2012. március 21., szerda

Bolívia 2. rész - Kacérkodás a szellemekkel

  La Paz utcái leginkább egy állandó zsibvásárra emlékeztetnek(talán a józsefvárosi piachoz tudnám hasonlítani...:), mindenfele árusok egymás hegyén-hátán, mindenki árut tologat mindenfele, rengeteg a szemét, vásárolgató sokszoknyás bolíviai nénik...a városnak a toronyházas kerületen túl egyáltalán nincs városias jellege, inkább olyan mint egy óriási falu piacnapokon. Mindenki árul valamit és próbál megélni. Természetesen minden elképesztően olcsó és meglehetősen jó dolgokat lehet kifogni nevetséges áron. A páromnak vettem egy meleg dzsekit, nagyon szép bársonyos anyagból(fázós a lelkem, mint minden chilei és megfagy a 18-2o fokban éjjel télen - nem tudom mit szólt volna La Paz 8 fokos hidegéhez:), mindössze 18ooFt-ért például. Az egy hetem La Paz ban összesen, vásárlásokkal, szállással, étkezéssel, oda-visszautazással kb 4o.ooo Ft-ba került. Ebből 15.oooFt kb a hajó bérlése volt a Titicaca tavon, de ez majd egy következő bejegyzés témája lesz:)
A város a zsibvásári hangulata ellenére valamiféle sötét és reménytelen összképet áraszt. Nem tudom mennyire fog átmenni a fotókból, de én tuti két hét alatt sötét depresszióba zuhannék Bolíviában. Ebben mindenképp közrejátszik az örökös eső vagy esőre hajló idő, az állandó hideg, a szegénység, a kosz és az emberek ellenségessége minden idegennel. Ez annyira meglepett Chile és Peru barátságos átlagembere után, hogy sokáig egyszerűen nem is tudtam hova tenni...


  Akadnak elképesztő szokások a városlakók körében. Például az, hogy a bolíviai emberek hihetetlen körülmények közt is képesek étkezni. La Paz-ban például teljesen bevált étkezési forma, hogy mondjuk Rocio néni főz egy bazi nagy lábas levest, fölrakja a lábast egy kézikocsira, némi tányérral és evőeszközzel egyetemben és kicuccol az utcára. Ahol is rögtön körbeveszik az emberek, akiknek fix áron kimér egy tányér levest, vagy egytálételt. A kuncsaftok pedig kinevezik La Paz mocskos utcáit ebédlőnek és leülnek a lábos körül az utca kövezetére, járdaszegélyre, vagy egész egyszerűen csak leguggolnak és kanalazzák a levest. Ilyen csoportokkal bármerre összeakadhatsz La Paz-ban. Amikor sétáltunk a városban szinte 2o méterenként le kellett mennünk a járdáról az úttestre, hogy kikerüljük az utca kövezetén étkező embereket...
  A piacon ilyen hirtelenjében összeeszkábált kis sámlikon ülve eszik az emberek a helyben készült vagy hozott ételeket, a koszban, a sárban. A higiéniára vajmi keveset adnak errefelé. A tányérokat egy lavór mocskos vízben mossák el és teszik a következő vendég elé, akinek láthatóan semmi kifogása nincs ez ellen. Általában szeretek mindenfélét kipróbálni ha idegen országban járok, de ezeket az utcai kajaárusokat kihagytam:) Nemcsak nekem nem volt gusztusom hozzá, de a Joana is mondta, hogy ilyen helyeken nagyon veszélyes enni, mert a büdös húst is felhasználják...jól átsütik és atomerős fűszerekkel fűszerezik, hogy a rothadt ízt elvegyék.
  Itt teljesen megszokott látvány az is, hogy a dentista(fogorvos) ajtajától 1o centire nyílik a nyilvános budik ajtaja például.
  Említettem, hogy Bolíviában mekkora gondot okozott a fotózás(senki nem engedte sem magát sem az áruját fotózni), így ezeket az utcán étkező csoportokat sajnos nem tudtam megörökíteni(féltem, hogy meglincselnek:), de egy-két távolabbi képet azért ellőttem a piacon étkező csoportokról:


  A másik nagy erőpróbát jelenti az jelenti a magyar(de még inkább chilei!), normákhoz szokott utazó számára, hogy a sofőrök bunkó-suttyó-parasztok(másképp nem tudom megfogalmazni)! Magyarországon nagy probléma, hogy a sofőrök nem állnak meg, vagy nem lassítanak a zebráknál. Chilében ilyen nincs. Iszonyú udvariasak a sofőrök, legalábbis itt Aricában. Vagyis amikor átmentem Bolíviába én nem számítottam arra, hogy ennyire nem vesz senki semmibe senkit....illetve számítottam rá egy bizonyos fokig. Ugyanis Perut már megismertem, tudtam mennyire életveszélyes arrafelé gyalogosnak lenni, sőt a Jackie fel is készített lelkiekben: Ági!!! La Paz rosszabb mint Peru! Bármely pillanatban elüthetnek!!! De ezt ott kint kezdtem igazán csak komolyan venni. La Pazban életveszélyes az úttestre tenni a lábadat! Felfestett gyalogátkelőhelyek egyáltalán nincsenek. Átkelni egy úttesten kb úgy tudsz relatíve biztonságosan, hogy körbeforogsz kb 2 percig mint a búgócsiga, mert a szélrózsa MINDEN irányából előszáguldhat egy autó!!! Senki nem vesz figyelembe semmilyen jelzést(pl egyirányú utca) és mindenki megy-kanyarog szanaszét amerre neki tetszik. Ez még nem lenne akkora baj, ha nem vennék semmibe a gyalogosokat! Nyomják a gázt akkor is ha látják, hogy előttük gyalogol valaki!!! Majd csak félreugrik! HA meg nem, az az ő baja. Hányszor volt, hogy az autó szelét éreztem a bokámon ahogy elugrottam előle!!! 


   Eléggé hátborzongató, de La Paz szegénynegyedeiben teljesen szokványos dolog a lincselés. Ha valakit rajtakap a csőcselék lopáson, nemi erőszakon esetleg más bűncselekményen vagy utána elkapják az már ki nem kerül élve a kezük közül. A rendőrség ezekbe a kerületekbe rendszerint késve érkezik...már ha egyáltalán kimegy:) Nagy utánajárás a bűnösöknek nem szokott lenni. Ahham...a halott férfi megerőszakolt egy lányt...ahham...tud valaki valamit? Senki semmit? Nyomozás lezárva:))))) Az ilyen bábukat mint a lentebbi képen is, azért akasztják ki, hogy figyelmeztetés legyen minden bűnözőnek aki erre téved...hogy milyen sors vár rá ha valami rosszban sántikál:) (a táblán a felirat kb: minden bűnözőt meglepetés ér itt. Meglincselik és elevenen elégetik)

 


  Természetesen az első kéréseim közt szerepelt az is, hogy látogassunk ki egy piacra a város szegény részében. Azt tudnotok kell, hogy a legszegényebb részekre mi sem mentünk el, mert az szó szerint életveszélyes lett volna, a Joana sem mert oda elvinni. Így az úgymond "közepes" részeit jártuk be a városnak, ahol ránézésre azért még nem lincselnek:), bár ott sem volt veszélytelen a lét egy turista számára mint az utóbb bebizonyosodott.
  A piacon kerültem csak igazán bajba. Persze mást sem tettem volna szívem szerint mint fotóztam volna, de legkedvesebben föltett kérdésemre, hogy pl: meg tetszik engedni, hogy lefotózzam a gyümölcsöket? Az átlag válasz az volt, hogy: NEM!!!! Vagy ami még rosszabb: MINEK AZ 
MAGÁNAK?!? MENJEN INNEN!!! De kaptam olyat is: BIZTOS PÉNZT KAP AZOKÉRT A FOTÓKÉRT!!! Takarodjon innen!!! Egyszer már nem bírtam türtőztetni magam és visszaszóltam az egyiknek: persze! Majd a maga büdös répájáért fizetne valaki!!!
  Feladtam. Annyira ijesztően ellenséges volt a hangulat ha csak meglátták a fényképezőgépet, hogy más technikát választottam. Eldugtam a fényképezőgépet a kabátujjamba és úgy lőttem el a fotókat engedélykérés nélkül, hogy a választott fotóalanyaim ne is sejtsék, hogy épp fotózom őket. Vagyis sokszor a fényképezőgépet arra tartottam persze amit épp fotózni készültem, de én magam hátat fordítottam és egy marék egzotikus gyümölcsre szegeztem a tekintetemet, sőt beszélgettem az árussal:) Ennek következtében sokszor a kövezetről sikerült jól sikerült fotókat készítenem, vagy emberekről akiknek csak a feje nem szerepelt a képen, de azért néhány kép sikerült még így is:))
  Először pár egzotikum, suttyomban fotózva az épp gazdátlanul hagyott árukról:)


