amit úgy készítenek, hogy ásnak a kertben egy bazi nagy gödröt és kibélelik kövekkel:)))

  Először is több dologhoz hozzá kell itt szokni Chilében. Itt gyakorlatilag hiányzik a kínálati palettáról a kész, félkész, fagyasztott termékek sora, ami nálunk Magyarországon, gyakorlatilag egy hatalmas részleget foglal el pl a Tesco-ban vagy az Auchan-ban. Vagyis aki itt él, annak újra meg kell tanulnia főzni:)
  Ennek megfelelően mindent friss és nem fagyasztott hozzávalókból kell elkészíteni, még az önteteket, szószokat is! Ugyanis amiket otthon simán megveszel(salátaöntet-por vagy különböző mártások húsokhoz por alakban), itt egyáltalán nincsenek. Aki olyan mint én(vagyis nem egy konyhatündér), az bizony itt nagyon rosszul jár:)
  Érdekes módon a chileiek nemigen használják a hagyományos fűszereket. Ami általában minden boltban kapható ezekből, az a következő: bors, kömény, piros paprika, oreganó, babérlevél. Ezzel nagyjából ki is merül a kínálat. Ugyanis itt mindent friss, gyógynövényekkel fűszereznek. Amikor kimész a piacra, tonnaszám látod a zöld fűszerek garmadáját...szerintem vagy tíz évet kell itt élni ahhoz, hogy az ember megtanulja mi micsoda és mire való:)
. Vannak még idegesítő "népszokások" errefelé:) A chileiek mindent meghámoznak. Én az anyukámtól azt hallottam, hogy a héjában van a vitamin, na ők ezt tuti nem hallották, mert mindenről lelkiismeretes munkával leoperálják a héját:) Az uborkáról, a paradicsomról, láttam olyat, aki még a kaliforniai paprikáról is fárasztó munkával leműtötte a héját!!
  Következzenek a nagyon egyszerű, chilei reggeli és vacsoraötletek és persze néhány helyi különlegesség is. Amihez adok receptet, azok annyira egyszerű dolgok, hogy még egy olyan kétbalkezes férfi is el tudja őket készíteni aki amúgy csak akkor esik be a konyhájába ha pizzát rendel:)

Completo:

  Legelsőnek mindjárt vegyük az amerikaiak által kitalált hot-dog-ot. Itt is van, mint a világban szinte mindenütt, de a chileieknek alapban semmi sem jó, ami amerikai, így nekiálltak és valami teljesen mást gyártottak a hot-dogból. Nem tudom ki volt aki kitalálta, de félelmetesen finom dolgot kreált a hagyományos virsli-kifli-ketchup-mustár kompozícióból.

  Először is itt nem Hot-dognak hívják(ami nem csoda, hisz alig emlékeztet az elődjére:)), hanem Completo-nak. Tény, hogy minden finom dolog kompletten benne van:) Érdemes megpróbálni otthon elkészíteni:))

  Az alap egy kifliszerű, ropogós péksüti, ami a hotdogkiflinél nagyobb és sokkal könnyebb a tésztája, a külseje finom ropogós. A kiflit teljes hosszában kettévágják, úgy hogy majdnem elváljon egymástól a két fél(érdemes mikrosütőben, vagy sima sütőben jól fölmelegíteni mielőtt megkezdjük megpakolni, mert a hozzávalók jó része nem meleg). Ebbe kisebb darabokra vágott, forró, főtt virsli kerül. Ennek a tetejére apróra vágott paradicsom(héjától megtisztítva és lecsorgatva a levétől), aztán egy vastag rétegben avokádókrém(simán villával összetörjük az avokádó krémes belsejét és kissé megsózzuk), majd rétegekben majonéz, mustár és kissé csípős chili-szósz. A végeredmény egy valóságos ízkavalkád, de annyira finom, hogyha az ember megkóstolja, azonnali és teljes addikciót okoz:))))

Íme pár kép róla:

Annyi a baj vele, hogy egész egyszerűen lehetetlen szépen enni, mert folyik, csorog, csöpög mindenütt, így kitalálták, hogy egy műanyag tartóban szolgálják föl, amibe kényelmesen beleilleszkedik, nem billen semerre és szépen le lehet enni róla. Magyarországon ugyan nem találunk ilyet, de attól még kipróbálhatjuk:)))

 PAILA MARINA:

  Erről a chilei ételről nem tudok sajnos receptet közölni(érthető okokból).
A PAILA MARINA tulajdonképpen egy halászlé és kagylóköltemény:) Tipikus chilei étel, de azóta elterjedt már szinte egész Dél-Amerikában.

