Milyen az élet a földrengések földjén?:)

  Sokan kérdezik tőlem, hogyan vagyok képes megszokni azt, hogy itt szinte havi rendszerességgel reng a föld....nem rettegek-e, nincs-e bennem folyamatos félelem. Úgy döntöttem leírom hogyan élünk mi itt együtt azzal a tudattal, hogy rendszeresen megmozdul a föld alattunk és gyakorlatilag ugyanígy lehet számítani bármikor tsunamira is.

  Chile nem csupán a föld leginkább földrengésekkel sújtotta országa, hanem egyenesen a szeizmikus halálzónában, a csendes-óceáni tűzkör (Pacific Ring of Fire) mentén fekszik, ahol a vulkáni tevékenység és a kőzetlemezek találkozása miatt nagyon gyakoriak a földrengések – a világon az összes földrengés 90 százaléka, a nagy erejű földmozgások 80 százaléka ebben az övezetben zajlik le.

A legnagyobb földrengésekben a földön is természetesen az első helyezett Chile:

Toplista (magnitúdó, 1900-tól)

1. Chile, 1960 – 9,5

2. Prince William-öböl, Alaszka, 1964 – 9,2

3. Szumátra, 2004 – 9,1

Ha viszont azon az alapon nézünk körül, hogy hol szedte a legtöbb áldozatot 1-1 földrengés, ott már nem akadhatunk Chile nyomára:

A fold leggyilkosabb foldrengesei:

Toplista (halálos áldozatok száma, 1900-tól)

1. Tangsan, Kína, 1976 – 255 000

2. Kanszu, Kína, 1920 – 234 117

3. Haiti, 2010 – 233 000

4. Indonézia, 2004 – 230 210

5. Kanot, Japán, 1923 – 142 000

6. Asgabat, Türkmenisztán, 1948 – 110 000

7. Messina, Olaszország, 1908 – 100 000

8. Ancash, Peru, 1970 – 100 000

9. Kasmir, Pakisztán, 2005 – 79 000

10. Csangma, Kína, 1932 – 70 000

  Vagyis ha valaki földrengés-turista akar lenni, ide jöjjön:D:D:D:
  Mert bár Chile a föld leginkább földrengésekkel sújtotta országa de a legfelkészültebb is egyben. 

Chile már régóta rendelkezik az óceánra telepített tsunami riasztó rendszerrel, amit Ázsiában csak a 2oo4-es földrengés és szökőár után kezdtek el kiépiteni...(ez az óceánba kihelyzett bólyákból áll, melyek mérik az óceán állapotváltozását és a hullámok nagyságát). Ha nagyobb állapotváltozás következik be, azonnal befut a riasztás a part menti városokba és megszólalnak a szirénák. Itt Aricában legalább évente egyszer tartanak próba tsunami-riadót, ami leginkább össznépi társasjátékra emlékeztet:))) Legutóbb amikor volt, egy vadászgéppel száguldottak el a város fölött(az szimulálta a földrengés robaját), aztán megszólaltak a tsunamit jelző szirénák és utána az embereknek, iskolásoknak a szépen jó előre megírt forgatókönyv szerint, a kijelölt útvonalakon, biztonságos magaslatra kellett menekülniük. Legalábbis ez volt a házi feladat, de sokan(hisz tudták, hogy csak próbariadóról van szó), otthon maradtak és nem menekültek sehova:))))
  Volt viszont amióta itt élek, valódi tsunami riadó is, a nagy japán földrengés után. Akkor valóban evakuálták a fél várost, köztük engem is. Erről fotós beszámolót itt olvashattok.

  A kijelölt útvonalat itt Aricában(és Chile összes tengerparti városában), igen egyszerű követni, hisz minden úton táblák és felfestések jelzik, hogy merre kell menekülni egy szökőár esetén, mely útvonalon juthatunk a  leghamarabb biztonságos magaslatra. Ezeket tegnap fotóztam a városban:

  Én magam is az óceán partján élek egy 5 szintes ház legfelső emeletén, így az ablakomól az óceánra látok de az abszolút előnyén túl ennek itt Chilében megvan az abszolút hátránya is. Ha jön egy szökőár, első kézből kaphatok róla egészen közeli képet:))))

  Mióta itt élek, 3,5 éve, 3 db 6,5-ös erősségű földrengés volt. Az egyiket a blogomon is megörökítettem, ennek a rengésnek a történéseiről, itt olvashattok.

  Írtam, hogy Chile a föld egyik legfelkészültebb ország a földön ami a földrengéseket illleti. Itt csak földrengésbiztos házak épülhetnek, így nagy rengéseknél ha összedőlnek házak, azok csak  a nagyon régi épületek. A 2o1o-es óriási (8,8-as), földrengés során így semmisült meg szinte teljes egészében Talca városának történelmi városrésze, százezreket téve földönfutóvá:

 Ha új házak sérültek, azok rendszerint megrogytak előre, hátra, oldalra, de nem dőltek össze és nem temették maguk alá a bentlakókat.

