Piacok, árusok, legyek, bomlófélben lévő húsok és mégis finom ételek - újra Peruban:)

  Ismét Peruban, Tacnában jártunk, méghozzá december 23.-án Karácsony előtt közvetlenül. Erről a perui városról már annyiszor írtam, kérdezhetnétek, hogy akkor minek írok most is erről? Mert még mindig van mit:))) Peru egy érdekes ország, telis-tele érdekes dolgokkal. Az érdekes alatt sok mindent értek. Ebben a bejegyzésben például szó esik majd arról, miképpen lehet 4o fok átlaghőmérsékleten, hűtés nélkül árulni a húst a milliárdnyi légy legnagyobb örömére és ki az aki ezt megveszi? :( De haladjunk csak szép sorjában:)

  Peruban mindent hamisítanak. Természetesen ennek ellenére a kabátját szétgomboló perui árus, akinek a ruhájából kilószám lógnak a "rolex" órák, bármire megesküszik, hogy mindegyik eredeti:)))) Ugyanígy hamisítják a legkülönfélébb hivatalos papírokat. A peruiak remek üzletemberek, ezért itt a chilei határon(a piac igényeihez alkalmazkodva:), széles választékban árulják a hamis chilei papírokat: jogsit, személyit, diplomákat, meglepően jó minőségben:))

  Peruban nem tudsz nyugodtan sétálni az utcán, ugyanis lépten-nyomon eléd ugranak az utcai árusok és mindenféle portékát dugnak az orrod alá. Árulnak: bizsut, gyógynövénykészítményeket, napszemüvegeket, hajcsatokat, hamis ékszereket, órákat, tollakat, napszemüvegeket, ruhákat, egyszóval mindent:) Én eleinte mindegyiknek mondtam, hogy nagyon köszönöm, nem kérek, de amikor már az ötvenediknek mondtam, ráuntam és rájöttem, hogyha simán megrázom a fejemet az is elég:)

  A behűtött gyümölcsöt árusító hölgyeknek azonban nagyon szoktunk örülni a 4o fokban:)

  Ezúttal szó szerint hajnalban indultunk, mert attól féltünk, hogy a karácsony előtti utolsó napon, tömegnyomor lesz a határon, mert mindenki(ahogy mi is), átlódul a határon bevásárolni a Chilénél sokkal olcsóbb Peruba, de nem volt vészes a határforgalom, bár azért kevesen sem voltunk:)

  A fenti képen látott embermennyiség ellenére fél óra elég volt a két határ átlépéséhez.

Arról még nem meséltem nektek, hogy miért is járnak át a chileiek taxival Tacnába bevásárolni és miért nem logikusan a saját autóikkal. Ennek két oka van. Először is nem lehet Peruban az utcán hagyni az autót, mert pillanatok alatt minden mozdíthatót elvisznek belőle. Mint kiderült az sem megoldás, ha valaki bent marad az autóban. Egy ismerősöm őrzőnek bent maradt az autójában amíg a családja vásárolt és meggondolatlanul elaludt. Míg aludt, leszerelték a két visszapillantó tükröt és a fényszórókat az autójáról a leleményes perui tolvajok:) Ez azonban még nem volt elég. Amikor felébredt és konstatálta mi történt, hosszas keresgélés és telefonálgatás után, sikerült két utcányira javítóműhelyt találni, ahol pótolni tudták a lelopott holmikat. A közelben álldogáló rendőr(akinek mellesleg minden valószínűség szerint a szeme láttára történt a lopás, de mivel chilei autóról volt szó nem érdekelte), amint elindították az autót, azonnal odacsörtetett és jól megbírságolta a visszapillantók és fényszórók hiánya miatt..:)
A második ok, azon túl, hogy őrzött parkolóban lehet csak hagyni az autót, a lopások miatt, éppen a perui rendőrök packázása a chilei autókkal. Én ezt eleinte nem vettem komolyan és amolyan chilei túlzásnak tartottam, amíg velünk is meg nem esett(nem is egyszer), a dolog.