A levesben eddig kb 6-7 féle kagylót és vagy tízféle különböző tengeri herkentyűt számoltam meg, ráadásul rengeteg helyi gyógynövénnyel fűszerezik, szerintem lehetetlen Magyarországon beszerezni a hozzávalókat, tartok tőle, hogy a felét nem is ismerik.
  Leírhatatlanul finom az íze, ráadásul minden chilei, amint megtudja, hogy külföldi vagyok, azonnal azt kérdezi, hogy szeretem-e a tenger gyümölcseit és menten meghív egy paila marina-ra valamelyik étterembe, hisz az egyik legtipikusabb nemzeti ételük és a chileiek rettenetes nacionalisták:) Ennek megfelelően már nagyon sokszor ettem, de megunhatatlan:)

Amikor először megláttam, menten levett a lábamról, ugyanis a levest nemigen látod a kagylóktól, meg mindenféle más tengeri herkentyűtől:

Amikor sikerült keresztülrágnod magad a felső kagylórétegen akkor kb egy ilyen levesre bukkansz:

  Hagyományosan cserépedényben szolgálják fel és mindig friss citromot adnak hozzá, amit azonmód belecsavarsz a levesbe. Annyit még érdemes elmondani erről az ételről, hogy akárhol is ettem, ezt rendszerint egytálételként árulják. Vagyis ha ilyet rendelsz, akkor másodikat már nem sokan rendelnek mellé, mert hihetetlenül laktató! Mire átrágod magad a felső kagylórétegen, utána már szinte közömbösen tekintesz a leves további részére. Én szinte sosem tudok megenni egy hagyományos cseréptálban felszolgált Paila Marina-t, pedig bizony Isten van étvágyam:)

Az itteni péksütemények:
 
  Először is a chileiek minden zsömit meg péksütit fölmelegítenek fogyasztás előtt, ezzel ropogóssá és forróvá téve a másnapos zsömlét is. Ezt az eszközt használják hozzá(nem láttam még ilyet otthon, de lehet, hogy van). Az itteni neve: tostador de pan(kenyérmelegítő):

  Nagyon kényelmes cucc, 3 napos zsömléből is egy perc alatt friss, forró, ropogós péksütit varázsolhatsz. Valószínű azért szoktak rá erre a chileiek, mert itt csak a friss kenyér finom. Amúgy ezerszer finomabb mint bármelyik magyar friss házikenyér(mikor idejöttem hosszú időn át reggelire és vacsorára egyszerűen forró kenyeret ettem:). Emlékeztet gyerekkorom kenyerére, amit vidéken a házi sütödéből hoztunk. Akkoriban hazafele tekerve a boltból a kenyér sarka erősen egérrágta külsőt öltött a rövid hazaút alatt:) Ennek viszont több mint 3o éve. Ma már nincs otthon ilyen. Ha veszel kenyeret, az több napig friss marad, mert mindenféle adalékanyaggal meg méreggel, tartósítószerrel megtömik:(). Itt Chilében nem tömik, ezért ilyen trükkökhöz folyamodnak, hogy frissé, forróvá varázsolják a két napos kenyeret is.
  Kilós kenyér itt nincs. Három féle friss kenyér létezik(a többi előrecsomagolt, szeletelt, csak nagyáruházban kapható), a Marraqueta az én KEDVENCEM!!!:):

A másik a  mi zsöminkhez hasonló ayuya( de sokkal laposabb és sűrűbb tésztájú, picit édeskés), én nem szeretem:

És a francia kenyér(pan france). Ez is finom, de kevés helyen árulják. Itt amúgy hozzá kell szokni, hogy naponta kétszer érkezik friss kenyér minden picurka kis boltba, akkor azonmód forrón viheted haza. Reggel 8 körül és este 6-kor. ilyenkor bárhova mész vásárolni, forró péksütit vihetsz haza. Hagyományos péksütik mint nálunk a túrós vagy lekváros táska itt nem léteznek. Arról álmodom, hogy egyszer akad valami őrült magyar aki nyit itt egy pékséget és akkor újra megehetem reggelire a kakós csigámat:) És akkor az itteni francia kenyér. Ez is sokkal kisebb mint a nálunk kapható, kb nagyobb kiflivel megegyező méretű.