 
  Az itteni 8,8-as rengésben és az azt követő tsunamiban közel 5oo ember veszítette életét. Sok...de ha azt nézzük, hogy a rengés és a szökőár az ország legsűrűbben lakott vidékét döntötte romba, akkor mindjárt nem tűnik annyira vészesnek a szám. Sokkal vészesebb viszont, hogy több mint kétmillió ember vált földönfutóvá, egyrészt mert a tsunami "mindent vitt", másrészt mert a nagyon régi városrészek romba dőltek.

  A tsunami ellen nem lehet védekezni. Az elől csak elmenekülni lehet. hogy mit művel egy szökőár egy tengerparti várossal, ezt az itt Chilében készült fotókkal tudom szemléltetni. A képek a 2o1o-es szökőár után készültek:

 

 

 

 

   A hajléktalanná vált emberek közül rengetegen a mai napig is komforttalan faházakban élnek amit a kormány épített gyorssegélyként. De ezek beáznak, nincs fűtés, pedig közép Chilében télen bizony hajnalban nem ritka a mínusz fok sem. Sorban készülnek el az új sorházak a családoknak, de abszolút nem olyan ütemben mint kellene, így sokan ma is embertelen körülmények közt élnek. 2.ooo.ooo embernek azonban nem egyszerű új lakást építeni...:(

  A chilei tsunamiról nem tudok videót mellékelni, hisz sötétben csapott le. De az indonéziai szökőár nappal pusztított. Arról készült több felvétel is...

  Nálunk Aricában már évek óta emlegetnek egy megarengést és tsunamit ami egész biztosan eljön. Ehhez nem kell nagyon nagy jóstehetség, hisz Chile partvidékén szinte minden területen, 1oo évente minimum van megarengés, vagyis a Richter skálán 8-as, illetve a fölötti rengés (és bizony Aricában utoljára 1863-ban volt...és utána 1877-ben). Mindkettő megarengés volt és mindkettő óriási tsunamit okozott, Aricat szó szerint a földdel téve egyenlővé. Már évek óta hallok mindenféle dátumokat, hogy mikor is sújt le ránk a föld haragja, de szerencsére eddig egyik sem teljesedett be:)  Következzenek korabeli képek az 1868-as aricai tsunami előtti és utáni helyzetről, valamint a mai képek a városról:

 

Ma ugyanez a terület igy néz ki(de félő, hogy mindez egy tsunami után hasonlóan nézne ki, mint a 15o évvel ezelőtti felvételeken):

  Az 1868-as hatalmas földrengés  és szökőár és az azt követő, 1877-es, a földdel tette egyenlővé Aricát. Az első segítség a teljesen elpusztított városkába(akkoriban ez még Peru része volt), 3 héttel(!!!), a rengés után érkezett...

  Az USS Wateree nevű amerikai gőzös szerencsétlenségére itt állomásozott, mert eredeti céljánál, Limában sárgalázjárvány dúlt. Ez egy tipikus gőzhajó volt, lapos fenekű tőkesúly nélküli, folyami szolgálatra épített hajó két nagy lapátkerék meghajtással az oldalán.

   1868. augusztus 13.-án, 16.45 perckor hatalmas földrengés rázta meg Aricát. A túlélők és a hajó legénységének, leírása szerint a város kártyavárként omlott össze hatalmas porfelhő és óriási robaj kíséretében. A rengés nagyságát mérések híján csak becsülni lehet: 8,5 és 9,o közötti erősségű volt a véghezvitt pusztítás és a generált tsunami hullámok magassága után. A rengés teljesen elpusztította Aricát, itt a 15.ooo emberből alig háromszáz maradt életben a tsunami után, de a szökőár hullámai elpusztították Pisco városát is teljes egészében és hatalmas károkat okozott Hawaii-n, Új Zélandon, a Chatham szigeteken is, összesen körülbelül 25.ooo ember halálát okozva.

  A rengés után a tenger mintegy 2 km-rel visszahúzódott, olyan hirtelen, hogy a hatalmas szárazon maradt területen tengeri állatok rekedtek óriási mennyiségben. Az embereknek akkoriban még fogalmuk sem volt arról, hogy ez mit jelent(amikor visszahúzódik az óceán vize földrengés után az a közelgő tsunamit jelzi), igy nem kezdtek tömeges menekülésbe a földrengés túlélői, hanem a romok alól próbálták kiásni a szeretteiket, mi több sokan kimentek a partra megnézni annyira döbbenetes volt az eltűnt óceán látványa és a visszamaradt tengerfenék. 