  A kokaleveleket itt kilószám árulják teljesen legálisan. Én is vettem, hogy a hostalban ihassunk teát:)


   Ez amit itt iszunk(lentebbi kép) egy tipikus dél-amerikai ital. Tulajdonképpen gyümölcsökből főzött tea lehűtve. Mindenütt árulják, ittam már Chilében, Peruban, Bolíviában. Tényleg nagyon finom, ráadásul minden pohár alján ott van benne a megfőzött gyümölcs is és miután megittad az italodat, azt is elcsócsálhatod:) Ahol csak tehetem iszom ilyet mert tényleg egy élmény. Az enyém valamiféle barackból készült, a Joanáé(amit a másik kezében tart), mogyorós volt:)


Néhány kép a piacról, hogy elképzelhessétek merre is járkáltunk:



  Az indián sámánok és boszorkányok természetesen itt is nagy számban képviseltették magukat. Sokkal többen voltak itt, mint a belvárosban a turisták által látogatott boszorkánypiacon. Mondjuk itt van igazán piacuk a füvekkel, amulettekkel gyógyítóknak, a szegény részeken ahol nem sok embernek van egészségbiztosítása és a népi gyógyítók szolgáltatásai sokkal megfizethetőbbek az itt élők számára mint a hivatalos egészségügy, ami bizony Bolíviában is eszeveszett drága. Tele volt a piac apró állatok aszalt hulláival, még malacembriókat is láttunk szárítva. Nekik nem tudom mi a funkciójuk, nem sikerült kiderítenem:)

  Azt hiszem érdemes itt egy picit kitérni a bolíviai egészségbiztosítási rendszerre, hogy megértsük miért van ekkora igény a népi gyógyítókra. Bolíviában a gyerekek számára csupán 6 éves korig ingyenesek az egészségügyi szolgáltatások. Ez után csak akkor ingyenes az egészségügy ha valamelyik szülőnek bejelentett hivatalos állása van és fizet a gyermeke után is egészségbiztosítást. Felnőtteket is csak akkor látnak el ingyenesen ha bejelentett állásuk van és rendszeres járulékfizetők. Ha nincs, akkor bizony az emberek rá vannak szorulva a népi kuruzslók tudományára. Azért ne írjuk le ezeket a gyógyítókat teljesen, hisz több száz évnyi tapasztalat és tudás birtokában vannak és nem csupán szárított állatokkal meg amulettekkel gyógyítanak hanem gyógynövények óriási tárházával is. A lényeg, hogy óriási néptömegek szorulnak ki a hivatalos egészségügyből és kénytelenek a népi gyógymódokat igénybe venni, a  sámánok, boszorkányok segítségét. Természetesen - főleg vidéken - ennek hagyománya is van.