  És akkor lássuk csak mit esznek a chileiek reggelire...


Avokádókrémes kenyér:

  Ennek a reggelinek az elkészítése pofonegyszerű és pillanatok alatt rá lehet szokni. Magyarországon kevesen fogyasztják, pedig jó lenne több avokádót ennünk.
  Az avokádóban megtalálható többszörösen telítetlen zsírsavak rendkívül jó hatással vannak a szívre, az erekre és csökkentik a  koleszterinszintet. Az érett termésekből  sok A, B1, B2, C és E vitamint tartalmazó, jól eltartható olajat préselnek, amit a kozmetikai iparban és étkezési célokra is felhasználnak. Fogyasztása dietetikus hatású, magas vérnyomás, érelmeszesedés, gyomorbántalmak ellen ajánlják. Magas olajtartalmánál fogva kiválóan alkalmas a kiszáradt bőr ápolására, segíti az ekcéma kezelését és jótékonyan hat ízületi fájdalmakra és valóban radikális koleszterincsökkentő.
Mindezen túl régóta ismert afrodiziákum...bár sokan ezt inkább csak a gyümölcs formájának számlájára írják:):)

  Amikor avokádót veszünk, mindig válasszuk a nyomásra picit puhán bemélyedő darabokat azok az érettek ugyanis(vigyázz! Ne a teljesen vaj puhákat válaszd, mert azoknak a  belseje már barna és ehetetlen!!). 1-2 vásárlás után már magunk is el tudjuk dönteni melyik a jó és érett avokádó.       Nos akkor a recept. Vegyünk két avokádót. Vágjuk félbe, távolítsuk el a magját (ha magától nem jön ki, egy éles késsel, könnyen kiemelhető) és kanalazzuk ki egy kiskanállal az avokádók húsát egy kis mélytányérba. Vegyünk egy közepes hagymát, tisztítsuk meg és vágjuk egészen apróra(akár darálóban is kicsit ledarálhatjuk). A hagymát villával keverjük össze az avokádó húsával(az avokádó keményebb részeit, villával kicsit szétnyomkodva) és alaposan sózzuk meg az elkészült masszát. Kenjük reggel a friss zsömlénkre és tegyünk rá 2-3 szelet paradicsomot. Jó étvágyat!!!:)

Tonhalkrém chilei módra:

Az elkészítése ennek sem egy ördöngösség, mégis nagyon finom. 2-3 nagyobb paradicsomot megtisztítunk a héjától és apróra vágjuk. Egy közepes fej vöröshagymával ugyanígy járunk el. Megfőzünk keményre két tojást és azt is apróra vágjuk. Belekeverjük az aprított tonhalat növényi olajban(mindenütt kapható), aztán mindezt összekeverjük majonézzel és megsózzuk. A masszát rákanalazzuk a kenyerekre. Sose készítsük elő előre a kenyereket, hanem ezt a masszát tegyük egy tálra és mindenki megpakolja vele a saját kenyerét. Ugyanis elég sok benne a folyadék és a kenyerünk pépes lesz ha előre elkészítjük.

  A sima aprított tonhalat is nagyon egyszerűen feldobhatjuk, ha beleaprítunk egy nagy fej hagymát. Összekeverve picit állni hagyjuk(akkor nem csip annyira a hagyma), és ezzel kenjük meg a pirítóst. Egészséges és pillanatok alatt elkészíthető reggelit vagy vacsorát kapunk. A friss hagyma tele van vitaminokkal és mint természetes antibiotikum sem utolsó. Vagyis ha pl influenzásak vagyunk ezt nyugodtan ehetjük, mert segít a felépülésben.

Ave mayo

Ezt a szendvicset itt simán utcán is árulják. Mikor először kóstoltam, csak annyit tudtam kinyögni: Atyaég de finom!!!! Mi ennek a neve?!?!:) Az elkészítése nem bonyolult:

Hozzávalók:

1 főtt csirkemell
2db avokádó
3-4 ek light majonéz
1-1 csipetnyi(ha lehet friss) zeller, kakukkfű, oregano
ízlés szerint só, bors
2-3 zsömle
néhány salátalevél
1 db paradicsom

Elkészítés:

A csirkemellet pár darabra vágva, a zöld fűszerekkel megfűszerezve, sózva, picike vízen megfőzzük(inkább csak pároljuk). Ha elkészült, apróra vágjuk, az avokádók húsát kisebb darabokra aprítjuk és összekeverjük az egészet a majonézzel. Szükség és ízlés szerint, sózzuk, borsozzuk a masszát. Ha túl sűrűnek vagy száraznak találjuk, kicsit lehet hígítani abból a pici vízből, ami a csirkemellek főzéséből megmaradt.
Veszünk egy zsömlét, az alsó felére egy levél salátát fektetünk(lehet pl jégsaláta is), a salátára pakoljuk vastagon az elkészített keveréket és a tetejére két szelet paradicsomot vágunk és máris kész a szendvicsünk. Jó étvágyat!!!:)


Lomo a lo pobre

A "szegény ember steak-je" -ként elhíresült chilei étel bizony inkább hajaz egy kifejezetten jómódú ember steak-jére, de ez a receptből hamar kiderül:)))

Hozzávalók:

- 4 db bélszín steak vagy filé
- 3 nagy hagyma vékonyra felszeletelve
- 6 közepes burgonya
- 4 gerezd fokhagyma
- 4 tojás
- növényi olaj sütéshez
- só és bors ízlés szerint

Elkészítés:

Hasábburgonyát készítünk és forrón tartjuk tálalásig. A hagymát olajon aranybarnára pirítjuk, amíg meg nem puhul(kb 1o perc). Tegyük ki egy tálra ha elkészült és ezt is tartsuk forrón. Ugyanezen az olajon sütjük majd meg a steak-ünket. A húsok egyik oldalát sózzuk, borsozzuk és a fele mennyiségű reszelt fokhagymát beledörzsöljük, majd kiklopfoljuk. Majd megfordítjuk a húsokat és a másik oldalon is elvégezzük ugyanezt. Forró olajban sütjük(ízlés szerint erősen vagy gyengén sütjük át). A 4 db tojást tükörtojásként készítjük el.

Tálalás:

A tál egyik felére 2db steak kerül, mellé a hasábburgonya. A sült hagymát a krumplira és a húsra halmozzuk, a húsok tetejére ültetünk 1-1 tükörtojást. Jó étvágyat!:)
Ennél a receptnél el kell mondanom, hogy a chilei steak erősen hajaz az Argentinra. Ugyanis itt is az Andok tiszta legelőin, szabad-tartásban nevelkednek a marhák. Ők sem látnak tápot, a húsuk bizony teljesen más mint a Magyarországon kapható társaiké:(

Curanto:

Nos akkor el is érkeztünk az egyik legősibb chilei ételhez. A curanto készítése egészen különleges...ugyanis azzal indul, hogy ásunk egy jó nagy gödröt:) Az alját nagy kövekkel borítjuk és hatalmas tüzet rakunk rajtuk fából. A tüzet addig égetjük amíg a kövek szinte tüzessé forrósodnak. Ekkor lekotorjuk a fölösleges fát és parazsat és máris kész az ősi kuktánk alapja:). Körberakják a köveket zöld növényekkel. erre a célra chilei rebarbarát illetve gunnerát használnak, de ha nincs kéznél akár a káposzta vagy fügefa levél is megteszi:).
 Ami innentől indul az a mi szemünknek elég hihetetlen látvány...ugyanis erre a kezdetleges tűzhelyre LÁDASZÁM borítják a különböző kagylókat, majd a megmosott, de a héjától nem megtisztított burgonyát pakolják a kagylókra, végül mindenféle fellelhető húst(csirke, bárány, disznó, marha), sőt manapság már kolbászok-hurkák garmadáját is ráhajigálják az egészre. Aztán hatalmas zöld levelekkel jó alaposan beborogatják, majd rendszerint vastag zsákvászonnal lefedik az egészet. Körülbelül egy órát rotyognak odabenn a hozzávalók, amikor kibontják és kezdődhet a dőzsölés:))))) Mindenképpen érdemes róla megnézni egy rövid videót, mert csak így kaphatunk képet arról mit is művelnek egy curantó készítésénél a  chileiek:)))

A látvány elképesztő, az ízek szintén:)
Ez az étel ráadásként annyira ősi, hogy amikor a spanyolok ideérkeztek, kb 5oo éve, akkor ennek az ételnek a készítése Chile Chiloé nevű szigetén már ősi tradíció volt. Hogy mennyire ősi, nagyon hamar kideríthetjük ha végzünk egy kis kutatást. Az ételt polinéz eredetűnek mondják, mivel ott a mai napig hagyomány ennek a kezdetleges tűzhelynek a használata, nagyon sok szigeten. Chilében csak a déli Chiloé szigeten használták, onnan terjedt át később északra. Az elképzelések szerint a korai polinéz hajósok valószínűleg már i.sz 7oo körül elérték Chile partjait, s bizonnyal ők honosították meg ezt a tradíciót amit persze azóta már a chilei őslakosok és később a spanyolok kiegészítettek. Vagyis alsó hangon számolva is kb 13oo éves ételről és ételkészítési módról lehet szó. Kis összehasonlítás végett: a mi magyar őseink ebben az időben még az Etelközben tanyáztak.