Ennek az oka pedig az, hogy Peru és Chile viszonya hosszú idő óta nem felhőtlen. A peruiak ugyanis alapban nem képesek lenyelni a békát, hogy a vesztes háborúk területvesztéssel járnak, így vagy 12o éve képtelenek belenyugodni abba, hogy az 1884-ben befejeződött Csendes óceáni háború(más néven: Salétromháború) után, a győztes Chile egy jó darabot leszakított magának a perui sivatagból, így vált az eredetileg Peruhoz tartozó Arica is a háború után Chile részévé. Hogy a háborút eredetileg Chile és Bolívia vívta és a Peruiak saját jószántukból csatlakoztak a harchoz Bolívia oldalán és támadták meg Chilét, ezt a tényt, a perui történelemkönyvek hanyagolják megemlíteni, így a tanulatlan, illetve jócskán aluliskolázott perui nagy tömegek részére Chile egy gonosz hatalom, mely megtámadta az országukat és elrabolta a földjüket:) Ennek megfelelően lelkesen és vadul utálják Chilét olyannyira, hogy én aki figyelemmel kísérek sok perui internetes oldalt, néha egészen elhűlök miféle indulatokat vált ki a perui emberekből 1-1 chilei hír. Például arra a hírre, miszerint tengeri vihar pusztított Chile partjai mentén és rengeteg ember megsérült, több milliárdos a kár a part menti létesítményekben, csak úgy fröcsögtek a kommentek: "kellett nektek a mi tengerpartunk??! Most megkaptátok!! Úgy kell nektek!" stb:). Vagyis a peruiak számára ez a mai napig egy fájó pont.   Halkan jegyzem meg, hogy a perui-chilei határ a mai napig el van aknásítva. Ugyanígy a perui sajtó is jócskán felelős az indulatok szításáért. Nemrég történt, hogy egy gyár mérgező anyagot engedett egy folyóba, melynek következtében 2o beteg kondorkeselyűt találtak az autózó emberek az Andok egyik völgyében. Amely madarat meg tudták fogni, állatorvoshoz vitték és értesítették a hatóságokat az esetről. Kivonult a területre a rendőrség és összefogták a röpképtelenné vált, mérgezett madarakat és az összeset állatkórházba vitték. Nagy port vert fel itt nálunk is a hír. A madarakból három sajnos elpusztult, a többit egy hetes kórházi gyógykezelésnek köszönhetően, egészségesen engedhették vissza a vadonba, ugyanazon a helyen ahol befogták őket(az összes chilei adó közvetítette). A Perui internetes hírekben mindez úgy jelent meg, hogy a szemét chileiek szánt szándékkal mérgezik a kondorkeselyűket. 2o madár pusztult el és csatolták a 3 valóban elpusztult madárról a fotókat:) És ezek a ferdítések sajnos nagyon jellemzőek a perui médiában.
  A tények ilyetén állása nem igazán zavarja az aricaiakat ahogy én észrevettem. Általában taxiznak Tacnába ha bevásárolni mennek, ha mégis saját autóval, akkor pedig egy őrzött parkolóban hagyják és a városon belül  a perui taxikat használják, hogy ne kerüljenek a perui rendőrök céltáblájába. Engem pláne nem zavar a szitu, lévén jórészt kívülálló vagyok, de akkor értettem meg, hogy mindez nem csupán az aricaiak túlzása, amikor velem történt hasonló eset.

Eddig kétszer mentünk át chilei autóval a határon és mindkétszer akadt rendőr, aki belénk kötött. Így azóta  a nemzetközi taxikkal vagy busszal megyünk ki mindig és nem kockáztatjuk az összeütközést a perui rendvédelmi erőkkel:) Amúgy itt azért meg kell jegyeznem, hogy mindez az ellentét a perui átlagembert nem érinti ennyire. Ők a chileiekkel éppolyan kedvesek mint mindenki mással és kedvesebb kiszolgálást mint Tacnában, keresve sem lehet találni. Oké, Tacna városa jórészt az ingázó chilei vásárlóerőre épít, de akkor is én úgy látom, hogy az utca embere Peruban nem is lehetne kedvesebb. Ez a "pikkelés" a chilei autókra, a perui rendőrök és talán a média sajátja. Több tízezer perui él és dolgozik Chilében és még több tízezer perui embernek legfőbb vágya, valahogy letelepedést szerezni, a sokkal fejlettebb, civilizáltabb és legfőképpen jóval magasabb fizetéseket nyújtó Chilében. A két országot talán úgy lehetne összehasonlítani mint pl a régi Romániát és mondjuk Ausztriát. Ég és föld.

De hogy  a perui rendőrökkel egy konkrét esetet is elmeséljek:

Épp két magyar turistát vittünk át a nagybátyámmal Peruba, Ilo városába egy múzeumot megnézni. Egy órát töltöttünk a határon és mindenhez pecsétes papírt kértünk még ahhoz is amihez nem kell, a biztonság kedvéért-ismerve a perui rendőröket:)))
Puerto Grau-ban álltunk meg először kicsit pihenni, lefotózni a kikötőben üldögélő pelikánokat és üdítőt, valamint gyümölcsöt venni. Puerto Grau-ról semmilyen utikönyv nem tesz említést, ami nem is csoda:)) Egy elfeledett falu, Peru déli részén, egy tipikus szegény település jórészt háznak nem nevezhető viskókkal.
A fotón látható úton haladtunk, ami az egyetlen Peru déli tengerpartján - bal kéz felől a Csendes óceán, előttünk és jobbra az Atacama sivatag hegyei, jobb kéz felől a falu viskónegyedei...

Már éppen induláshoz készültünk, mikor hirtelen mellettünk termett egy rendőr(tán a föld alól került a kocsi mellé) és elég arrogánsan megszólalt:

- Maguk mit keresnek itt?!?!(a nagybátyám, aki a kocsit vezette egy végtelenül nyugodt hapsi, kevés dolgon húzza fel magát...ennek megfelelően, negédes hangon válaszolt:))))
- Üdvözlöm rendőr úr!!! Önnek is gyönyörű napot kívánok! Megálltunk vásárolni egy kis gyümölcsöt és üdítőt az Önök álomszép falujában!!:)
(én a belső ülésen halkan vinnyogtam-ennél lepukkantabb nyomortanyát mint Puerto Grau keveset lát az ember:).
A továbbiakban szóról szóra mellékelem a beszélgetést ami lezajlott pontosan úgy ahogy történt:
-  Azt kérdeztem mit keresnek itt?!?!?!
- Uram! Ezek  az emberek itt turisták és éppen ismertetem őket az Önök gyönyörű országával!
- Mutassa az engedélyét!
- Parancsoljon!
(a rendőr fél órát tanulmányozta a kb 3 kilónyi papírunkat, de mivel minden szabályos volt, meglehetősen elkeseredett arccal visszaadta a papírokat...de nem adta fel):
- Az Önök engedélye Ilo városáig szól!!! MIT KERESNEK ITT?!?!?
- Úgy van ahogy tetszett mondani: az engedélyünk a chilei határtól ILo városáig szól. Puerto Grau útbaesik és az autónk sajnos nem kétéltű jármű, így nem tud repülni, ezért kénytelenek voltunk áthajtani rajta!(én ekkor már kapkodtam a levegő után, úgy próbáltam visszafojtani a röhögést:))))
- De miért álltak meg?!?!?!!
- Uram! Kicsit meleg van(volt vagy 4o fok, hisz az Atacama sivatag szívében voltunk:), és úgy döntöttünk megállunk e festői városka mellett és veszünk egy kis innivalót és gyümölcsöt és felmutatta amit vásárolt holmikat. (a festői városka jelző engem újra arra kényszerített, hogy halkan nyihogjak az anyósülésen).
-  De láttam, hogy maguk itt fotóztak!!! Itt tilos fotózni!!! Maguk megszegték a szabályokat! Ez egy katonai terület!!!
- Valóban uram?!?! Ezt nem tudtuk! Megmutatná a táblát, hogy hol van jelezve, hogy ez egy katonai terület és tilos a fotózás?!?!
(ezzel csóró rendőr elúszott, mert persze hazudott: semmiféle katonai terület nincs ott és ennek megfelelően tábla sem jelzi, de megpróbált felülkerekedni:)))
- EZÉRT vagyok én itt, hogy figyelmeztessek mindenkit!!! És maguk fotóztak!!!
- Uram! Megmutatná nekünk hol van az a védett katonai terület ahol szigorúan tilos fotózni??

(A rendőr tett egy széles karmozdulatot, mely magába foglalta Peru déli részét, Chile egészét és a Csendes óceán egy jelentékeny hányadát):
- Arrafele!!!
- Rendben Uram! Ezt nem tudtuk. Egyetlen fotót sem fogunk itt készíteni többet!
- De maguk fotóztak és meg fogom büntetni magukat!
- Uram! a kikötőben a sziklákon üldögélő pelikánokat fotóztuk, maga is láthatta! A kikötő, valamint a benne tartózkodó pelikánok a szigorúan védett katonai objektumok részét képezik?!?!?!
- Nem..
- Nos akkor minden rendben van...mehetünk?
A rendőr azonban még nem játszott ki minden ütőkártyát:)
- Maga azt mondta, hogy ezek az emberek turisták. SZÓVAL MAGA EGY TÚRAVEZETŐ!!!
 Ekkor már úgy éreztem veszélyes vizekre eveztünk és közbevágtam:
- Uram! Az úr az én nagybátyám! Megmutatom a papírjaimat. A két külföldi pedig nem egy turistacsoport, hanem a barátaim Magyarországról! 
Ekkor a nagybátyám is közbevágott, aki addigra már kifogyott a béketűréséből:)
- Uram! Elhoztam ide 3 turistát, hogy megismertessem őket Peru szépségeivel és azzal, hogy milyen kedvesek itt az emberek! Maga pedig mindent elkövet, hogy ezt a kellemes egy napos kirándulást elrontsa! Minden engedélyünk megvan, nem tettünk semmi törvénybe ütközőt! Perunak pedig szüksége van arra, hogy ide turisták jöjjenek! Nem gondolja, hogy jobb ha úgy mennek haza innen, hogy csodás élményekben volt részük??? Maga pedig mindent elkövet, hogy ez ne történhessen meg! Vagy a hazájának arra van szüksége, hogy innen a turisták úgy menjenek el, hogy elhíreszteljék Európában, hogy senki be ne merje betenni a lábát Peruba?!??!
- Maga csak ne oktasson ki engem arról, hogy mi a jó az én hazámnak!!! Azt én sokkal jobban tudom magánál!!!
Nos a nagybátyám ekkor érezte azt, hogy ez a vita parttalan lesz. Széles mosollyal kihajolt az autóból, megragadta a rendőr kezét és a mellkasához szorította:
- Uram! Köszönjük szépen, hogy figyelmeztetett arra bennünket, hogy itt nem tartózkodhatunk és nem fotózhatunk! Ezentúl ezt  a szabályt be fogjuk tartani! És mint azt olyan bölcsen meg tetszett jegyezni, nekünk Iloba szól az engedélyünk, ezért most sürgősen indulunk tovább és többet sehol nem fogunk megállni! Nagyon szépen köszönjük a kedvességét! Ezzel elengedte a hapsi kezét a kebeléről és beletaposott a gázba:)
Megmondom őszintén a rendőr szinte megkövülten tekintett utánunk(szerencsénkre autója nem volt), én meg sírtam a röhögéstől, míg a nagybátyám meg nem jegyezte:Ági! Ez nem volt veszélytelen helyzet! Chile és Peru feszült viszonyban van...nem kell hozzá sok, hogy mondvacsinált indokokkal bevigyenek a börtönbe és tudod jól, hogy a perui rendőrség a maffia kezében van. Hónapokba tellett volna az, hogy kiimádkozzanak onnan minket és persze temérdek csúszópénzbe!
Aztán kissé rezignáltan hozzátette: azért remélem, hogy mire este jövünk hazafele, nem lesz tele-tacepaózva Puerto Grau a fotóinkkal, hogy keres a rendőrség...:D