  A másik nagy probléma Bolíviában az iskolázottság hiánya. Az analfabetizmust közel 2o%-osra tippelik(hivatalos felmérések nincsenek), de lehet hogy ez a szám nagyon jóindulatú becslés. Ugyanis arról vannak abszolút pontos adatok, hogy az iskolaköteles gyermekeknek csak közel 4o%-a kerül be az általános iskolába. Az iskolába 12 éves korig lenne kötelező járni, de ezt senki nem tartja és tartatja be, lévén a gyermekek után a szülők semmiféle állami segítséget nem kapnak, így retorziókat sem lehet alkalmazni azoknál a családoknál akik nem adják iskolába  a gyerekeiket. Az analfabéta szülőknek 99%-ban analfabéták lesznek a gyermekeik is. Ráadásul itt rengeteg gyereket szülnek a nők. Vagyis könnyen kiszámolható, hogyha évente csak a született gyermekek 4o%-a kerül iskolába akkor évről évre egyre nagyobb lesz az írástudatlanok száma.
  De még az sem jelent semmit ha valaki elvégzi itt az általános vagy a középiskolát. Az oktatás színvonalát jellemzi, hogyha valaki sima adminisztrátorként akar elhelyezkedni, annak itt egyetemet kell végeznie adminisztrátor szakon, egész egyszerűen mert a középiskolák befejezése után még nem alkalmasak a fiatalok ilyen "nehéz és bonyolult" feladatok elvégzésére..:)

  Mindezekből adódik az is, hogy ekkora az igény a sámánok talizmánjai és a boszorkányok szolgáltatásai iránt is. Teljes elképedésemre ezen a piacon a boszorkányoknak külön faluja volt, ahol csak ők dolgoztak. Legalább akkora kiterjedésű volt a boszorkányfalu mint maga a piac. Érdekes volt  a hangulat, mindenütt füstölők illatát, gyógynövények szagát éreztük,a szűk sikátorokban füst gomolygott...minden boszorkány portája előtt a tipikus áldozati tűzhelyeket láttuk kihelyezve, némelyikben tűz parázslott. A boszorkányok mind elbújtak az odúikban, senki nem jött elő. Ha akarsz valamit, Neked kell bemenned. A legelső képen láthatjuk La Paz elképesztő kettősségét...a nagy boszorkányfalu felett magasodik az áldást osztó Krisztus szobor...



  A boszik nem árulnak zsákbamacskát. Táblák irányítják útba az embereket, melyik boszorkány milyen szolgáltatásokat vállal. Amiben nem volt különbség, az az volt, hogy mindegyik táblán szerepelt a legalapvetőbb szolgáltatás, az áldozathozatal a "Pachamama"-nak. A Pachamama a földanya. Az indiánok(ajmarák, kecsuák), szemében a legfőbb Istenség. Ennek megfelelően bármi problémád van, az az első, hogy áldoznod kell neki. Eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne ha befizetnék egy Pachamama áldozatra, csak hogy lássak egy ilyet élőben hogyan is zajlik. De aztán úgy döntöttem, hogy nem jó megsérteni egyetlen helyi istenséget sem és hátha Pachamama megorrolna ha pusztán tudományos és dokumentatív céllal áldoznék neki:))) 
Itt láthattok 1-2 boszi hirdetőtáblát:


  A szokásos Pachamama áldozaton túl hirdetnek rontás levételt, szerencse-jövendőmondást egészség, munka, vállalkozás, szerelem tekintetében, kokalevélből és kártyából jóslást, van aki minden létező betegségre gyógykúrát is hirdet, segítséget föld és ingatlanvásárláshoz.
Mindezt gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.

A következő képen láthattok kicsit messzebb egy embercsoportot. Na miattuk kerültem másodszor is bajba Bolíviában:))) Persze ez is a boszorkányfaluban volt...