  Amikor sorban fedezem fel itt Dél-Amerikában az ősibbnél ősibb szokásokat és tradíciókat, mindig elgondolkodom. Nekünk magyaroknak miért nem maradt fent EGYETLEN ősi tradíciónk sem? Miért nincsenek ősi táncaink, amikor itt Dél-Amerikában bizony nem egy tánc és szokás több mint ezer éves. Nem mondhatjuk, hogy mert hát minket megviseltek a történelem viharai. A helyi indián őslakosokat a spanyolok gyakorlatilag kiirtották, de szó szerint. Alig maroknyian maradtak(minket magyarokat sosem sikerült ilyen szinten kiirtania senkinek), de ők bizony minden ősi rítusukhoz és hagyományukhoz foggal-körömmel ragaszkodnak...
Ha belegondolunk, hogy még a legrégebbi magyar táncok is csak kb az 18oo-as évekig nyúlnak vissza és annál régebbről egyszerűen SEMMI nem maradt fenn, akkor meglehetősen elkeserítőnek tűnik a helyzet:( Ezek az emberek pedig, akiknek a nyakán 5oo évig ültek a spanyolok, s tűzzel-vassal irtották őket, rabszolgasorban éltek, mégis ragaszkodnak az őseikhez és fenntartják rengeteg szokásukat és tradíciójukat. Tanulhatnánk tőlük...
  Ennek az ételnek a készítése a mai napig szokásban van Chilében, a turistáknak szóló látványosságok sorában pedig kiemelkedő helyen áll. Kb minden Dél-Chilébe látogató csoport megkapja a maga curantóját:)

A curanto amikor elkészül, mindenki körülbelül egy ilyen tálat foghat a marokra:)

Jó főzőcskét!:)

Perui sajátosságok és elképesztően finom ételek:)

Aki ismer engem vagy legalábbis olvassa a blogomat, az tudja, hogy Peru nem éppen a szívem csücske és rendszerint nem szoktam túl pozitívan nyilatkozni az országról. Ennek sok oka van(ha azt a csekélységet nem számítjuk, hogy kis híján kinyírtak ott: itt olvashattok erről). Az ok természetesen nem magában az országban rejlik, mert az gyönyörű természeti tájakat rejt és valódi világcsodákat(Machu-picchu, NASCA vonalak, hogy csak kettőt említsek). Viszont az ott élő emberek olyannyira elviselhetetlenné teszik az országot, hogy én például maximum 4-5 napot bírok ki Peruban egyhuzamban, ezért minden oda irányuló kirándulásomat 5 napba igyekszem sűríteni:)

  Peruban nem csak az a baj, hogy az egész ország korrupt(beleértve a rendőrséget is), hanem a legnagyobb baj az maga a perui természet. Minden perui hazudik. Ha valamelyik mégsem, akkor az már nem is perui:))) Ezt Dél-Amerikában mindenki tudja és épp ezért mindenki megveti a peruiakat, de őket ez egyáltalán nem zavarja:)

Dél-amerikai vicc:

- Honnan tudod, hogy egy perui hazudik??? 

- Mozog a szája...

Erről az embernek óhatatlanul eszébe jut, hogy anno az inkák a hazugságot halállal büntették. Ha az inkák lennének hatalmon, ma Peruban nem lenne élő ember.