  A kis kitérő után térjünk vissza a kirándulásunkra Tacnába. Peru egyéb érdekességeket is tartogat a chileiek számára. Például semiféle roaming előfizetés nem működik Peruban. Mármint ha egy chileinek roaming előfizetése van, az a világ minden országában működik, csak Peruban nem:)) Hogy miért van ez így, arról csak vak találgatások vannak, de Aricában a facebookon az ismerőseim rendszeresen kiírják: Ma Tacnában vagyunk, nem tudtok hívni :D amint átlépjük a perui határt, az összes chilei telefon megszűnik működni és mi szó szerint el vagyunk törölve a föld színéről, mert senki sem tud hívni minket és mi sem tudunk hívást kezdeményezni.
  Viszont szokás szerint a peruiak megtalálták a módját annak, hogy csináljanak ebből is üzletet:))) Ugyanis a perui mobilokkal természetesen LEHET hívni Chilét, így Tacna központi sétányán szó szerint tobzódnak a "telefonos urak", ahogy mi hívjuk őket:) és ajánlgatják az arra járó 9o%-ban chilei bevásárlóturistáknak a Chilébe történő telefonálás lehetőségét:) Sárga láthatósági mellényükről lehet felismerni őket és természetesen mint mindenki Peruban, feketén dolgoznak:) Másodperc alapú elszámolás van, de elég megbízható a szolgáltatás. Volt olyan, hogy hagyományos vonalas készüléken telefonáltunk Tacna központi sétányán, amelyet 3 sáv autóút választ el minden áramforrástól, drót nélkül. Hogy ez miképpen lehetséges, azt valaki nálam okosabb talán meg tudja mondani :DDD

  Mivel a sétány Tacna városának abszolút központja, itt tobzódnak a rendőrök...nomeg a cipőpucolók:))) A cipőpucolók buzgón ajánlgatják szolgáltatásukat tekintet nélkül arra, hogy egy két pántos gumipapucs van rajtad vagy rendes cipő:)) 

                       

  Nagyon korán érkeztünk, szinte még semmi nem volt nyitva, ezért kezdésnek becammogtunk a belvárosi csarnokba és megtámadtuk a piacot:) Sok árus már nyitva volt, így persze kattogott a fényképező a kezemben:) Felhívnám a figyelmet: nem az a "baj", hogy ennyi féle zöldség és gyümölcs van...hanem az, hogy EGÉSZ ÉVBEN ennyi féle van:)))

  Mióta Aricában élek, teljesen rászoktam a céklára. Egész évben kapható(mint minden más is), és mivel itt nem létezik "savanyúság kultúra" a legnagyobb bánatomra, az olajbogyó és a cékla helyettesíti jórészt a savanyúságot. Épp ezért a helyiek hozzászoktak, hogy feltalálják magukat. Létezik földtől elrugaszkodott áron bébiuborka savanyítva, ami annyira elviselhetetlenül savanyú, hogy csak nagyon zsíros ételekhez merném javasolni, valamint répából, karfiolból, uborkából összeállított vegyes savanyú, ami szintén atomerős gyomrot kíván, mert ehetetlenül ecetes:) Ennek megfelelően a helyiek leginkább céklát és olajbogyót és legfőképpen friss zöld salátákat esznek a főételek mellé.
Nekem, a vecsési savanyúság hiányomra egyedül az ezerféle módon savanyított különböző színű és méretű, isteni ízű olajbogyó nyújt némi enyhülést:)

Azért hogy ne hagyjalak titeket recept nélkül, íme a leggyakrabban használatos céklasali receptünk:

Főzzünk meg 5-6 céklát és 4-5 közepes burgonyát. A céklát nem kell szétfőzni, elég neki 15 perc. Vágjuk fel kockára és keverjük hozzá a szintén felaprított hajában főtt krumplit. Öntsünk hozzá egy zöldborsókonzervet(a leve nélkül persze) és kockázzunk bele 3-4 lila hagymát. Ha hozzáaprítunk 3 főtt tojást csak még finomabb lesz:)). Locsoljuk meg bőségesen majonézzel, sózzuk, borsozzuk és máris kész a verhetetlen salátánk:) Én ezt itt simán köretként eszem egy kis pirított csirkemellel, annyira laktató.
Aki esetleg nem ismeri a trükköt: ha megfőztük a céklát, tegyük lábosostul hideg víz alá. Ha így teszünk, a héját simán kézzel le lehet simítani róla:)

  Természetesen az első dolgunk volt reggel, a piacon letámadni a gyümölcsléárusokat:). Peruba érkezve számunkra mindig egy liter gyümölcslé elpusztítása az első. Nem csupán azért mert egészséges, hanem mert azokból a gyümölcsökből darálják le, amelyekre rábökünk:) Ez pedig verhetetlen élmény:)
Ezúttal Rosita néninél ittuk meg a kötelező gyümölcslevünket. Én jó sok mangót és egy kis nektarint kértem az enyémbe:)

  A másik szilvából és eperből készült, pici tejjel higítva:)