  A leírásokból kiderül, hogy talán csak az USS Wateree kapitánya és legénysége tudták, hogy mire számítsanak, ugyanis a kapitány utasítására, amikor a tenger visszahúzódott, vízmentesen lezárták a teljes fedélzetet és valamennyi horgonyt kidobták. Az első hullám kb 2o perccel a rengés után érte el a partokat és 12-14 méter magas lehetett, a második azonban csaknem 2o méteres, ezt követte még két óriáshullám, közel 14 méteresek.

  Az USS Wateree gőzös és legénysége, a meghozott intézkedések és persze az égiek kegye következtében is viszonylag szerencsésen "élte túl" a szökőár pusztítását és meglepően kevés kárt szenvedett(több helyen megrepedt a hajótest, de nagyjából egyben maradt a hajó). Mai napig parázs viták folynak arról, hogy hova is hajította a szárazföldön a szökőár ezt a hajót, de a legreálisabbnak az tűnik(főként a korabeli rajzok alapján), hogy néhány száz méterre a parttól, a Chinchorro strand közelében ért földet(és nem 3 km-re a parttól, a szárazföld belsejében, ahogy sokan sejteni vélik). A korabeli fotók is ezt támasztják alá. A tsunamit követően sürgősségi kórházat alakítottak ki benne, majd szállodát, később raktárként működött. Nem volt elég azonban mindez a sokat szenvedett hajónak, ugyanis 1877-ben érte a következő hatalmas szökőár Aricát és a hajótestet ismét elhajította az ár, ezúttal azonban már a fa hajótest is darabokra törött, gyakorlatilag csak a fémből készült gépház maradt meg. Ez 1984 óta nemzeti műemlék. Ott van a parton, ahova az 1877-es, második tsunami hajitotta:

  A hajó szomorú sorsát, egy emléktábla meséli el részletesen:

   Amúgy mi itt úgy élünk, hogy fel vagyunk készülve a rengésekre. TELJESEN nem lehetsz rá felkészülve, hisz a halálra senki nem tud felkészülni, de vannak óvintézkedések, amit itt mindenki betart. Ezek közül az első, hogy elkészített menekülőcsomagod kell hogy legyen. NEkünk is van. Ugyanis ha jön egy nagy rengés és követi egy szökőár is, nincs időd arra, hogy nekiállj keresgélni a lakásodban a szükséges holmikat, mert a szökőár a rengés után maximum 2o-3o perccel ideér. Az áram ilyenkor azonnal elmegy. Ha nagy rengés jön, itt senki nem vár a szirénákra...mindenki magára ránt valamit, kapja a menekülőcsomagját és a lehető leggyorsabban menekül a part közeli szektorokból.A menekülőcsomag a következő dolgokból áll:

- ásványvíz, fejenként egy palack(kaja nélkül sokáig elvan az ember, de víz nélkül a sivatagban....)

- minisátor két személyes

- polifoam

- vastag pléd(nekünk alpakatakaró van csomagolva, az a legmelegebb)

- elemlámpa(áram híján, a vaksötétségben első számú segítség)

- készpénz
- keksz(könnyű, nem sok helyet foglal, mégis kaja)

- elemmel működő rádió, pótelemekkel(amikor nincs áram, sőt lakás híján az utcán alszol, csak innen tudhatod meg hol osztanak vizet, hol osztanak élelmet, hova érkezett már meg a segítség). Ez az egyetlen információforrásod nagy földrengés esetén.

  A mi lakásunk és mindenki másé is úgy néz ki itt, hogy alapban van 2 literes palackokból vagy 2o-3o a lakásban feltöltve vízzel. Nagy földrengés után gáz nélkül még elvagy, víz nélkül azonban nem(és nem csak ivásra, de fürdésre, wc stb, mindenhez víz kell). Természetesen ilyenkor elég hamar meg szokott érkezni a segítség, de mi sajnos elszeparáltan élünk itt a sivatagban. Innen minden nagyon messze van. A Legközelebbi város Iquique, de ha minket érint egy nagy rengés, biztos hogy őket is fogja, így ők is bizonnyal a saját bajukkal lesznek elfoglalva. Alapban arra kell számítani, hogy jópár napig (ha nem pár hétig), nem tudnak sem vizet sem élelmet osztani nagyobb mennyiségben.

  A 2o1o-es santiagoi rengés után néhány helyen még 3 héttel a rengés után sem állt helyre a vízszolgáltatás. A következő képen: gyermekmedencékben raktak ki vizet az embereknek a főváros több pontján:

Nehogy azt gondoljátok, hogy mi itt folyamatos rettegésben élünk, mert ez azért nincs így. Mindenhez hozzá lehet szokni, ehhez is. Csak remélni tudom, hogy minden előrejelzés és statisztika ellenére is, nem ránk sújt majd le a föld haragja következő alkalommal:)