  Mindezen túl valamennyi turistát két lábon közlekedő, bankjegykiadó automatának tekintik. Vagyis ha fehér emberként beteszed a lábadat ebbe az országba, akkor tudnod kell, hogy MINDENÉRT MINDENKI a 4-5-tízszeres árat fogja kérni tőled, ráadásul szemrebbenés nélkül. Egy példa: Arequipában egy utazási irodában be akartam fizetni egy Colca kanyon tour-ra. Tudtam a körülbelüli árat, itt ki is volt írva, hogy a tour ára 145 sol(11.6ooFt) egy óriási plakáton. Bemegyek, leülök, mondom, hogy egy Colca kanyon túrát szeretnék befizetni holnapra. Az irodában a lány kedvesen mosolyogva mondja: 44o solba(35.2ooFt) kerül. Nézek rá....aztán nézek a fölötte levő óriásplakátra....és kérdem: teljesen hülyének néz?? A feje fölött lóg, hogy 145 soulba kerül!!! Ja! Igen...akkor annyi... Pfff:) Ez megy mindenhol. Ha leintesz egy taxit és megkérded mennyiért visz el a központig, azonnal rávágja, hogy 15 sol, holott mindenütt 4 solba kerül. Ezekkel a dolgokkal nem az a baj, hogy nap mint nap találkozol velük, hanem az, hogy naponta 5o szer. Senki nem szereti ha teljesen hülyének nézik, én sem, így rendszerint az ötödik nap végére már legszívesebben géppisztollyal a kezemben közlekednék:) 

  Mindezen túl Peruban minden és mindenki megvehető. Egy menetrend szerinti buszjárat sofőrjét simán lefizetheted, hogy ne arra menjen, amerre kellene neki menetrend szerint, hanem tök más irányba, egy teljesen más városba, gond nélkül megteszi. Elvisznek persze oda is ahova indult a busz...csak fél nap késéssel...

  Peruban EREDETI dolgot a legritkább esetben tudsz vásárolni, ugyanis MINDENT hamisítanak. Ebben az a szörnyű, hogy még egy bevásárlóközpontban is simán hamisított árut vásárolsz és pl fals parfümöt! A legszebb, hogy a hamisítványok tengerében már maguk a peruiak sem tudják megmondani hol árulnak eredeti árut(kétlem mellesleg, hogy létezik ilyen hely Peruban).
  Mindehhez még lopnak is mint a szarkák:) Peruban ne hordj ékszereket, a nyakadban pedig ne legyen értékesebb fényképezőgép:)

  Ha szükséged van BÁRMILYEN dokumentumra, azt itt maximum 2-3 nap alatt hamisítják neked. Taxivezetői engedélytől, az útlevélen át, az Oxfordi diplomáig teljes a paletta:) Volt olyan ismerősöm aki tíz évig taxizott hamisított vezetői engedéllyel és nem bukott le. Vagyis elég ügyesen dolgoznak:))

Azt szoktam mondani, hogy Peruhoz kötélidegek kellenek:) Akkor nem, ha turistaként, egy turistacsoporttal, idegenvezetővel látogatsz ide, hisz akkor nem neked kell megküzdened a helyiekkel. De ha egyedül utazgatsz akkor türelemből jókora adagot vegyél magadhoz, mert szükséged lesz rá:)

Ebben a hazug, hamisított és fals világban van viszont egy nagyon jó dolog. A gasztronómia.

  A perui gasztronómia elképesztően színes, gazdag és szó szerint csodákat rejt.

Ennek oka a földrajzi adottságon túl(ahol elképesztő zöldség-gyümölcsválasztékot, valamint a tengeri herkentyűk, halak teljes palettáját megtaláljuk), az, hogy az ősi kultúrák étkezési szokásaira(melyeket kitűnően alkalmaztak a modern konyhához) és természetesen a spanyol(főleg mór), behatásokra, a történelem is alaposan rányomta a bélyegét. A behurcolt rabszolgák a szub-szaharai ízeket vitték bele a perui konyhába, később a forradalom elől menekülő franciák érkeztek(köztük remek szakácsok), majd legalább ennyire nagy hatást gyakorolt a XIX, századi kínai és japán bevándorlás, végül az olaszokon túl, csaknem egész Európa rányomta bélyegét az itteni ízekre. A végeredmény valami olyan széles palettája a finomabbnál finomabb ételek valóságos garmadájának, amely szinte felülmúlhatatlan. Figyelemreméltó, hogy csupán a perui partok mentén 25oo(!!!) fajta echte perui levest tartanak nyilván!

  Peruban nehéz dolog rosszat enni:) Ahhoz már tehetség kell:) Még egy sima kifőzdében is remek ízekkel és gusztusosan megrakott tálakkal találkozhatunk.

  A burgonya őshazája Peru és Chile. Több mint 5ooo éve termesztik az őslakosok a két ország hegyvidéki területein. Peruban csak az országon belül 25oo fajta burgonyát tartanak számon. Kukoricából 35 fajta létezik, természetesen nem mind perui, de sok innen származik.