  Mire megbirkóztunk a liternyi gyümölcslével, már nyitottak a boltok. Karácsonyi nagybevásárlásra jöttünk, de én utálok bevásárolni, ezért úgy döntöttünk, hogy én mehetek amerre látok és kb 4 óra múlva találkozunk. Kifele menet azért én még fotóztam....sok-sok aji paprika krémet:) A több ezer éves paprikakultúrával rendelkező Peruban nem ám csak Édes Anna meg Erős Pista meríti ki a paprika paszta kínálatot mint nálunk: van vagy 5-6 féle alappasztájuk(zöld, fehér, mélyvörös, sárga, piros stb), és ezeknek szó szerint több száz féle turbósított változata:) Ízesítik hagymával, fokhagymával és millió-féle fűszerrel. Valamennyi perui piacon vödrökben és tálakban árulják a finomabbnál finomabb paprika pasztákat. Ezekkel ízesítik aztán a leveseket, pörköltöket, főzelékeket a perui háziasszonyok...talán ezért annyira verhetetlen a perui konyha:)))

  Láttatok már ekkora avokádókat?:) Ez itt az átlagos méret. Egyszer Bolíviában akkorákat láttam, hogy megkérdeztem az eladót, hogy mi az a nagy zöld izé...azt hittem dinnye vagy valami egyéb egzotikus gyümölcs a méretéből ítélve:)))

No és az isteni perui házi sajtok...itt ismét elcsábultunk és vettünk két jókora darab sajtot, aztán út közben elcsócsáltuk:)))

  Miután több órás "szabadságot" kaptam(míg a pasim elvégezte a karácsonyi nagybevásárlást:)), így arra mehettem amerre akartam, hát nyomozni kezdtem:) Tacna városáról és nevezetességeiről már többször írtam nektek, például itt, így arra gondoltam, hogy mással ütöm agyon az időt, s mi mással lehet a legérdekesebben Peruban? Persze, hogy a piaccal:) Tacna két  belvárosi csarnokában már sokszor fotóztam nektek, így oda már nem akartam menni, viszont biztos voltam benne, hogy itt is van egy amolyan giga-piac mint nálunk Aricában(itt Chilében ezt Agro-nak hívják és szó szerint város a városban). Tacna több mint kétszer akkora mint Arica és bár Peruban van, kizártnak tartottam, hogy itt ne legyen egy olyan őstermelői óriás-piac, ahova a helyi paraszt nénik és bácsik viszik az áruikat eladni a város vonzáskörzetéből. Ők ugyanis nem tudnák megfizetni a drága belvárosi csarnok helypénzét. Teljes elképedésemre, mindenki csak azt a két csarnokot ismerte amit én is és végül úgy akadtam a nyomára az őstermelői piacnak, hogy egy boltban épp az eladót interjúvoltam meg, hogy merre található és neki fogalma sem volt, viszont a boltban vásárolgató néni meghallotta a beszélgetésünket és odajött: Maga biztosan a mercado grau-t keresi!:) Mondtam, hogy azt nem ismerem, de ha az egy nagy piac, akkor pont jó lesz nekem:) Mondta a néni, hogy a város határában van és nagyon nagy, vidékről oda hozzák a parasztok eladni az árut. Na mondom én pontosan azt keresem!!:) Azonnal mondta a néni, hogy tegyem el a fényképezőgépemet a nyakamból, mert az egy nagyon veszélyes környék. Nem volt nálam táska, maradt a nyakamban, de szerencsére nem történt semmi baj:) Azt magamtól is tudtam, hogyha a város széle akkor tuti nem egy barátságos környék. Peruban általában jellemző, hogy a belvárosok biztonságosak és minél kijjebb mész a központtól, annál horrorabb környékre érsz:

Fogtam egy taxit és mondtam hova akarok menni. A taxis visszakérdezett: biztos?? Maga turista...nem akar inkább a belvárosi csarnokba menni? :DDD Itt éreztem, hogy jó helyre irányítottak :)))) Amikor mondtam, hogy nem...én a mercado grau-ba szeretnék menni, akkor ő is figyelmeztetett, hogy az a fényképezőgép nem jó helyen van a nyakamban :))) Amikor megérkeztem és körülnéztem, konstatáltam, hogy a környék olyan...khmm...izé...szóval olyan Perus:))))

  A taxis gyorsan megkérdezte: ne vigyem vissza a központba inkább? :))))) De aki olvassa ezt a blogot, az már ismer egy kicsit. Nem vagyok egy pipogya alak és az efféle "bemutatója" a helynek csak a kíváncsiságomat csigázza fel még inkább, úgyhogy habozás nélkül kiszálltam a kocsiból és útnak eredtem. Amikor beléptem a piac területére kb olyan volt amire Peruban számít az ember. Kaotikus, szemetes és hegyekben állnak a gyönyörű és egzotikusabbnál egzotikusabb gyümölcsök és zöldségek:))) Előbb pár kép azokról, amiket biztosan ismertek....bár azért ekkora jégsalátákat se mindennap lát az ember Pesten:)