  Ahogy békésen tapicskoltunk a sárban a Joana-val, ebből a csoportból(mely söröző, masszív alkoholista férfiakból állt), kiugrott egy hapsi és megragadta mindkét karomat vállban, úgy hogy megmozdulni sem tudtam és teli torokból rám üvöltött: MAGA MIT CSINÁL ITT?!?!?!
Hát mit mondjak...köpni-nyelni nem tudtam, ennek megfelelően semmi okosat nem tudtam erre válaszolni, csak megrettenve néztem ki a fejemből. A férfin látszott hogy részeg, de az is látszott hogy nem először. Ugyanis ahogy közvetlen közelről belemeredt a szemembe, láttam, hogy a szeme fehérje egyértelműen sárgás. A mája már nem tudta feldolgozni a temérdek bevitt alkoholt és besárgult. Ettől függetlenül piszok jó erőben volt, vasmarokkal szorított és tovább ordított: KI ENGEDTE MEG MAGÁNAK, HOGY ITT FÉNYKÉPEZZEN?!?!?! MELYIK CSATORNÁTÓL VAN?!?!?! Eleinte annyira megijedtem, hogy a kérdést sem értettem, de ekkora már a létfenntartási ösztöneim feléledtek és próbáltam kiszabadítani magam, miközben visszaordítottam: MAGA BAROM!!!! ÚGY NÉZEK KI MINTHA BOLÍVIAI LENNÉK?!?!?! TURISTA VAGYOK!
Erre ő:FIZESSEN A FOTÓKÉRT!!!! MELYIK CSATORNÁTÓL VAN?!?!?!
Én meg: ESZEMBEN SINCS! NEM MAGÁT FOTÓZTAM! BAROM! MONDTAM, HOGY TURISTA VAGYOK NEM RIPORTER!!!! A hapsi tovább rángatott, én továbbra sem tudtam kiszabadítani magam és a csoportból is egyre több részeg alak figyelt fel ránk. Ekkor a mázlinkra kilépett a csoportból egy kevéssé részeg nagydarab állat, lekevert egy akkora nyaklevest az engem szorongató hapsinak, hogy abból egyszeriben elszállt minden harcias szellem: elengedett és szó nélkül hagyta visszavezetni magát a csoportba. A szabadítóm meg odasúgta halkan: tűnjenek el nagyon gyorsan innen!!!
  Nem sokat tébláboltunk...porfelhőt csak azért nem húztunk magunk után, mert nagy volt a sár:)) Kb 2 másodperc alatt felszívódtunk onnan és tűztünk vissza a piacra ahol a sok ember közt nagyobb biztonságban éreztük magunkat:)
  Nem mentem vissza többet fényképezni a boszorkányok közé, mi több innentől kezdve messziről elkerültem a környéküket is, nehogy egy rosszabb pillanatukban meglincseljenek:)))))
Amikor végre visszaértünk a piacra és többé-kevésbé biztonságban éreztük magunkat, kerestünk egy helyet ahol lerogyhatunk és ihatunk valamit, mert bizony mindkettőnk lába remegett. Megláttunk egy nénit aki tejeskávét mért és a bolíviai többséggel ellentétben kedvesen mosolygott ránk.
Amikor lerogytunk, azonnal kaptunk egy csésze tűzforró tejeskávét forró kenyérrel. Menten jobb kedvünk lett:) 
Joana, sokat szenvedett kísérőm a forró kávéval (akinek szerintem sejtelme sem volt amikor elvállalta, hogy végigkalauzol La Paz-on, hogy mire is vállalkozott:)):


   Mint megtudtuk a tejecskét a néni reggel fejte a saját tehénkéjétől:))) Úgyhogy Bolíviában ittam először valódi tehéntejet, melyet lobogó forrón töltöttek a kávéra. Nagyon finom volt:))))




És még itt sem értek véget bolíviai kalandozásaim(vagy kínszenvedéseim?:))) A következő bejegyzésben a föld legmagasabban fekvő hajózható tavához, a Titicaca tóhoz látogatunk el, 3824 méter magasra:)










1 megjegyzés:

  1. Kedves Ágnes!
    Véletlenül tévedtem ide és élvezettel olvasom a beszámolókat. Az erőszakoskodó férfi szeme fehérjének leírása után döntöttem el, hogy írok egy hozzászólást. Nagyon tetszik, hogy nyitottsággal és alapossággal írod le a világot, amelyben élsz. Én bátorítanálak, hogy nem csak turista témákról, hanem az ottani élet egyéb vonatkozásairól is írj a blogban. Zsolt

    VálaszTörlés