   Az elmúlt időben, főleg a XX. századtól Peru már előkelő helyet foglal el a világ gasztronómiai palettáján. A világ IV. gasztronómia csúcstalálkozóján(2oo6-ban), Limát nyilvánították az amerikai gasztronómia fővárosává. Azóta a perui szakácsok egyre nagyobb nemzetközi hírnévnek örvendenek és sorban kapnak olyan nemzetközi kitüntetéseket, melyekről a világ legnagyobb szakácsai is csak álmodozhatnak. 2o11-ben például elnyerte a perui konyha a "világ kulturális öröksége Dél-Amerikában" címet és nem ez az egyetlen cím melyet a magukénak mondhatnak. Jellemző, hogy maguk a peruiak is őrülten lelkes szakácsok és hiába nyomatják ott is a nagy nemzetközi csatornák pl Jamie Olivert, a saját szakácsaik ezerszer nézettebbek mint a nemzetközi média teljes palettájával nyomuló hírességek. Ha egy kicsit beleássuk magukat a perui ízvilágba azonnal megértjük miért nem rúghat ott labdába Jamie Oliver.

Az alábbi receptek kiragadott példák, persze igyekeztem a legnevezetesebb ételeket kiválasztani, de arra is figyeltem, hogy ne legyen túl bonyolult az elkészítésük sem, hogy kedvet csináljak egy kis főzőcskéhez!:)

Ceviche:

  Elsőként mindjárt egy olyan étellel ismerkedünk meg, mely Peruból indult hódító útjára, mára már az egész világon ismert és Dél-Amerika napi szinten fogyasztott csemegéjévé vált. Sokan ha elsőre meghallják, hogy ez nyers hal, illetve sok más tengeri herkentyű, de nyersen, köszönik nem kérnek belőle:) Pedig a ceviche nem követi a japán konyha hagyományait, hisz többféle citrom levében pácolják az apróra vágott halat, mely reakcióba lép a hússal és szó szerint kimarja, szinte megfőzi azt. Előételként fogyasztják, nálunk pl a tengeri halpiacon kilószám árulják helybeni fogyasztásra is, így vásárlás közben cevichét kanalazva szoktunk csámborogni a különböző tengeri herkentyűk között(itt olvashattok erről).

 Az elkészítése nem egy ördöngösség:

Hozzávalók
600 gr. laposhal, sügér vagy más fehér húsú(omlós) hal, de szinte bármilyen tengeri herkentyűt lehet hozzákeverni(kalmár, kagyló stb).

2 chili paprika(nem erős)
2 burgonya  

1 fej lila hagyma
1 csokor friss Koriander
5-6 zöld citrom - lime(de készíthetjük sima és zöld citrom fele-fele arányú keverékével, de még egy kis grapefruit levet is lehet hozzákeverni)

só, esetleg bors és pici gyömbér aki szereti

Vágjuk a halat apró darabokra, 1/2 max 1 cm-esre. Ne nagyobbra, mert azt nem tudja átmarni a citromlé. Préseljük ki a citromok levét egy tálba és keverjük össze a nagyon apróra vágott chili paprikával és korianderrel, sóval(aki szereti borsot és pici gyömbért is használhat), ezt a páclét öntjük az apróra vágott tengeri herkentyűkre és hagyjuk hűtőben állni minimum 2o percet(ha 4o percet áll az sem baj). A hagymát apróra vágjuk(lehet egy kis vizet önteni hozzá, majd leönteni róla, hogy elvegyük az erejét). Tálalás előtt hozzákeverjük a hagymát a pácolt halhoz. Hajában főtt burgonyával és citromszeletekkel tálaljuk.

A tál alján összegyűlt levet Tigris tejnek nevezik és nagyon elegáns helyeken külön pohárban szolgálják fel. Itt Dél-Amerikában ez a páclé a másnaposság első számú gyógyszere:)

Az alap cevichét fel lehet turbózni apróra vágott(héjától megtisztított), paradicsommal, vékony  karikákra vágott retekkel, csak a fantáziánk szab határt. Tálalni is rengeteg mindennel szokták, pl pirítóssal vagy főtt kukoricával.

Palta rellena con pollo(töltött avokádó csirkével):

  Ez az étel volt az első amit Peruban ettem és menten levett a lábamról. Olyannyira, hogy azóta ahányszor átmegyek a határon, azonnal keresek egy helyet ahol árulnak és magamba tömök egy adagot:)

Az elkészítése pofonegyszerű.