  Azt sietnék leszögezni, hogy egyetlen percig sem féltettem sem magamat, sem a fényképezőgépemet, akármennyire is a város szélén voltunk. Csak vásárolgató patasztnénikkel találkoztam, akiknek valamiért eszükben sem volt nekemtámadni:) Az mindenesetre biztos, hogy este tuti nem mászkálnék ezen a környéken, de a déli verőn, egyáltalán nem volt félelmetes.
A peruiak meg szokás szerint elbűvölően kedvesek voltak. Általában is szeretik a turistákat és mivel rólam kb 15 km-ről lerí, hogy az  vagyok, mindenki megkülönböztetett figyelemmel kezelt. Amúgy is kirívok a tömegből, lévén a peruiak nagyon alacsonyak, én itt a 163 centimmel igazi langalétának számítok és ellátok az emberek feje fölött. Nagy élmény ez egy olyannak, aki otthon mindig az utolsó volt a tornasorban :DD

  Nézzétek meg ezeket a tököket és hagymákat...enyhén túlméretezettek, mint itt minden:) Amikor az egyik tököt meglátva felkiáltottam, hogy Úristen mekkora, az eladólány közölte, hogy ezek itt nem nagyok....a nagyok hátul vannak...pfff:)

  A következő képeken papaják minden méretben és mennyiségben:) Az ára 1,5-2 sol átlagban(12o-16oFt)

  A következő zöldségféléről mindenképp érdemes pár szóban külön is szólni. A neve CAIGUA(ejtsd kai-wa), vagy achojcha, de töltenivaló uborkaként is emlegetik:)
Ezt a Dél-Amerikában őshonos növényt, az indiánok már nagyon régóta termesztik és fogyasztják. Az inkákat megelőző Moche kultúra(i.sz 3oo-8oo) indiánjai kerámiatárgyaikon rendszeresen ábrázolták, de nagy valószínűség szerint már előttük is ismerték és használták az itt élő emberek. A Moche civilizáció kezdte meg viszont a növény módszeres nemesítését és termesztését. Több mint 3o faja ismert és a legkülönfélébb módokon használják a növény termését. Engem leginkább egyfajta paprikára emlékeztet, hisz a belseje üres, csak fekete magvak vannak benne. Fogyasztják nyersen, főzve, töltik(ahogy mi is készítjük a töltött paprikát), salátához adják, de még pizzára is rákarikázzák. Gasztronómiai vonatkozásán túl azonban érdemes említést tenni arról mi mindenre jó még ez a csodazöldség...

  Ezt a növényt az indiánok ősidőktől kezdve gyógyászati céllal is használták. Például ha a szárított magot porrá törjük, ennek egyetlen gramja az egyik leghatékonyabb féreghajtó a világon. A magok és maga a gyümölcshús is kiváló gyógyítója a legkülönfélébb emésztőszervi betegségeknek. A gyümölcshús tejben megfőzve mandulagyulladás esetén jelent nagy segítséget. A gyümölcshús és a levelek is ledarálva, olajjal összekeverve bőrbetegségeknél, sérüléseknél, hatékony gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatással bírnak.

Amit pedig már nem az indiánok, hanem a modern orvostudomány állapított meg(a növény magja, termése, levelei):

- kiváló koleszterin és triglicerid szint csökkentő
- nem csupán csökkenti, hanem szabályozza is a magasvérnyomást
- nagyon hatékony terápiát jelent cukorbetegség esetén
- elsőrendű segítség minden tipusú keringési zavarnál
- a legkülönfélébb emésztőszervi betegségek esetén gyógyító hatású
- lokálisan elsőrendű gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító.

- vízhajtó

Arra szerintem csekély az esély, hogy Magyarországon megtaláljuk a SPAR zöldségpultján, vagy a piacon:) Viszont itt Dél-Amerikában annyi féle Caigua tablettát, kapszulát, port stb lehet kapni gyógynövényboltokban, hogy nem tudom elképzelni, hogy hazai fitotékákba még nem jutott el. Vagyis akinek a fent leírt problémái vannak, annak érdemes utánanéznie Mo-n gyógynövény nagykereskedésekben vagy nagyobb fitotékákban, mert szerintem ott beszerezhetőek a belőle készült termékek.

A sárgadinnyét Magyarországon is jól ismerjük, de itt Dél-Amerikában ebből is tudnak újat nyújtani. Itt árulnak sima, recés, barázdás, rücskös külsejű, tökéletesen sima és a legkülnfélébb színű változatot. Van hófehér, citromsárga, narancs és zöld színű és ezek valamennyi árnyalata. Amikor a helyieket megkérdezem, hogy melyiket hogy hívják, az összesre megható demokratikussággal rámondják, hogy "melon". Vagyis sárgadinnye:) Az tény, hogy elképesztően finomak:). Mi itt ha kimegyünk a piacra, veszünk párat, behajítjuk a hűtőbe, aztán kettévágjuk és kikanalazzuk a belsejét. Ennél finomabb nasi vagy desszert nincs is a földön szerintem:)

 A következő képeken tojásdinnyét láthattok(helyi nevén: pepino dulce - édes uborka:). Az íze hasonlít a sárgadinnyéhez de nem annyira édes és kevésbé karakteres az íze. Azért erre is rá szoktunk fanyalodni:)))

  A verhetetlen több féle perui házisajtot itt is kilószám árulták. Ha rajtam múlik, 3-4 gurigával térünk vissza Chilébe, de sajnos nem engedik át a határon, így csak a vágyakozás maradt. Legalább az olajbogyó után nem fájt a szívem, mert az itt Chilében ennél sokkal nagyobb választékban van.

  Sokszor írtam nektek a millió féle ají paprikáról, melyeket termesztenek Peruban(az ají-n kívül is rengeteg féle van, hisz ez a paprika őshazája). Az ají a legfontosabb mert a paprika pasztáknak ez a fajta az alapja. A paprika paszta pedig a perui ételek alfája és omegája:) Itt láthattok néhányat(rengeteg féle színű, ízű és formájú van). Frissen, szárítva, por alakban is árulják és persze vagy száz féle pasztában. Itt a nagybani piacon vödrökből mérték a paprika pasztákat:

 

  Sokszor sírtam, hogy miféle helyre csöppentem amikor Chilébe költöztem. Én szeretem a csípőset és ahányszor elmentünk étterembe valamiről(pebre, vagy ají szósz), a chileiek mindig mondták, hogy jaj azzal vigyázzak, nagyon csípős. Na nekem nem volt az. Én az erős pistából is egy evőkanállal teszek a levesembe és nekem még az sem erős:) Meglehetősen szkeptikusan utazgattam Peruban, mert ott se találkoztam semmi csípőssel. Egyszer beültünk Cuzcoban(Peru - onnan indulnak a Machu picchu túrák), egy étkezdébe, ahol kaptunk egy finom levest. Kérdeztem a pincért, hogy nincs-e valami csípős paprika szószuk vagy bármi más, amivel csípőssé varázsolhatom a levesemet. Rámnézett és megkérdezte: mennyire legyen csípős? Mondtam, hogy NAGYON!!! egy perc múlva visszatért egy kistányérral a kezében, amelyen egy fél szelet zöldpaprika szerű cucc hevert. Kb 1 centis darabka. Ránéztem, vágtam egy pofát, hogy egy ilyennel akarja kiszúrni a szememet, beledobtam a levesembe, kevertem rajta kettőt, megkóstoltam...és csak hápogni tudtam, de azt is csak elhaló hangon :D Amikor a pincér megkérdezte elég csípős-e, a könnyeimen át, hősiesen igyekeztem mosolyogni és elhaló hangon sipákoltam, hogy igen:) Amikor végre elfordult, rátámadtam a vizespoharamra, majd vad kutatásba kezdtem a tüzes kénköves pokol után amit könnyelműen belehajítottam a levesembe, mert tudtam ha csak még pár másodpercet eltölt ott, képtelen leszek megenni :D Szóval azért akad itt is erős paprika:

  De sétáljunk tovább a piacon és nézzünk körül hol jártam...még mielőtt az igazi dzsumbujba beviszlek titeket:)))))) szerintem mindent felismertek. Felülről a harmadik képen Tuna(kaktuszgyümölcs), látható, de már erről is írtam sokat:)

Tudtam, hogy valamerre húsospultokat is találok, de csak keringtem, keringtem a piacon és nem láttam....aztán egyszercsak megütött a szag...és abba az irányba indultam....kár volt:)))
Azt el kell mondanom, hogy ekkor kb délután 4 óra volt és közel 4o fok. Ezek az árusok akik itt árulják a portékáikat kb reggel 7 óta kint vannak és MINDENT hűtés nélkül árulnak, egész egyszerűen mivel nincs a piacon hűtőpult. Nem először láttam ilyet Peruban, sőt azt kell mondjam, hogy eddig bárhol voltam piacon, SEHOL nem volt hűtőpult, de az eddigi perui városokban városokban ahol jártam azért egyrészt valamiféle civilizált körülmények voltak, másrészt nem volt rettentő hőség. Az alábbi kép Puno városának központi piacán készült(a Titicaca tó partján), közel 4ooo méteres magasságban. Egyrészt ez egy zárt piac volt, másrészt többé-kevéssé tiszta, harmadrészt a nagy magasság miatt nem voltak legyek sem egyéb szálló rovarok:)

  Őszintén megmondom, ezen a piacon még én is vásároltam volna. Nem csupán mert tisztaság volt, hanem mert hideg(8-1o fok), ráadásul semmiféle szagok nem keringtek a levegőben és legyek sem:)

  A következő képet Bolíviában, La Paz-ban fotóztam, de ezt is 4ooo méter magasan, a város felső peremén egy piacon. Ott ez a fajta árusítás nem lepett meg, hisz Bolívia a dél-amerikai kontinens legszegényebb országa, ott valami ilyesmire számít az ember:

  Bár itt is hideg volt és a magasság miatt itt sem voltak rovarok, azért nagy valószínűséggel nem itt venném meg a pörköltnek valót:)))

  Amit viszont most Peruban láttam azért kiverte nálam is a biztosítékot:)) Oké...tudjuk, hogy Peru Dél-Amerika egyik szegény országa, de messze nincs a legszegényebbek közt...sőt....a turizmusból akkor is túlél ha másból nincs miből. De azok után, hogy 5 éve járom Perut még most is le tudok döbbenni dolgokon néha. Amikor elértem a csirkés standokat azt képzeltem, hogy itt is hűtőpult sorokat látok mint nálunk Chilében...hisz a sivatagban vagyunk, nyár derekán..az átlaghőmérséklet árnyékban is 35 fok fölött van. De nem. Benéztem az első sorba és enyhén kimeredtek a szemeim: a csirkék, disznók a pultokon(gondolom reggel 7 óta), és mindenütt állott vér(a földön is), a legyek felhőkben rajzottak a húsokon és fölöttük...
Sok fotót nem tudtam készíteni, mert egyszerűen képtelen voltam bemenni a sorok közé amúgy sem vagyok húsos, vörös húsokat például vagy 25 éve nem eszem, a disznóhús például nekem még akkor is büdös ha friss. De amit itt láttam attól dobtam egy hátast:

  Ha itt vásárolunk húst, légy formájában a töpörtyűt ingyen adják hozzá :))))
A csirkesor mellett egy aszonyka húst és krumplit sütött és próbált rávenni kóstoljam meg...azok után amit láttam, valahogy nem volt gusztusom kipróbálni:)))

  A húsárusokat a szagok miatt gyorsan elhagytam, de kifele menet összefutottam egy férfival, aki karácsonyi pulykákat árult a földön egy ládában. A többi szerencsétlen pulyka is már erősen meglilulva a 4o fokban, nylonzacskóban várta a szerencsés nyertest, aki megveszi:(

  Már csak egy részleg maradt a piacból amit megnéztem volna, bár a gondolat kissé visszariasztott azok után amit a húsoknál láttam: a halak és tenger gyümölcsei rész. Azt is árultak itt, de meglepetésemre itt azért nem voltam annyira rosszul. Egy relatív tiszta, külön álló csarnokban árulták és néhány helyen még jeget is fel bírtam fedezni az árukon:)
Itt már látható volt, hogy délután 4 óra lévén a legtöbb árus hazament, csak néhányan voltak kint, de azért találtam halat, halikrát, kagylót, rákot, polipot is:)

  Itt találtam vagyes előkészített tenger gyümölcseit is felaprítva, konyhakészen(Ilyet itt nálunk Chilében még nem láttam). Ez az alapanyaga például a verhetetlen ételnek, a rizsnek tenger gyümölcseivel:)

   És ilyen ételeket készítenek ebből Peruban:) Rizs tenger gyümölcseivel:

  Ezt a tál ételt pedig egy világ végi 2oo lelkes falucskában rakták elém Peruban. A falu egyetlen étkezdéjébe tértünk be enni valamit, ami egy műanyag asztalos-székes, lepukkant, egy szobányi étkezde volt az óceán partján. Megszoktam, hogy Peruban elképesztően finom, gusztusosan tálalt, hatalmas tányér ételeket raknak elénk, de ezeket városokban kaptuk. Nem gondoltam, hogy egy 2oo lelkes faluban is így főznek:)

   Az étel nevét(chicharrón de mariscos), talán úgy lehetne lefordítani, hogy töpörtyű tenger gyümölcseiből és mindenféle rák, kagyló, tengeri csiga, polip kalmár van benne meg olyasmik amiket fel sem ismerek, bundázva:) A hatalmas halom alján sült krumpli volt, a teteje pedig pirított kukricával volt megszórva. Kaptunk hozzá egy ugyanekkora tál salátát is, lila hagymából és paprikából. Emlékszem percekig hitetlenkedve ettem és kedvem lett volna megcsókolni a szakácsnéni kezét:))

Végül kibattyogtam a piacról és fogtam egy taxit vissza a belvárosba. Érdekes, senkinek nem jutott eszébe rátámadni a fényképezőgépemre :) Ey persze nem jelenti azt, hogy Peru biztonságos, mert nem az. De sok ember közt a déli verőn, azért nem kell félni itt sem:)

  Késő délután volt mire visszaértem a belvárosba a megbeszélt találkozóhelyre és ekkor már csak egyetlen dologra tudtunk gondolni, mégpedig az evésre:) Mindössze a reggeli gyümölcsturmix volt bennünk és jócskán elmúlt már du 5 óra. Ezúttal nem teketóriáztunk sokat, elmentünk menüt enni, az egyik bevált helyünkre. Menüt mindenfélét lehet enni Peruban, különböző árfekvésben. Ez rendszerint egy 3 fogásos ételsort tartalmaz. Attól függően, hogy mennyibe kerül, lehet egy vagy akár 4-8 féle előétel, főétel és desszert közül választani. Mi ezúttal egy 12 solos(kb 1oooFt) menüt ettünk(van amúgy 5 soltól egészen 4o-5o solig mindenféle:))) 5 féle előétel, ugyanennyi főétel és 3 féle desszert közül választhattunk. 
Én a szokásos ceviche-met kértem(ezt nem hagyom ki soha ha Peruba megyek:) A hozzávalókat, sőt a nénit is lefotóztam aki készítette nekem:))
Előtte kaptunk kenyeret és aji paprika szószt amíg vártunk az ételre:)))

  És a ceviche alkotóelemei: apróra vágott friss tengeri hal, többféle citrom levében és fűszerekben áztatva, hozzá többféle kukorica, jégsaláta, lila hagyma, hagyományos és édesburgonya szeletek :) Megunhatatlan, isteni finom, nem csoda hogy a perui konyha zászlóvivője:)

  Főfogásnak én bundázott vajhalat választottam vegyes körettel. Desszertnek vaníliapudingot kértünk, de ahhoz már hozzá se tudtam kezdeni, annyira jóllaktam:)

Ebéd után kénytelenek voltunk beülni egy teraszra kávézni, hogy emésszünk egy kicsit, amikor pedig járóképesek lettünk, elmentünk a piacra és egy újabb gyümölcslével búcsúztunk el Tacnától:))
A hölgy a fotón a passionfruit(golgotagyümölcs) turmixomat készíti éppen:)