Hozzávalók két személyre:

- 2 nagyméretű avokádó

- egy nagy csirkemellnyi apróra vágott, főtt csirkehús

- 2 nagyobb sárgarépa, főzve, feldarabolva

- 1/2 csésze főtt kukorica

- 1/2 csésze zöldborsó(konzerv)

- 3 db főtt tojás, megtisztítva. 2 db félbevágva, egy felaprítva a töltelékhez

- 1/4 csésze apróra vágott petrezselyem

- majonéz ízlés szerint

- só, bors, pici citromlé

- díszítéshez pár szem olajbogyó

Salátához: jégsaláta, paradicsom, lila hagyma, esetleg reszelt friss sárgarépa, olívaolaj, citromlé, só.

Elkészítés: Az avokádókat félbevágjuk, kimagozzuk és megtisztítjuk a héjától. Hogy ne barnuljon meg kis citromlével megkenjük. Az aljából levágunk egy szeletet, hogy megüljön az asztalon. Az összes felsorolt dolgot összekeverjük(csirkemell, sárgarépa, kukorica, zöldborsó, apróra vágott petrezselyem, egy db apróra vágott főtt tojás + majonéz ízlés és szükség szerint). Finoman, hogy ne törjük össze a hozzávalókat. Sóval, borssal ízesítjük, majd rátornyozzuk a félbevágott avokádókra, jó púposan. A tetejére félbevágott főtt tojást ültetünk, annak a tetejére 1-1 szem olajbogyót.

A saláta hozzávalóit felaprítjuk, sóval, olívaolajjal és citromlével ízesítjük és az avokádók köré halmozzuk.

Ezt természetesen lehet variálni és csak a fantáziánk szab határt mit keverünk az avokádók töltelékébe. Itt nagyon gyakran vesznek egy kis konzerv aprított tonhalat, összekeverik majonézzel és ezt pakolják az avokádókra. Az is isteni. Itt mellékelek egy videót ez épp a tonhallal töltött avokádó elkészítését szemlélteti, de elsősorban azért csatolom, hogy tudjuk miként bánjunk el az avokádóval:)

Lomo saltado:

Ez az étel NAGYON FINOM és az elkészítése is pofonegyszerű lesz, hisz nemcsak a receptet mellékelem, hanem a videót is hozzá(a recept a videón látható étel receptje - vagyis a videót készítő srác receptjei közül loptam a receptet:) Így pontosan láthatjátok miből mennyit használ, mit mikor kever hozzá stb)

Hozzávalók:

- 75o gr bélszín
- 1/2 kg paradicsom
- 4 californiai paprika(2 piros, 2 zöld)
- 1/2 citrom leve
- 2 fej lila hagyma
- 4 nagyobb burgonya(szeletelve, külön serpenyőben megsütve)
- 4 ek. olíva olaj

- só és bors ízlés szerint

Elkészítés:

A húst csíkokra vágjuk és egy nagy serpenyőben, vagy wok-ban, forró olajon pirítjuk, sózzuk, borsozzuk. Ha aranybarnára pirult és levet eresztett, hozzáadjuk a nem túl kis szeletekre vágott hagymát, majd a paradicsompaprikából egyet felaprítva. Ezután hozzáadjuk a paradicsomot és egy fél citrom levét, majd lefedjük és hagyjuk megpuhulni a hozzávalókat(7-8perc). A végén összekeverjük az egész adagot a sült krumplival. A tányérokon az ételt, két színű szeletelt paradicsompaprika szeletekkel díszítjük. Sokszor ezt az ételt pluszban rizskörettel is tálalják.

A pontos elkészítése a videón látható:

Az első perui gasztronómiai bejegyzés azonban nem lenne teljes, ha hiányozna belőle a tengerimalac. Leszögezem, nekem sosem volt gusztusom megkóstolni, receptet sem áll szándékomban hozzá mellékelni:) Számomra a tengerimalac egy aranyos kis rágcsáló, mi több mi is tartottunk évekig, a szívem szakadna meg ha meg kéne enni.

 

Elég lehangoló Peruban járva, hogy lépten-nyomon belebotlasz a számtalan módon felkoncolt, tálalt, nyárson forgatott szerencsétlen kis jószágokba. Érdekes, hogy csak Peruban eszik. Nálunk Chilében is csak házíkedvenc, mint Magyarországon is. De évezredes hagyomány, ünnepi ételnek számít ma is Peruban.